Történetek

- Ki üldöz? És hol szerezted a sérüléseket? - tette fel újból a kérdést egy idő után.
- Semmi közöd hozzá - felelte a falnak dőlve. A lábai rogyadozni kezdtek. Ha most nem tesz valamit vége mindennek. De mit tehetne? Véghez viheti a varázslatot, de attól a Papnő még tudni fogja, hogy ott van...

Lassan cammogok előre. Két szemhunyás között, szembetűnik két vörös karszalagos. Én már akkor tudtam, ide valami jó történet kell. Kezemben a Ferenciek terén kezelt jegy. Éppen az ellenkező irányból kacskaringózom a kegyetlen kijárat felé.
- Gondolkodj! Gondolkodj!
- Mindig el tudod adni magad, ha muszáj. Lazíts! Dobd fel az arcodra, a megnyerő villogó fogas mosoly trükköt! ...

Mióta Will itt van egyáltalán nem is volt kedve az iskolához, sőt még tanuláshoz sem. A férfi mindig beférkőzött gondolatai középpontjába és a lány akaratlanul is többször elképzelte, ahogyan Will lassan megválik a felsőjétől, és ezzel láthatóvá válik vékony ugyanakkor annál kívánatosabb teste. Dany megrázta magát, és azon kapta magát, hogy fülig vörösödött, és bizseregni kezdett...

- Ja… jól… mi történt? – kérdezte kissé zavarodottan.
- Hát… őszinte leszek, nem tudjuk pontosan. – mondta az orvos – Egyébként Kőházi István vagyok. – majd kezet fogott a beteggel – A felesége szerint zavarodott állapotban ájult el, szóval nem kizárt valami idegrendszeri elváltozás, sőt, talán…
Az orvos hallgatott. János látta a szemében, hogy baj van, és ki tudta találni, hogy mi lehet az...

De ez is csak hamis illúzió, egy szánalmas idea, s a porba sújtanál, ha ez kiderülne. Mert szép félelmeid gátat szabnak szabad akaratodnak, és te ezt félsz megvallani magadnak és nekem, még akkor is, ha érzed, hogy így van a lelked legmélyén. Ezért vagy olyan távoli és elérhetetlen.

- Honnan veszed, hogy gyűlöllek…? – Hangja hirtelen lággyá változott, mire a fiú kissé gyanús tekintettel méregetni kezdte őt.
- Bocs de eddig sütött belőled a gyűlölet, és egy párszor már az életemre tőrtél, sőt ha jól számolom egyszer már meg is öltél…

Meztelenre vetkőztet a napsütés. Csobbanok. Bőröm selyemmé válik a víz alatt, alattam halak. Most több a tavirózsa, mint akkor. És mekkora csönd. A nádasban szitakötő, a szigeten, úgy száz méterre a parttól szajkó. Piros tükörré válik a víz, távol, a sziget mögött evezőcsobbanás. A gyűrűmet nézem, ahogy örül a víznek és a fénynek...

Fájdalmasan gyönyörű volt, de élvezte, az érintéseket, amik végigsiklottak teste majdnem minden pontján lassacskán megölve ezzel kételyeit és a józan eszét is. Nem tudta nyitva tartani a szemét, le kellett hunynia, a cirógatások egyenesen belerántották az álmok vágytól forró tengerébe, és már azt sem tudta mit is csinál valójában...

Valahol elsiklottam egy fontos dolog felett, ez az érzés kavargott bennem, de mi lehetett ez? Hát persze, az eredeti megbízóm. Ha tényleg a ládikát keresik, akkor a megbízóm valamit elhallgatott előlem, vagy ő küldte a gyilkosokat is? ...

Ó, ha tudtam volna akkor este, hogy utoljára látlak, s szorítlak magamhoz! Ha éreztem volna, hogy abban a csókban benne volt utolsó sóhajod! S hogy illatod utoljára szívhatom oly tisztán magamba! Elmondtam volna én, akár századszorra is, bármennyiszer, akárhányszor csak kéred, csak hogy kételyed ne legyen...