Az idő gyorsan repül, eltelt egy év, mióta megláttad őt. Először nem bíztál benne, elrettentett az ismeretlen. Majd szép lassan közel került hozzád. Egyre jobban vártad, hogy beszélhessetek, de még mindig féltél tőle. Sok dolog zavaros volt körülötte, sok mindent nem értettél, de rá hagytad, örültél, hogy szóba ál veled. Pár szép szó levett a lábadról, hagytad, hogy elcsábítson, kételkedtél, tudtad, hogy nem szabad, de még is belementél. Az idő telt, és már teljesen belopta magát a szívedbe. Még is vesztedre.... a beszélgetések sorba maradoztak, még egyszer csak megszűnt... vagy is inkább eltűnt, nem tudtál róla semmit. Szó nélkül kilépett az életedből, nem érdekelte, hogy te mit szólsz hozzá, magadra hagyott. A sötétbe ülve merengtél azon, hogy miért tette. Sok kérdés zúgott a fejedbe, a szíved háborgott, mérges voltál rá, de leginkább magadra hagytad, hogy becsapjon, hagytad, hogy elhitesse veled, hogy szeret.
Az idő a legjobb gyógyír mindenre. A te sebeid is eltűntek, mikor újra megláttad Őt. Szembe állt veled és kezét nyújtotta neked, tekintete homályos volt még is oly szelíd és minden, ami eddig volt, minden, amit tett, minden fájdalom megszűnt hirtelen szívedben, úrrá lett rajtad a szerelem. Hagytad, hogy újra elcsábítson.
Reménykedtél, hogy amit már egyszer megtett, nem teszi meg újból. Nem kérdeztél semmit, tudtad, hogy úgy se válaszol.
Szép lassan rájöttél, hogy rajtad kívül van még egy szerelme, hiába küzdöttél ellene nem mondott le róla. Megnyugtatta, jobb volt a kedve, úgy érezte, hogy repül tőle, a hiánya megőrjítette.
A szereteted át ment félelembe, féltetted őt, féltetted magad, de tudtad, hogy nem mond le róla, se miattad, se maga miatt. A szenvedély a hatalmába kerítette, és bár hogy küzdöttél ellene, elvesztetted, elvette tőled.
Kérte, hogy tarts vele, vagy hagyd el, menj, menekülj, még lehet.
Nem tudtad, mit tegyél, mert a szerelem volt a te szered.
És mi előtt dönthettél volna, döntött helyetted és ismét lelépett, csak most egy olyan helyre, ahonnan nem jön vissza többet.
Szemedbe könnyek gyűltek, mérges voltál, de nem rá, ha nem a tiltott szenvedélyre, ami elvette Őt örökre tőled.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-16
|
Horror
Helga karjai és lábai fokozatosan elzsibbadtak. Az eszköz azonban megtartotta és szabad hozzáférést...
2026-04-11
|
Horror
A lábait a mellkasának nyomta és bokáit a vállára vette. A lány zihált és a kis szünetet kihasználva...
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Hirtelen ágrecsegést hallottak. Felkapták íjaikat, hogy rögtön lőni tudjanak a medvére. De a bokrokból három ló tűnt elő. Az egyiken Nabaha, a másikon Jeny ült a harmadikat meg kötőféken vezették. A két lány teljesen ki volt pirulva. Ruhájuk rendezetlen volt...
A rózsaszín felleg viszont elkerülhetetlen, és manapság egyre több embert talál meg. Ez a rózsaszín felleg persze csak egy tünete a kóros szomorúságnak, vagy inkább kezdete. De ha ennek érzéseit sikerül leküzdeni, a kóros szomorúság már elkerülhető.
Legyőzni azonban nehéz, de vannak rá módszer...
Legyőzni azonban nehéz, de vannak rá módszer...
Hozzászólások