Amy Davis titkos naplója 5. rész

21:00

Az előbb mondta Chris, hogy holnap moziba megyünk. Hurrá. Már nagyon várom. Remélem vele is olyan jó lesz a moziban, mint akkor Tommal. Hulla fáradt vagyok. Nagyon kifárasztott ez a kis séta a bevásárlóközpontban.

22:00

Már be is huppantam az ágyamba, persze csak azután, hogy megkaptam a búcsúpuszimat Christől. Jajj... megyek már aludni. Szia kicsi Naplóm.

Február 26. -szombat

10:00

Miután felébredtem találtam egy borítékot az asztalomon. Mindjárt arra gondoltam, hogy biztos Chris írhatott valamit, mert elment valahova. De nem jól gondoltam. A borítékon a teljes nevem állt. Akkor ezt nem hiszem, hogy Chris írta. Amikor kinyitottam találtam benne egy cetlit, amin csak egy vers állt:

A szerelem a legnehezebb tantárgy
S a tankönyvekből nem tanulható
A lecke minden szívnek fel van adva
S a példa gyakran nem megoldható
Az első órán jó azt megtanulni
Hogy a boldogsághoz könny is tartozik
A szerelem a legnehezebb tantárgy
S aki nem vigyáz az könnyen megbukik. . .

Szeretlek. . .

Mi van?? Ez meg mi? Kitől van? Christől? Ááá nem hiszem, de akkor kitől és, hogy kerül ide fel a szobámba?(Különben szép vers, tetszik... )

10:30

No. Ezt a levelet/verset nem Christől kaptam az már tuti. Már megtudtam Chris egyetlen rossz tualjdonságát (mert velem olyan rendes, hogy más rossz tulajdonságot nem is tudok hozzá, de lehet, hogy majd idővel kitapasztalom), mert jól összevesztünk és bevágta a nagy féltékenyt. Jaj. Elkezdte nekem, hogy úgy látja, hogy már vannak új hódolóim meg blablabla... mintha magamat látnám, most már tudja legalább ha valaki más van középpontban és nem ő. Én mondtam neki, hogy fogalmam sincs kitől kaptam. Ja meg hogy még bele is nézett.
- Szép tőled, hogy elolvasod a leveleimet, kössz ari vagy-nekem is volt egy-két szavam hozzá
- Azt hittem nincsenek titkaink egymás előtt - mint mindenre erre is tudott azonnal válaszolni.
No jó ez tényleg igaz de akkor is. De akkor meg miért nem hisz nekem? Én inkább ott hagytam nem fogok vitatkozni vele, tiszta a lelkiismeretem.

12:00

Úgy látom a moziba menés is elmarad ma. Olyan rossz kedve lett Chrisnek... Nem tudom, hogy a levél miatt-e, de tuti. Én nem tudom, hogy bizonygassam neki, hogy nincs senki más rajta kívül.
- Szóval ennyire nem bízol meg bennem? - kérdeztem szomorúan
Ő meg nem válaszolt semmit. Köszi Chris nagyon aranyos vagy. Pedig amikor volt az a báli eset akkor megígérte, hogy megtesz bármit meg mindent ígért. Ezt nem hiszem el, vagy most csak direkt csinálja, hogy húzzon? Ilyenek a pasik. Majd megnyugszik, kénytelen lesz.

13:00

Most meg elhúzott valahova. Ez nem lehet igaz. Mi van vele?

14:00

Szerencsére már haza is jött.
- Elmondanád végre mi a bajod? Haragszol? - még egyszer próbálkoztam
- Semmi, de tényleg semmi-és adott egy puszit
No most ezen igazodj el. Ezek a pasik. Kikészít.

