Angyal és Ördög 3.

Lassan teltek a másodpercek a száguldó kocsiban. Kínos csönd vette körül a két ifjút. A lány megszeppenve számolgatta ujjait, hátha felfedez egyet, amit még eddig sosem miközben a fiú csak a vezetésre figyelt.
- Vajon már el is felejtette azt a csókot? – gondolkozott magában Gina s az emlékre az a furcsa melegség ismét átjárta testét.
Steve mocorogni kezdett a vezetőülés mögött, mintha csak hölgye gondolataira szeretett volna válaszolni, de beszéd helyett egy bátorító mosolyt küldött felé, hogy kezdje ő a beszélgetést.
Hát jó, - gondolta a nő, - ha neki kell kezdeni, hát jobb mint a hallgatás.
- Öhmm…És melyik úton megyünk?
- Az autópályán a legegyszerűbb, de ha szeretnéd elkerülni az is megoldható – válaszolta teljesen közömbös hangnemben
- Az autópálya tökéletes lesz…
Ismét hallgatás következett, amit Gina kevésbé bírt idegileg, mint partnere. Talán fél órát utazhattak így, mikor Gina ismét megszólalt.
- És egyébként mért akartál velem jönni?
- Nem volt jobb programom és úgyis jöttél egy randival.
- De rögtön a szüleimmel akarsz találkozni? Az első randihoz nem furcsa ez?
- A cél szentesíti az eszközt!
- Nah egy közhely… tökéletesen beleillik a személyiségedbe!
- Nem is ismersz, honnan tudnád mi illik bele és mi nem?
- Nem tudom, valahogy ez rí le rólad…
Hirtelen éles fékcsikorgás hasított a levegőbe s Gina kellemeset repült volna, ha nincs bekötve.
- Eszednél vagy?? Meg is halhattam volna, ha nincs ez a biztonsági öv!
Válaszadás nélkül kiszállt a kocsiból és megvárta míg a lány követte.
- Rendben! Tisztázzunk egy valamit; ameddig nem ismersz, ne mondj olyat rólam, ami nem igaz! Például, utálom a közhelyeket.
Erősen szorította Gina karját miközben beszélt.
- Héé ez fáj! Ez is tökre rád illik, hogy bántod a lányokat…
- Gina, te fogsz rosszul járni!
- És még fenyegetsz is..

A lány szemében különös szikra lobbant fel, talán a kihívásé, melyet Steewo nem tudott mire vélni, de vonzotta a sötét, mély, barna tekintet. Legszívesebben megint magához szorította volna, de tudta, hogy még nincs itt az ideje. Az idő teltével Gina szemében a tűz kialudni látszott, s a két ziláló test lenyugodott.
- Igazából nem gondoltam komolyan, amit mondtam, azt hiszem…de azért fájt ahogy megszorítottad a kezem…- mondta bűnbánó hangon.
- Nem kérek bocsánatot… nem szokásom! De kérek egy csókot!
Mondta miközben a lány szája felé közeledett. Még mielőtt elérte volna azt, Gina elhajolt előle.
- Nem akarok.
- Hát ez aranyos, nem azt mondod, hogy Menj a fenébe, hanem mint egy kisgyerek csak annyit, hogy nem akarod.
Válaszolta mosolyogva a lány gyermekiességén és egy puszit nyomott az arcára.
- Na, gyere üljünk vissza kocsiba, már csak fél óra és ott vagyunk.
- Rendben...
Beülve Steve bekapcsolta a rádiót, hogy elkerülhesse az esetleges beszédet, de a lány fürkésző tekintetét már nem tudta levakarni magáról.
Ginában apró gondolatok motoszkáltak, furcsállta a férfi összes mozdulatát, viselkedését, nem tudta megfejteni, hogy vajon mit akarhat. Most először nem tudta kiolvasni egy másik ember mozdulataiból érzelmeit, de minden mozdulatában a szerelem jelét kereste. Az a hátralévő fél óra hamar eltelt és egy aránylag nagy kertesház előtt parkoltak le. Már vagy 10 kocsi állt az utcán és a kertből halk zene szólt.
- Kérlek, viselkedj rendesen, nem szeretnék feltűnést kelteni vagy zavarba jönni a saját szüleim előtt, jó?
- Eddig se viselkedtem rosszul, – mosolygott cinkosan – de ennek a kérésnek meglesz az ára.
- Mire gondolsz? Mit kérsz cserébe? – Gina szinte elfehéredett, mikor ezeket a szavakat kimondta, hiszen félt, hogy az éjszakával lesz kapcsolatos.
- Mivel azért jöttem el, hogy ne legyél egyedül, – itt egy kis hatásszünetet hagyott, mintha a lány hálálkodását várta volna – ezért úgy kell viselkednünk, mint egy párnak. Azaz nem hajolhatsz el a csóktól.

