Történetek

A hosszan elnyúló jajkiáltást még az udvarhölgyek is meghallották, akik a várban vendégeskedtek. Persze közülük is csak azok, akik nem maradtak a kijelölt határokon belül. A hóhér éppen most törte el a kínzott könyökét. Várt, kérdezett, üvöltött, ütött, üvöltött, már szinte saját magával kiabált, mert egyre jobban kezdett kétségbe esni az esetleges kudarca miatt...

Sas szárnyaim légörvényeket kavarnak. Büszkén felvetem fejem. Az árnyékom végigfut az emberek arcán. Kicsit megrémülnek, mikor közelebb repülök hozzájuk. Aztán mégis ujjonganak és tapsolnak. A gyerekeiket felemelik, hogy jobban lássanak.
De ez nem az igazság. Ők lent vannak, én fent. Félelmetes. Én félek.

A gondolatait valami zavarta, amit tudta, hogy nem lenne szabad figyelmen kívül hagyni, de mielőtt kitalálhatta volna a zavarát a horda, és a védelem összeütköztek. A dárdák süvítése, a fejszék, harci szekercék suhogása minden mást elnémított...

Ma a Szütymütyökről fogok eszmét futtatni. A szütymütyök a pszichológia tanárom elméjében létező, az izébizék családjába tartozó micsodák. A mi érzékelésünkön kívül eső kis lények ezek, de én tudom, hogy néznek ki. Azért, mert a pszicho tanárnő olyan élethűen vetíti ki képzeletében élő lényeit, hogy azt rajta kívül csak én nem látom. Illetve látom. De más is. Mit akarok? Ja, szóval látom őket...

Szóval Mr. Kőgazdag féltékeny. Rá. Itt még lesz valami. Micsoda szikrák cikáztak közöttük.. Jack kipipálva.- gondolta elégedetten.
Soha nem volt szimpatikus neki. Utálta azt a fennsőbbrendűséget, ami áradt belőle. Minden mozdulatával, szavával éreztette, hogy hozzá képest…

Hatalmas, erős, büszke kőszikla vagyok. De leválok a hegyoldaltól. Az ár hömpölyögve gurít, visz hosszú utamra. Kiemelsz a zúgó árból. Hálásan dobban kő szívem, nem kell tovább morzsolódnom. De nem bírsz el, túl nehéz vagyok. Visszadobsz a folyóba...

- Tehát, Mr. Burton... a mi feladatunk az lenne, hogy előkerítsük a CD-t? -tudakoltam meg.
- Iiigen... persze vannak konkrét információim. Ugyanis egy magánnyomozót már ráalítottam az ügyre, de...
- De? - kérdezte Vicki.
- De ő eltűnt. Amiket megtudtam tőle: a rablók Kínába utaztak és azon belül is Kantonban szálltak meg. Egy kisebb szállodában laknak, ha jól értesültem Poucsu a neve...

Amikor mentem hajnalba haza, mondta, hogy majd felhív és megbeszéljük a dolgokat. Természetesen nem hívott. Tudtam, hogy nem fog. Hazudott. Egy világ dőlt össze bennem. És csak azt kérdezgettem magamtól, hogy tényleg ennyire nem tud megszeretni? Ennyire rossz vagyok neki? Ennyire nem érek semmit? ...

Kicsi gyermekek orra hagy nyomot az ablakon, a kályhában lobog a láng, lassan aludni megy már. Csendesednek az emberek is. Mind méláznak, mi volt, mi lesz? Elmúlt az idő, magunk mögött hagytunk minden jót és rosszat. Csurog az én könnyem is az arcomon, kimos minden emléket a lelkemből, de csak egy időre...

Hana talán gyorsabban beilleszkedett, mint én. Nekem négy év kellett hozzá. Megkésve érkeztem, mert kórházba kerültem a bepisilésem miatt. Az orvosok úgy okoskodtak, hogy esetleg vizeletvisszatartási problémáim vannak. Ezen feltételezésük bizonygatása két hetet elvett az életemből. Azután négyet...