Ha a sors megérint (2. fejezet) 3.rész

- Az én kocsimmal megyünk!- mondta a szótlan lánynak és éjfekete sportkocsijához vezette. Shannon zavarba jött. Nagyon. Már akkor nyáron is érezte, hogy hatalmas szakadék tátong kettejük között. A férfi azt sem tudja, mit kezdjen a pénzével, ő pedig..
Elszomorodott, hiszen mindig is hitt a sorsban, ahogy most abban- ők nem véletlenül találkoztak újra.. Talán kaptak még egy esélyt az élettől? Azt tudta, hogy Jack nem élete szerelme, de jobb híján.. Illetve addig nem volt baj, ameddig Daniel meg nem jelent a színen. Az álmaival talán megbirkózott volna, de most, hogy testet öltött.. Egyszerűen nem tudta, hogy mihez kezdjen vele.
Kényelmes és elegáns- gondolta, amikor végül beszállt és hátradőlt. Daniel kezét nézte- szép- gondolta. Karcsú és hosszú ujjak simultak a kormánykerékre.

Tetszett neki, ahogy vezetett: nyugodtan, de dinamikusan. Még a csúcsforgalom sem billentette ki az egyensúlyából. Ő már dühöngne és az előtte döcögő kocsi tulajdonosát átkozná. Elnevette magát a gondolatra és a feszültség, ami reggel óta motoszkált benne elillant. Tekintete összetalálkozott a férfi kérdő, melegséget sugárzó szemével.
- Mindig ilyen vagy?- kérdezte a lány.
- Milyen?
- Ilyen.. nyugodt.
- Nem, engem is ki lehet hozni a sodromból.
- Hát.. most nem úgy tűnik- küldött egy barátságos mosolyt Shannon. Én ilyenkor már..
- Káromkodsz és átkozódsz?
- Körülbelül.
- Szóval mégsem vagy olyan merev.- nyugtázta elégedetten Daniel. Hirtelen őtlettől vezérelve a nőhöz fordult:
- Van kedved ma este velem vacsorázni?
Nem kapott feleletet.
- Tudod.. kés, villa.., finom étel.. egy viszonylag csende..
- Tudom!- vált haragoszöldre a lány szeme- De nem szoktam az ügyfeleimmel tölteni az estét, kivéve, ha üzleti vonatkozású a dolog. Viszont itt nem erről van szó, igaz?
- Miért zavar, hogy vonzódom hozzád? Azt ne mond, hogy te nem hozzám, mert az a reggeli csók..- nézett rá sokat sejtetően.
- Nem én csókoltalak meg téged!- szegte fel afejét Shannon.
- De hagytad.. és élvezted, ugyanis nem érzékeltem, hogy nagyon tiltakoztál volna. Azt viszont nem értem, hogy miért rohantál el.
A nő agyában csak úgy kavarogtak a gondolatok- különböző válaszokat fogalmazott meg, majd végül mindet el is vetette szép sorjában.
- Elhiszed, ha azt mondom, hogy fogalmam sincsen?
- Nem, próbálkozz valami jobbal.- komolyodott el Daniel.
Shannon fellélegezhetett, mert a kocsi egyre lassult, ahogy megálltak az impozáns épület előtt. Amint a férfi beparkolt gyorsan kiszállt, meg sem várva őt. Inkább tisztes távolságból nézte, ahogy Daniel átkozódva kászálódik ki utána.
- Szóval nyugodt?.. Hm.. talán mégsem annyira.

Amanda fel- alá járkált a lakosztályában, amit egykor Daniellel osztott meg. Ha őszinte akart lenni bánta, hogy a férfi már nincs mellette. Nem testileg, hanem érzelmileg, hiszen inkább barátok voltak ők már.. főleg a vége felé. És elveszítette. Lehunyta aranybarna szemét- megborzongott az emléktől. A szemei előtt kavargó képek magukkal sodorták.. az összetört pohár, a férfi vádló tekintete, amely az övébe fúródott..
Mondhatná, hogy nem tehet róla. Mondhatná, és félig- meddig igaza is lenne. Olyan rossz volt hetekig- hónapokig várnia, ha a férfi elment egy üzleti útra és azt érezni, hogy nem kell senkinek, hogy nem szeretik..
Az anyja telefonált még tegnap este. Olyan furcsa volt a hangja- szaggatottan beszélt, nem is értette igazán mit akart. Azt viszont megértette, hogy idejön. Ide hozzá.
Ennyit a megkönnyebbülésről, hogy végleg megszabadult tőle.

Gyűlölte őt. Gyűlölte, ha egy újabb forgatásról jött haza részegen és beszívva, akkor is, mikor partiról- partira ráncigálta csakhogy dicsekedjen vele az aktuális barátainak. Mert a barátok ugye mindig változtak. Gyűlölte azokat az estéket is, amikor egyedül volt a hatalmas házukban vagy garzonlakásban, ha éppen rosszul mentek a dolgok és Judith nem kapott újabb felkérést. Soha nem szólította másként az anyját, mert az betegesen félt az öregedéstől. keserű sóhaj tört utat magányos reggelébe. A "mama" szó Judith számára az idő múlását jelentette, neki pedig mindent, amit nem kaphatott meg: a biztonság érzését, a szeretetet, a nevetést..
Ha volt pénzük anyja felfogadott egy bébicsőszt, aki a tévéjük előtt ült és chips-et evett- róla pedig teljesen megfeledkezett. Sokszor éhesen hajtotta álomra fejét miközben szemében könnyek égtek. Vágyott el,.. messze. Bárhová.
Az iskolát szerette, de nem élvezhette túl sokáig a tudás adta örömöt és szabadságot, mert ahogy felcseperedett bimbózó, törékeny szépsége felsejlett.
Judith meglátta a benne rejlő lehetőséget és kiíratta az iskolából, hiába tiltakozott, sírt és könyörgött.
Vénebbnél- vénebb, magukat producereknek nevező, elhízott kéjencekkel kellett találkoznia egy filmszerep, vagy egy fotózás reményében. Utálta az egészet. Ő átlagos életet akart élni, belül sajgó fájdalmat érzett és kimondhatatlan vágyat társai unalmas hétköznapjai után. Mindenét odaadta volna értük. Mindenét, ahogy ők is egy kis fényért és csillogásért, csak azt nem tudták, hogy mi van a színfalak mögött.