15:00

No azt hiszem ezt letisztáztuk. Beszéltünk.
-Figyelj most haragszol vagy mi van? –kezdtem én
-Kérlek ne haragudj az előbbiért. Kicsit elborult az agyam
-Azt észrevettem
-Bízok benned. Szeretlek-aztán megcsókolt

19:00

Nem voltunk moziban. Rebecánál voltam. Chris elvitt. Már megúntam és hazajöttem. Hiányzik Cloé. Vele valahogy jobban el tudtam beszélgetni. Meg is kérdeztem Christ nem lenne e kedve levinni engem Lutonba.
- Rendben, megoldható. Mit szólnál mondjuk a holnaphoz, amolyan kiengesztelésnek a féltékenységem miatt. - mondta mosolyogva
No nekem leesett az állam. Azonnal a nyakába ugrottam. Hát ez tök szuper, fel is hívom Cloét.
- Szia dárga Cloém! Van egy tök szuper hírem. Holnap lemegyünk Lutonba remélem otthon leszel.
- Szia! Hát ez tényleg jó hír persze, hogy otthon leszek várlak. Nagyon örülök, hogy jössz.
- No jó csak ennyit akartam mondani akkor holnap találkozunk –fejeztem be én és letettem.
Jaj de jó, annyira szeretem Christ.

20:00

No most unalom van. Nem tudom mit csináljak. Chris lent van és kajál valamit. Azt hiszem nekem is ennem kellene valamit mert egy kicsit morog a gyomrom.

20:30

No most meg olyan teli ettem magam, hogy mozdulni se bírok. Beszélgettünk Chrissel. Nem tudom de valahogy egy kicsit fura is, hogy egy 23 éves, nagyon cuki pasim van.
- Figyelj, ha valami bántja a lelked nekem nyugodtan kipanaszkodhatod magad. Nekem az is a feladataim közé tartozik, hogy ne csak a fizikai de a lelki állapotodra is vigyázzak. –mondta
No ez kicsit olyan apásra sikeredett. De igaza van.
- Köszönöm, hogy ilyen rendes vagy hozzám –köszöntem meg –de képzeld el ha szakítunk akkor milyen furcsa lesz így egymás mellett élnünk. –huhh ezt azt hiszem nem akartam kimondani mégis megtettem és Chris csak nézett rám.
- Mi te szakítani akarsz? –még a villát is kiejtette a kezéből
- Dehogy dehogy... –válaszoltam.
- Én ilyenre nem is gondolok, mert szeretlek, hát ez nekem mára sok... –felment

No most megint békíthetem. Én nem arra gondoltam, hogy szakítani akarok vele de bekövetkezhet ilyen is. Én is szeretem és nem is akarom elhagyni. Gondolom azért mondta, hogy ez neki sok mára mert még a levél/vers is biztos eszébe jutott. Azt hiszem beszélek vele.

21:15

- Chris figyelj, én egyáltalán nem akarok veled szakítani, mert szeretlek, érted? – eléggé kétségbeesetten kérdeztem tőle
- Ahogy gondolod. – nem válaszolt valami túl nagy kedvvel.
- Mondd, hogyan bizonyíthatnám be neked azt, hogy szeretlek?
- Amy... ne haragudj – sóhajtott egyet.
Aztán pedig megcsókolt. Talán nem bízik bennem? De hát kell, muszáj, hogy bízzon bennem. Hisz tudom, hogy szeret és én is szeretem. Jaj, ez van. Nagyon remélem, hogy bízik bennem, mert én bízok benne. No jó azt hiszem, lefekszem. De jó holnap Lutonba megyünk. Szuper. Már vagyon várom.

