Egy élet elszáll

Timothy az asztalnál ült a kishúgával. Éppen a reggelit ették, amikor az ajtó kinyílt, és belépett az anyjuk.
- Ma délben lesz. - mondta izgatottan a nő.
Tehát ma lesz. Ez a tudat furcsa hatással volt Timothyra. Még sosem látott kivégzést, főleg nem lefejezést, csak a nagyapja történeteiből tudta elképzelni, hogy milyen is lehet.
Mikor befejezte a reggelit, kiment és megetette a lovakat. Közben egyfolytában a dél járt az eszében. 12 évesen már fel tudta fogni, mi is az a halál, amikor már nem tudunk odamenni valakihez, és élvezni a társaságát. Mikor még kisebb volt, volt egy kutyája, akit nagyon szeretett, amíg egy ló össze nem taposta. Három napig szenvedett szegény eb, amíg kimúlt, és Timothy 3 napig sírt mellette.
De ez most egészen más.
Most Samről volt szó. A jó, öreg Samről, aki mindig mesélt a gyerekeknek sárkányokról, lovagokról, mágusokról, és mindig volt valami a nagy köpenye zsebében, ami még a legszomorúbb gyereket is fölvidította.
Ő volt az, aki összeesküvést szervezett a király ellen, és akit végül elkaptak, és halálra ítéltek. De ezeknek a súlyát még nem nagyon értette szegény kisfiú.

Mikor lassan, csigaléptekkel elérkezett a dél, a család már készen állt az indulásra. A kisfiút, és a húgát díszes ruhába öltöztette az anyjuk, maga pedig egy fekete blúzt, és szoknyát húzott fel.
Hideg volt, ahogy kiléptek a szabadba. 1450 volt, nyár dereka, mégis hideg, mint egy szomorú, téli nap. A hold még mindig fönt volt, mintha maga is látni szerette volna a nyilvános kivégzést.
Rengeteg ember gyűlt össze a poros kis főtéren, ahol egy színpadi emelvényre volt föltéve a tönk, és mellette a kosár. Timothy nézte a sok embert, és csodálkozva látta, hogy milyen ellenszenvvel viselkednek. Hát ők nem hallották Sam meséit? Nekik nem adott édes kekszet, ha szomorúak voltak? Őket nem tanította meg lovagolni, mikor leestek a lóról, mert nem tudtak bánni az állattal? Ez a látvány elszomorította. Fölnézett az emelvényre, és ekkor meglátta a jó Samet. Négy őr kísérte közrefogva, és vezették a bakóhoz, ahol a hóhér már várta. De előbb még hivatalosan is ismertették a vádakat.
- Könyves Sam bűnösnek találtatott a király elleni összeesküvés vádjában. A büntetése halál. Az ítélet végrehajtásának ideje az Úr 1450. nyara. - A tömeg felzendült és néhányan paradicsomot dobáltak a vádlotthoz, de ő kihúzta magát, és méltóságteljesen vonult fel az emelvényre.

A hóhérnak meg volt hagyva, hogy ne siesse el a dolgot, ezért nem élezte meg a bárdját a múltkori használat óta. Odarántotta Samet a bakóhoz, letépte róla az inget, és láthatóvá váltak a véres sebek a hátán, amit az ostor hagyott ott tegnap.
Ekkor már az összegyűlt felhők eltakarták a holdat, és tiltakozásképpen eleredt az eső, mintha nem értene egyet az ítélettel.
Sam letérdelt. Fejét lehajtotta, és hosszú haja ráhullott a sebeire, betakarva azokat.
A hóhér meglendítette a bárdját, és lesújtott.
Feszült csönd támadt az összegyűltek között. Mindenki nézte, hogy mi is történt valójában.
Lecsúszott. A haján. A hóhér újabb ütésre lendítette a fegyvert, és ismét lesújtott.
Timothy elvette a kezét a szeme elől, és látta, hogy a második csapást is elvétette. A hóhér izzadva ismét felemelte a bárdot a harmadik csapásra készült.
A fiú visszakapta a kezét a szemére, de hallotta azt a szörnyű roppanást, ahogy eltörik a nyakcsigolya.
Ekkor megindultak a könnyei, mert tudta, hogy vége. Sírt, szomorú hangon sírt, és a körülötte állóknak megsajdult a szíve szegény kisfiún, aki elvesztette az édesapját.

Lehajtott fejjel távoztak az emberek a főtérről, közben az eső tovább esett a hideg, nyári nappalon...