Steve Gina meglepődésére bőszen vigyorogni kezdett, majd karon fogta a lányt és a bejárat felé vezette. A tömeg egyik tagja, egy 60-as év körüli, barna hajú nő amint meglátta őket nyomban felsikoltott örömében és szinte rohanvást közelítette meg őket.
- Kislányom végre megérkeztél! És nem is mondta, hogy milyen helyes vendéget hozol magaddal. Netán bemutathatnál az úriembernek. – Mosolygott Gina édesanyja, s szeme most először a büszkeségtől csillogott. Ez a csillogás Ginát olyannyira meglepte, hogy szinte hálás volt Steve jelenlétéért.
- Anya hadd mutassam be Stevet, Steve ő Mary, az édesanyám.
- Örvendek a szerencsének asszonyom, a lánya épp oly csodás, mint ön.
Ginát meglepte ez a nem várt jó modor, eddig azt hitte, hogy Steve egy faragatlan, ízléstelen bunkó, s most a háttérben kiderül, hogy milyen kedves és bájos tud lenni.
- Jaj gyermekeim, milyen modortalan vagyok, gondolom, szeretnétek lepakolni vagy inni egy pohár italt?
- A lepakolás jó ötlet, nem édesem – mondta Steve a lánynak és a mondat után egy csókot adott a lánynak.
Gina megpróbált az előbb élményhez nem rossz arcot vágni, de még mindig nem tudta megszokni, hogy a férfi megcsókolhatja bárhol és bármikor. Inkább elindult a kocsi felé és elkezdett 1-2 kisebb bőröndöt becipelni, a többit pedig a férfire hagyta – Hadd cipekedjen ő, ha annyira el akart jönni! – gondolta magában.

A szobába felérve Scaldo-t kicsit kiengedte, hadd mozgassa meg az izmait egy kicsit, majd végigterült a hatalmas franciaágyon. Gyönyörű volt a szobája, ugyanúgy nézett ki, mint mikor itthagyta. A fal narancssárga festékkel volt lekenve, a plafon pedig égszínkékkel és apró világítós csillagok díszítették, melyek olyan hatást keltettek éjszaka, mintha a szabad ég alatt aludna. Egy hatalmas tölgyfa szekrénybe kezdte bepakolni a ruháit. Időközben egy bőröndökkel megrakott valami jelent meg az ajtóban. Gina odaszaladt hozzá, hogy segítsen terhein, majd a földre rakodták a táskákat. Steve a bőröndök súlyától elfáradva nézte a lányt, ahogy megvilágítja haját a napsugár, mely angyali külsővel ruházta fel. A lány dereka köré fonta a kezét, aki hagyta magát, majd gyengéden megcsókolta. A kezdetben gyengéd csók átalakult viadallá, s a pár az ágy felé haladt. Halk kopogás törte meg a vad románcot.
- Bejöhetek? – kérdezte Mary
- Egy pillanat – válaszolt Gina, mert tudta, hogy össze kell szednie magát, különben a férfi karjaiba veti magát.
Az ajtóhoz lépett Steve, majd kinyitotta azt.
- Csak szólni szerettem volna, hogy nemsokára kezdődik az estebéd, szóval siessetek.
- Igenis asszonyom – válaszolta katonásan Steve.
- Nekem csak ne asszonyozzál – megragadta az arcát és egy kicsit megráncigálta – hívj nyugodtan Marynak.
- Mary – ízlelgette a nevet- igérem sietünk.
Mary már el is tűnt a lépcsőn mire Gina teljesen magáhoztért.
- Akkor szerintem induljunk!
- És be se fejezzük, amit elkezdtünk az előbb? – kérdezte Steewo pajkosan-
- Vegyük úgy, hogy semmit sem kezdtünk el, mert nem is kezdtünk! Te kezdtél el valamit, mert te csókoltál én csak hagytam magam.
- De élvezted a csókot és te is ugyanúgy akartad. – vigyorgott önbizalommal telve.
- Akkor valamit nagyon félreértettél! Menjünk, nem szeretném lekésni az ebédet,,,

A kertbe indultak, majd egymással szemben foglaltak helyet az asztalnál. Már majdnem mindenki ott volt kivétel Mary, aki pár másodperc múlva egy hatalmas tál rántott hússal érkezett meg. Az asztal tele volt finomabbnál finomabb ételekkel. 5 féle hús, 3 féle köret, 3 féle saláta és a desszert még nem is volt kitéve. Egy apró éles zörej: pohárkocogtatás, az éves pohárköszönő következett, melyet Gina édesapja tartott.
- Kedves családtagok! Azért vagyunk ma itt, hogy mint minden évben most is megtartsuk az éves családi estebédet. Mindenkinek kívánom, hogy jó egészségben fogyassza el ezt a mennyei vacsorát és, hogy mindig megmaradjon ez a családi béke itt és otthonaitokban is. Örömmel jelenthetem be, hogy idén lányom, Gina is eljött hozzánk, ráadásul nem is egyedül, had mutassam be lányom jövendőbelijét, Stevet. Nagy tapsot nekik!
Ezzel le is zárult a beszéd és a család összes tagja tapsviharral koronázta ezt. Gina szinte magábaroskadt a jövendőbeli szó hallatán. El sem tudta képzelni, hogy hogyan fogja megmagyarázni a családjának, ha bevallja, hogy nemhogy nem akarnak összeházasodni, de még csak nincsenek is együtt. Komoly fejtörést okozott ez az egyetlen mondat a lánynak, miközben Steewo a dicsfényben boldogan tündökölt.