Február 27. - vasárnap

14:00

Igen már itthon is vagyok. Nem tudom, mi van Chrissel. Lehet, hogy nevetségesen fog hangzani de hiány van vagy mi? No szóval. Reggel felkeltem kb. 8-kor és lementem a konyhába. Chris is már fent volt, bár még pizsamában ült az asztalnál egy kávéval és egy újságot olvasott- néztem az ajtóból, mert háttal ült. A mikor felállt épp mentem be. Nem vett észre és hátulról megcsiklandoztam. De ő erre csak rám mordult.
- Amy... hé, állj le jó?
Ki voltam készülve. Aztán még egyszer próbálkoztam. Az útjába álltam és meg akartam csókolni - általában az elgyengíti - de nem hagyta, egyszerűen csak elfordította a fejét. Ezt nem hittem el.
- Kilenckor indulunk - mondta Chris
Én csak bólintottam és már a sírás határán voltam. Úgyhogy azonnal fel is mentem a szobámba és belesírtam a párnámba. Aztán jött a kilenc óra. Kicsit rendbe raktam magam, szó ami szó... sőt túl is tettem magam, hogy hátha Chris így felfigyel rám. De sajnos nem volt meg a hatás. Nem tudtam mi tévő legyek. Ezért amikor beszálltunk az autóba kerek perec megkérdeztem tőle, hogy mi baja van.
- Chris figyelj elmondanád végre, hogy mi bajod van? Nem élhetünk így életünk végéig.
- Nem tudom, kicsit talán elbizonytalanodtam a kapcsolatunkkal- válaszolta
- De hát miért? Hisz jól tudod, hogy szeretlek. - elégé kétségbe esetten mondtam
- Nem tudom... - mormolta magában alig hallhatóan
- Chris ne csináld ezt, mert nekem így nem jó vagy szeress tényleg vagy inkább vessünk véget ennek de ne szenvedjünk - az ablakon bámulva kifelé mondtam
- Kicsit talán kételkedem benned. . . sajnálom de ez az igazság
- Micsoda? Kételkedsz bennem? No ez szép. Én teljesen bízok benned és csak a tiéd vagyok de te meg ilyet mondasz nekem? - már megint majdnem elkapott a sírás, de tényleg az igazat mondtam neki
- Csak az enyém... - mondta suttogva
- Igen- mondtam határozottan
Jujj azt hiszem ez egy mélypont volt a kapcsolatunkban. Remélem, átvészeljük ezt és jó eredménnyel. Aztán odaértünk Cloé-ék háza elé és Chris kitett. Azt mondta két óra mulva jön értem. Fogalmam sincs hol lehetett addig. Annyira jó volt látni Cloét, azonnal a nyakába ugrottam. Felmentünk a szobájába és beszélgettünk. Elmondta, hogy szakított Peterrel. Én elmondtam neki még a bálos dolgokat és, hogy most milyen helyzetben vagyok Chrissel.
- Jaj Cloé segíts. Most valamiért Chris nagyon ki van akadva rám... talán azért mert azt mondtam neki, hogy mi lesz ha egyszer szakítunk meg valaki küldött nekem egy szerelmes levelet és azt hiszi, hogy megcsalom, mondd mi tévő legyek?
- Szerintem egy kicsit féltékeny a titkos hódolódra, soha ne említsd egy pasinak a szakítás fogalmát csak akkor, ha már tényleg szakítani akarsz vele és lehet még egy baja... többet akar mint te és tudod mire gondolok- válaszolt Cloé
- Ez már nekem is eszembe jutott, de én nem akarok többet smárnál. - panaszkodtam Cloénak
- De figyelj, és ha hagynád magad?
- De én nem akarom, én még nem vagyok felkészülve erre- mondtam kétségbeesetten mert még ilyenre tényleg nem is gondoltam no jó őszintén de igen... upsz
- Akkor legalább csak beszélj róla neki - mondta Cloé
- Mi? Említsem meg neki?- tátott szájjal kérdeztem
- Igen, ha szeret nem fogsz leégni előtte - mondta Cloé nagy nyugodtan
- Egyszer el kell jönni a nagy őszinte beszélgetésnek is, igazad van, de egy kicsit félek ettől a beszélgetéstől - a fejemet fogtam
Eltelt a két óra és meghallottam, hogy Chris megérkezett.
- Mennem kell Cloé, megjött Chris, köszi a tanácsokat majd szólok, hogy mi van. –búcsúztam
- Szorítok, szia - búcsúzott Cloé is
Aztán beszálltam de nem szóltam semmit.
- Jól szórakoztatok a barátnőddel?- kérdezte de nem nagy kedvességgel
Én csak bólintottam és folyton az őszinte beszélgetésre gondoltam. Hogy fogok én abba belekezdeni. De igaza van Cloénak muszáj lesz.
Haza is értünk és most ugye itt vagyok aszobámban és gondolkodom. Chris itthon van, de nem tudom mit csinálhat. Mikor beszéljek vele? Én annyira szeretem, remélem, hogy ő is szeret.

