Szütymütyök

Ma a Szütymütyökről fogok eszmét futtatni. A szütymütyök a pszichológia tanárom elméjében létező, az izébizék családjába tartozó micsodák. A mi érzékelésünkön kívül eső kis lények ezek, de én tudom, hogy néznek ki. Azért, mert a pszicho tanárnő olyan élethűen vetíti ki képzeletében élő lényeit, hogy azt rajta kívül csak én nem látom. Illetve látom. De más is. Mit akarok? Ja, szóval látom őket. Úgy néznek ki, mint a mütyűrök, csak kicsit szütymütyösebbek. De csak picit, mert ugyanakkor hasonlóságot mutatnak a szottyogóggal, akik csak annyiban különböznek a mütyűröktől, hogy nagyobbak és szottyogó hangot hallatnak. De hangjaik is kívül esnek a mi érzékelésünkön, ezért a szottyogó hangot is csak az tudja elképzelni, aki hallott már egy előadást a tanárnő szájából. Na, mikor az ember az alvás és ébrenlét határán egyensúlyozik, akkor hallja ezeket a különös szottyogó hangokat. Az érdekessége ennek az, hogy olyan, mintha a tanárnő szájából törnének elő, ezek a leginkább pruttyogásra emlékeztető zajok. Így tehát megállapításokat vonhatunk le:

1. A tanárnő zajforrás, ez ellen tenni kell. Sajnos holnap is lesz vele órám. Füldugó, vagy vállról indítható. Erre még alszok egyet. De majd csak órán. Lesz rá 45 percem. Ha csak a szütymütyök királynője fel nem szottyongat legszebb álmomból.
2. Rég rossz, ha csak a szütymütyöket jegyeztem meg ebből az érdekfeszítő órából.
3. Nem vagyok normális. Helyeselni veszélyes és tilos. Majdnem annyira, mint kihajolni az álló vonat mozgó ablakán.