Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Friss hozzászólások
kivancsigi13: Nagyon megfogott, mint oly sok...
2024-11-22 21:03
VR
kivancsigi13: Nagyon megfogott, mint oly sok...
2024-11-22 21:02
VR
mozgi: Szuper volt!
2024-11-22 18:40
Thorodin: Na ez piszok jó volt!
2024-11-21 04:20
Gábor Szilágyi: Folytasd!
2024-11-20 16:53
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

stimatea adatai

Neve:
stimatea
E-mail címe:
Nem publikus
stimatea összes beküldött történetének megtekintése »
stimatea
Bemutatkozása
Sziasztok!

Talán a hétvégén elkezdem majd ezt a részt is fejleszgetni: feltöltöm az egyes novellák, versek háttértörtéeteit -hogy ha tetszett az írás (vagy pont, hogy nem értettétek), beleláthassatok egy kicsit más szemszögből is.
No meg szerintem az sem elhanyagolható, hogy melyik mikor született...
De továbbra is várok minden nemű kommentárt, véleményt -akár ide, akár mailen!
Írásai 8 41
2112
Kinyitotta szemét, s a fal már nem volt ott. Egy kerek terembe jutott, amelynek a közepén tűz lobogott. Szembe vele, egy hosszúszakállú vén ült, akire mikor ránézett, a már ismerős lányalakká vált. Mosolygott. Csuklyáját hátravetette, botját félretette, s ismét rámosolygott.
- Miért vártál? –kérdezte a nemrég még véntől.
- Azt csak Te tudod –válaszolta az a szürke köpenyben. Szemében a tűz lángja lobogott, s ez nagyon megragadta a belépőt.
- Miért kellett? –kérdezte,...
1417
Köveken,
Hosszú, fekete köveken
Kopog a szerelem.

De kiismeri,
Ki ismeri a patákat,
Melyek ily hangot adának? ...
1878
Csak egy fekete árny suhant át a szemén – s ő ült, mozdulatlanul, megjátszott mosollyal tovább – senki sem vette észre rajta a változást. Ült tovább, hallgatta a vele szembeülő elbeszélőt, aki mit sem sejtett az ő gondolatairól… csak beszélt tovább, hazug szeretettel – csak úgy, mint általában szokott...
1419
Ha egyedül ülsz, s a tűzbe nézel,
bársonyos hangodon Poe-t idézel,
és sikító szélcsend süvít a szobádban,
felfedhetsz egy percre benn az ágyban...
2755
Egy átlátszó könnycsepp gördült végig kínzó lassúsággal az arcán. Szülei korán elhagyták őket – szinte nem is emlékezett már rájuk – így bátyával tanultak meg élni, egyedül, egymásra utalva. 18 éve küzdöttek együtt, s most elvette tőle a sors - a tegnapelőtt...
2082
A tegnapi nap járt a fejében… Tegnap újra látta azt, aki oly’ sokat jelentett a számára. Egy volt vele, egy volt minden porcikájának összhangban zengő kívánságával.
A napok, hónapok, mint megannyi csermely, úgy hullámoztak egybe, hogy azután az évek folyójaként zuhogjanak tova...