Történetek

Kimeresztette a szemét és próbált a sötétben tájékozódni, ehhez a magával vitt gyertya és néhány gyufaszál volt minden eszköze. Egy kicsit megijedt, amikor a gyufát rejtő rongydarab nedvese került elő zsebéből, de amint kihajtogatta, látta, hogy épek a fejek. Teste melege a nyirkosságtól távol tartotta. Kezét a gyufaláng köré tartotta, így óva, hogy az ellebbenjen, majd meggyújtotta a gyertyát, mely csak a közvetlen környezetét világította meg...

- Chris figyelj, én egyáltalán nem akarok veled szakítani, mert szeretlek, érted? – eléggé kétségbeesetten kérdeztem tőle
- Ahogy gondolod. – nem válaszolt valami túl nagy kedvvel.
- Mondd, hogyan bizonyíthatnám be neked azt, hogy szeretlek?
- Amy... ne haragudj – sóhajtott egyet...

A férfi, aki a székben ül alacsony, kopaszodó, fején hámlik a bőr, vékony ing lóg ráncos testén. A farmer, melyet még fiatal korában vásárolt, még mindig hordja. Szeme vörösen lüktet, már jó pár napja nem alszik, csupán egy köteg papír fölé hajolva ír, és ír keservesen. Tollából már jó néhányszor kifogyott volna a tinta, de valahogy mindig volt benne, akármennyit írt. Afféle csodapenna volt, ha úgy tetszik...

Kicsi porszem a felnőtté válás küszöbén állt. Készült, hogy belevegyüljön a sivatag homokszőnyegébe, a többi porszem közé. De ő mindig más volt, mint a többiek. Lázadozott, ki-kivált társai közül. Kicsi porszem beleszállt az emberek szemébe és bosszantotta őket. Pedig nem akart ő rosszat! Csak szeretetre vágyott és törődésre...

A lány előtte állott, s Ő illendően bemutatkozott. Majd ismét barátaihoz fordult, de szíve már ekkor megkondult. És a csevegés közben észre sem vette, de megint a lányt nézte. Ő még nem sejtett semmit, hallgatásba burkolózott megint. A fiú akkor eldöntötte, levelet ír a lánynak, szívét a melegség elöntötte, s búsan köszönt a violának...

Rádióhír:
Eddig ismeretlen elkövetők lelőttek egy férfit ma 10 óra 7 perckor a Benjamin Parkban a szökőkút mellett. Mint kiderült az azonosítás során, a férfivel egy katonasági mesterlövész puska végzett és azonnal meghalt. Személyazonossága eddig tisztázatlan...

Egy átlátszó könnycsepp gördült végig kínzó lassúsággal az arcán. Szülei korán elhagyták őket – szinte nem is emlékezett már rájuk – így bátyával tanultak meg élni, egyedül, egymásra utalva. 18 éve küzdöttek együtt, s most elvette tőle a sors - a tegnapelőtt...

Seth nem volt a családunk tagja. Ezt most fizikailag értem. Sok időbe tellett, míg befogadtuk. Ez a befogadás idézőjel, mivel nem volt mibe befogadnunk. A család eddig a pillanatig nem is létezett. Elkezdett derengeni egy kis fény, miután a kishúgom megszólat. Csak remélni tudtam, hogy mindenki elmondja, amit érez. Így talán összeforr a családi kör, és tényleg anyák és gyermekek, testvérek leszünk...

Az érzés semmit sem változott: Szeretlek! Bár bilincsbe verték és tömlöcbe vetették. Senki sem örül, nem is ünneplik. Ártatlan volt. Mert megváltozott egy aprócska dolog, észrevehetetlen jelenség. Már tényleg nem számít, ki voltál! Ki vagy! ...

A hóhérnak meg volt hagyva, hogy ne siesse el a dolgot, ezért nem élezte meg a bárdját a múltkori használat óta. Odarántotta Samet a bakóhoz, letépte róla az inget, és láthatóvá váltak a véres sebek a hátán, amit az ostor hagyott ott tegnap...