17:00

Hűűűűű, hogy mi volt. Beszéltem Chrissel. Jó sokáig. Lementem hozzá olyan 14:30-kor és mostanáig. No szóval. Nem tudom, hogy mertem. Kint volt és Limbót etette meg. Megvártam, míg bejött. Aztán szóltam neki.
- Chris beszélhetnénk, fontos lenne - szóltam neki.
Azt mondta oké. A konyhában voltunk. A hűtőnek támaszkodva állt én pedig ülltem egy széken, háttal voltam neki. Így talán könnyebb is volt, hogy nem kellett a szemébe néznem. Aztán belekezdtem nagy nehezen.
- Amiről beszélni akarok veled, hát, hogy is mondjam nekem nem könnyű. De azt hiszem muszály erről is beszélnünk. Huhh. –hallgattam egy percig, mert nem tudtam, hogyan kezdjek bele. Chris végig hallgatott. Nem szólt semmit, míg be nem fejeztem. - Tudom, hogy te sem vagy más, mint a többi pasi AZON a téren és tudom, hogy elvárod tőlem AZT. Nem tudom lehet, hogy most épp ez a baj? De én még nem készültem fel ARRA. - nem tudom, hogy meglepte-e a dolog, mert nem láttam, de nem szólt semmit így hát folytattam - Kérlek ne haragudj de ez a helyzet- és itt felvontam a vállam- azt hiszem csak ennyit akartam mondani- befejeztem és vártam, hogy mit fog mondani
- Amy, hidd el nem vagyok meglepve
Ettől viszont én lepődtem meg. Igen látszik, hogy ő már nem egy kis16 éves, aki zavarba jönne ilyen mondatoktól.
- Tényleg?- nagyon zavarban voltam még jó, hogy nem látta az arcom.
- Igen. És már csak az a nagy kérdés, hogy mikor érzed úgy, hogy készen állsz a DOLOGRA- kérdezte laza hangon
Itt csak tátott szájjal bámultam a semmibe. Mi van?
- Öö. . . , most azonnal válaszoljak?- nem tudtam mást mondani.
- Jó, nem muszáj - ettől kicsit megnyugodtam- de azt tudnod kell, hogy nem fogok örökké várni.
No ez kemény. Azta. Ez nem lehet igaz. Mi, nem fog örökké várni? No jó azt gondoltam, de én erre még nem vagyok felkészülve. Még mindig a széken ültem, amikor megéreztem a kezét a vállamon. Azonnal görcsbe rándult a gyomrom mert az jutott eszembe, hogy most már bármikor bepróbálkozhat, hogy... Elkezdte simogatni a vállam. Persze ez jó volt és beleremegett az egész testem. Aztán pedig megcsókolt.
- Ne aggódj nem lesz semmi gond- mosolyogva mondta
Ettől egy kicsit megnyugodtam. Aztán az ölébe ültem és smároltunk, smároltunk... Jaj, imádom!
Ez nem volt semmi. Nem tudom, hogy állok azzal a DOLOGGAL. No jó persze, hogy tudom miből áll a dolog, de az tuti más, ha már élesben megy. Mi lesz, ha elbénázom vagy nem tudom... Jaj Chris.