littaboszi adatai

Zakatolok, mint egy öreg vonat...
csikorognak a kerekek,
mikor hirtelen fékezek!
Állj!
Ne tovább,már így is túlontúl,
mindenen túl,
mi valós volt valaha s...

ÁLMODNI!...álmodni álmokat,
miket nem teljesít az ég!
ÉPÍTENI!....építeni jövőt,
melyet szerte fúj a szél!
REMÉLNI!...remélni jót,
mit már nem kaptál rég!
VÁRNI!...várni...

már láttalak egyszer,
tekintetünk már keresztezte egymást
az idők távolában.

már éreztem egyszer,
karjaid óvó ölelését,mikor Hozzád bújtam
hitvesi ágyunkban......

a lét peremén,
egy nádszálon sétálva
feldereng a kép,
madár kalitkába zárva...

gondolataitól megremegett lélekkel,
tetteimért már nem felelhetek.
örökké bánatos szív fájdalomzáloga,
vissza-visszanézni az elhagyott sírra.

szépen, csendben,lassan...
halkan a reményt halljam...
vánszorgó idő kereke,
arcom gyűri egyre...

a magány kegyetlen özvegy pókja,
szívem kemény hálójával körbefonja...

szerelmi kapcsolat végvergődése,
arcunk sápadt remegése
a megtagadott pillanat
jövönk képéből a semmi maradt ...

Emlékszel még? Feküdtünk az ágyon a füstölő illatával megtelt szobámban, s csak pár gyertya égett az asztalon. Fölém hajoltál, s megcsókoltál, talán ilyen szenvedéllyel, ilyen szeretettel még soha, majd elkezdted fürkészni az arcom, de a tekintetem kerülted. Éreztem, hogy valami bánt. Végig simítottam az arcod, mire te megfogtad a kezem, s belecsókoltál a tenyerembe behunyt szemekkel, majd kezem az arcodon tartva kinyitottad szemed, s szemembe néztél...