Történetek

- Tehát, Mr. Burton... a mi feladatunk az lenne, hogy előkerítsük a CD-t? -tudakoltam meg.
- Iiigen... persze vannak konkrét információim. Ugyanis egy magánnyomozót már ráalítottam az ügyre, de...
- De? - kérdezte Vicki.
- De ő eltűnt. Amiket megtudtam tőle: a rablók Kínába utaztak és azon belül is Kantonban szálltak meg. Egy kisebb szállodában laknak, ha jól értesültem Poucsu a neve...

Amikor mentem hajnalba haza, mondta, hogy majd felhív és megbeszéljük a dolgokat. Természetesen nem hívott. Tudtam, hogy nem fog. Hazudott. Egy világ dőlt össze bennem. És csak azt kérdezgettem magamtól, hogy tényleg ennyire nem tud megszeretni? Ennyire rossz vagyok neki? Ennyire nem érek semmit? ...

Kicsi gyermekek orra hagy nyomot az ablakon, a kályhában lobog a láng, lassan aludni megy már. Csendesednek az emberek is. Mind méláznak, mi volt, mi lesz? Elmúlt az idő, magunk mögött hagytunk minden jót és rosszat. Csurog az én könnyem is az arcomon, kimos minden emléket a lelkemből, de csak egy időre...

Hana talán gyorsabban beilleszkedett, mint én. Nekem négy év kellett hozzá. Megkésve érkeztem, mert kórházba kerültem a bepisilésem miatt. Az orvosok úgy okoskodtak, hogy esetleg vizeletvisszatartási problémáim vannak. Ezen feltételezésük bizonygatása két hetet elvett az életemből. Azután négyet...

Oldalra néztem. Arcodat kirajzolta a holdfény, s én a szemedbe néztem. Elengedtem a kezed. Lassan közelítettem feléd, meg akartam simogatni az arcod. Vártam, hogy az ujjam érezze a bőröd, de semmit sem érzett… Eltűntél...

Egy hosszú, fekete kabátos férfi közeledett az utcán, majd befordult a sikátorba. Léptei visszhangot vertek az üres téglafalakon. Magas alak volt, borostás arca, mélyen ülő ezüstös szeme, mellyel egyfolytában az ablakokat kémlelte. Észre vehettem volna, ha a szemet nem borítja el a jól ismert rózsaszín köd, de én csak magammal foglalkoztam, és egy másodpercre sem engedtem volna el a tekintetemmel a lányt...

Nagy nehezen szereztem egy panellakást, egy fapados autót, egy tucat csinibabának a telefonszámát és persze némi társadalmi elismerést. Aztán jön a negyedikről az a hülye cserép és puff, filmszakadás...

Volt egyszer egy vak lány, aki utálta önmagát ezért. Mindenkit utált a barátján kívűl. Egyik nap mon...

Olyan érzésem lesz, mintha ő is ott volna velem. Aztán akaratlanul is beleszívok. Kicsit tényleg megnyugtat. Már nem is vagyok ideges, s ha szomorúnak szomorú maradtam, a könnyeim elpárologtak. Azóta táplálok egy KESERŰ emléket magamban...

- Szóval van-e olyan ember, aki vállalkozna arra, hogy eljön velem a következő állomásra? Akár már most is elindulnánk, hogy minél előbb kijussunk innen, hisz nincs nagyon táplálékunk itt lent, tehát sürget az idő. 5-6 emberre lenne szükségem. Egy fiú már mondta, hogy eljön...