Kínai kaland

1. rész:

Magánnyomozói irodánkban társammal, Victoriával éppen új ügyfelünket vártuk. Előzetes megbeszélések alapján fél kettőkor jelenik meg Mr. Burton az irodánkban. A telefonban egy nyugodt hangú illetőhöz volt szerencsém, már kíváncsi is voltam, hogy lehet-e ember ilyen nyugodt, főleg azok után, amiket elmesélt.
És valóban, pillanatokon belül megjelent egy férfi. Középmagas, átlagos termet, első ránézésre olyan 50-es lehet. Világos öltönyt viselt, haja itt-ott ősz, szeme sötét barna, szomorkás tekintettel.
- Jó napot kivánok, Eric Burton vagyok. -köszönt.
- Üdvözlöm, Victoria Costner. -nyújtott kezett barátnőm.
- Örülök a szerencsének, Lena Gray. -mutatkoztam be - Foglaljon helyet Mr. Burton.
Mr. Burton leült a bejárattól nem messze lévő kanapéra.
- Hol is kezdjem...? -kérdezte a férfi, mostmár láthatóan enyhén zaklatott állpotban.
- Az elején kérem, az elején. -biztattam beszédre Mr. Burtont.
Mély levegőt vett, látszott, hogyha más nem is, de ez a téma igenis zaklatottá tudja őt tenni. Victoriával összenéztünk.
- Önök bizonyára tudják, hogy igen befolyásos üzletember vagyok. Nagyon sok helyen vannak részvényeim és még több vállalatnak vagyok a tulajdonosa, ez okból van birtokomban több bizalmas információ különböző adattárolókon. Az egyik nyaralásom alkalmával feltörték a szobánkat és elvitték az összes adathordózomat, a probléma már csak az, hogy az egyik CD nagyon fontos adatokat tartalmaz. Egy vadonatúj operációs rendszer leírását, komolyabb paramétereit illetve a félig elkészült programot, annak gyengéit tartalmazza a CD. Biztos felmerül a kérdés, hogy nyaralásra miért viszek magammal ilyen fontos dolgokat... de... muszáj... mindenhová magammal vittem CD-t, hiszen mondhatjuk, hogy a munkám az életem. Ha nem kerül elő a CD, hatalmas piacon belüli viszály alakulhat ki, mindazon által nem csak anyagi veszteséget jelent ez, hanem erkölcsit is
azzal a céggel szemben, amelynek készítettem a programot. Ott csak részvényes vagyok... és remélem, megértenek.
Vickivel egymásra néztünk.
- Tehát, Mr. Burton... a mi feladatunk az lenne, hogy előkerítsük a CD-t? -tudakoltam meg.
- Iiigen... persze vannak konkrét információim. Ugyanis egy magánnyomozót már ráalítottam az ügyre, de...
- De? - kérdezte Vicki.
- De ő eltűnt. Amiket megtudtam tőle: a rablók Kínába utaztak és azon belül is Kantonban szálltak meg. Egy kisebb szállodában laknak, ha jól értesültem Poucsu a neve.
- Miért nem tesz feljelentést a rendőrségen? -kérdeztem gyanakodva.
- Nem akarok egy nagy rendőrségi herce-hurcát, helyette inkább egy csendes nyomozás kézenfekvőbb, a tolvajoknak se tűnik fel olyan nagyon, mintha arról zengenének a híradók, hogy elloptak egy félkész operációs rendszert, ráadásul a rendőrségben nem bizok. Hajlamosak a korrupcióra, meg aztán ki tudja kinek jut eszébe bevadászni a CD-t...
- A telefonban azt említette, hogy elképzelhető, hogy szükség lesz a Kung-Fu-s tudásunkra. Mit is értett ezalatt? -hozta fel Vicki azt a kérdést, ami már az én oldalamat is eléggé szurkálta.
- Öööh... Önök Kínába mennek, a Kung-Fu őshazájába. Nem egyszerű körülmények között nem egyszerű feladat vár önökre. Akármikor szükség lehet az Önök Shaolin tudására.
Ismét egymás felé pillantottunk Vickivel, egyre érdekesebbnek tűnt az elsőre sablonos, unalmasnak tűnő
téma.
- Mire gondol? -kérdeztem óvatosan.
- Semmire, semmire, csak ki tudja... akármi megtörténhet. -felelt Mr. Burton. - De ezek a tények, most pedig megkérdezem Önöket, hogy hajlandóak-e elvállalni ezt a kis megbízatást?
Mély csend ereszkedett az irodánkra, a légy zümmögését is meg lehetett volna hallani, ehelyett a légkondicionáló diszkrét hangja hallatszott. Sóhajtottunk egyet Vickivel, egymásra pillantottunk, egyszerre feleltük:
- Elvállaljuk.
- Az remek! -kiáltott Mr. Burton.
- De előre leszögezzük, hogy csak a legfontosabb esetben telefonálunk, ön pedig ne keressen minket. Maximum életbevágóan fontos ügyben. Meg fogjuk adni a telefonszámunkat, de este ne hívjon. Semmiképp. Max. sms-t küldjön! Ennyi. Megbeszéltük? -szögeztem le.
- Igen, világos. A tiszteletdíj...
- Na, igen...
Vége az első résznek!

2. rész:

Hamar megérkeztünk Kínába. Egy bérelt autóval a megbeszélt szállodába mentünk. Azaz mentünk volna, mert hiányos helyismeretünk révén néhányszor eltévedtünk, de végül is két és fél órás kóválygás után megérkeztünk a szállodába, ahol mosolyogva jött elénk egy öltönyös férfi.
-Szép napot, hölgyeim. Mrs Costnerhez és Mrs Greyhez van szerencsém, ugyebár? - érdeklődött az alak, akinek az erőltetett vigyora már most idegesített.