Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Materdoloroza:
Sajnálom, hogy eltűnt az írónő...
2024-12-25 00:29
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
littaboszi adatai
Írásai 9 43
Zakatolok, mint egy öreg vonat...
csikorognak a kerekek,
mikor hirtelen fékezek!
Állj!
Ne tovább,már így is túlontúl,
mindenen túl,
mi valós volt valaha s...
csikorognak a kerekek,
mikor hirtelen fékezek!
Állj!
Ne tovább,már így is túlontúl,
mindenen túl,
mi valós volt valaha s...
ÁLMODNI!...álmodni álmokat,
miket nem teljesít az ég!
ÉPÍTENI!....építeni jövőt,
melyet szerte fúj a szél!
REMÉLNI!...remélni jót,
mit már nem kaptál rég!
VÁRNI!...várni...
miket nem teljesít az ég!
ÉPÍTENI!....építeni jövőt,
melyet szerte fúj a szél!
REMÉLNI!...remélni jót,
mit már nem kaptál rég!
VÁRNI!...várni...
már láttalak egyszer,
tekintetünk már keresztezte egymást
az idők távolában.
már éreztem egyszer,
karjaid óvó ölelését,mikor Hozzád bújtam
hitvesi ágyunkban......
tekintetünk már keresztezte egymást
az idők távolában.
már éreztem egyszer,
karjaid óvó ölelését,mikor Hozzád bújtam
hitvesi ágyunkban......
a lét peremén,
egy nádszálon sétálva
feldereng a kép,
madár kalitkába zárva...
egy nádszálon sétálva
feldereng a kép,
madár kalitkába zárva...
gondolataitól megremegett lélekkel,
tetteimért már nem felelhetek.
örökké bánatos szív fájdalomzáloga,
vissza-visszanézni az elhagyott sírra.
tetteimért már nem felelhetek.
örökké bánatos szív fájdalomzáloga,
vissza-visszanézni az elhagyott sírra.
szépen, csendben,lassan...
halkan a reményt halljam...
vánszorgó idő kereke,
arcom gyűri egyre...
halkan a reményt halljam...
vánszorgó idő kereke,
arcom gyűri egyre...
a magány kegyetlen özvegy pókja,
szívem kemény hálójával körbefonja...
szívem kemény hálójával körbefonja...
szerelmi kapcsolat végvergődése,
arcunk sápadt remegése
a megtagadott pillanat
jövönk képéből a semmi maradt ...
arcunk sápadt remegése
a megtagadott pillanat
jövönk képéből a semmi maradt ...
Emlékszel még? Feküdtünk az ágyon a füstölő illatával megtelt szobámban, s csak pár gyertya égett az asztalon. Fölém hajoltál, s megcsókoltál, talán ilyen szenvedéllyel, ilyen szeretettel még soha, majd elkezdted fürkészni az arcom, de a tekintetem kerülted. Éreztem, hogy valami bánt. Végig simítottam az arcod, mire te megfogtad a kezem, s belecsókoltál a tenyerembe behunyt szemekkel, majd kezem az arcodon tartva kinyitottad szemed, s szemembe néztél...