Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Friss hozzászólások
Logan Ne'ran: köszönöm szépen :)
2024-11-05 20:11
alttpg: Nagyon jó feleség megosztó tör...
2024-11-05 16:52
tejbenrizs: Ennek több változatát is olvas...
2024-11-04 18:41
laci78: szerintem inkább ne, mert túl...
2024-11-04 07:24
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Csókási Balázs adatai

Neve:
Csókási Balázs
E-mail címe:
Nem publikus
Csókási Balázs összes beküldött történetének megtekintése »
Csókási Balázs
Bemutatkozása
"Múltam hánykódó ölén
Lelkem zavaros-bús ködén
Mint egy koszos tükrön át
Szemembe néz, de a lelkembe lát
Egy sosemvolt, boldog ifjúság"
(Csókási Balázs : Torzó)

Mit is írhatnék ezen túl magamról, ami jellemezne engem. Nem egyszerű meghatározni ki vagyok...valaki aki talán sohasem leli meg önmagát, aki mindig kergeti álmait, hogy egy-egy rossz pillanatában megölje azokat. legalább annyira vágyom mint amennyire félem a boldogságot. Verseimet is ez az állandó kettősség ihleti. A boldogság hasztalan keresése és az ösztönös félelem attól, hogy egyszer mégicsak rálelek. De ott a kérdés, hogy vajon felismerem-e? Lehet boldog vagyok, csak képtelen vagyok elfogadni...mert tudom a boldogság mint minden ami ebben a dimenzióban megszerezhető nem más mint illúzió. Nincs boldogság, nincsenek álmok csak remény.remény az álmokra és azok beteljesedésére, a boldogságra. Verseim ihletője kezdetben a magány, a magyánytól való félelem volt, s most, hogy megismertem, átéltem a szerelmet talán boldognak kéne lennem...talán..de legyek akár boldog vagy boldogtalan nagyon köszönöm, hogy megismerhettem ezt az érzést ami legalább annyira szép, mint amennyire fájó. Köszönöm Timinek a fájdalmat ami verseimet ihleti, köszönöm, hogy ismerhetem, hogy múzsámmá és fájdalmammá lett. Nagyon szép volt minden...
Írásai 30 87
1405
Gyakori vendég a bánat
Házamban, mely én vagyok.
Kéretlen jön, hivatlanul
Mint ki otthon érzi magát,
Leül, s néz rám szótlanul...
1466
Nem tudom ki vagyok.
S, hogy te ki lehetsz?
De csillagként ragyogsz,
S én ragyogok veled...
1957
Önzetlenség szobra vagy.
Sohasem kérsz, mindig adsz.
Mint a jég, ha új tavasz
Halott csendből dalt fakaszt,
Olvad szíved, hogyha kapsz,
Kínok közt is hű maradsz...
2985
Feltámad a szél. Az ablakhoz csapódó halk koppanások jelzik, esik... Esik, de mégsem ad vigaszt. Magunkba tömött csokoládé, magunkba és magunkra erőltetett boldogság - pirulák rabjaiként, boldogság - függésünk öntudatlan, narkósaiként remegünk egy-egy újabb napért, amelyben szeretnek...
1698
Szép tavaszunk gyorsan őszbe fordult.
Víg mosolyod, bús közönnyé torzult.
De szavaid félelem szülte gátja,
Vallomásod örök útját állta,
Hogy minden igyekezetem hiába,
1626
Köszönök most minden napot.
Fényességedet.
Mely bíborszín fátylat szőve,
Szemeid tüzében ragyog...
1784
Lelkem magányszürke lét-egére,
Szivárványt fest minden szavad.
És az arcod, melynek drága fénye
Mellett, csak sötét folt a Nap...
1896
Múltam hánykódó ölén,
Lelkem zavaros, bús ködén,
Mint egy koszos tükrön át ...
1751
21. éves vagyok.

A bezárt ablakok
Előtt, egy gyermek vacog.
Sírna, de csak dadog,
Mert bárhogy ragyog ...
1788
Ha újjászületnék,
Halva jönnék e világra
Többé semmire sem vágyva ...