Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Csókási Balázs adatai
Neve:
Csókási Balázs
E-mail címe:
Nem publikus
Bemutatkozása
"Múltam hánykódó ölén
Lelkem zavaros-bús ködén
Mint egy koszos tükrön át
Szemembe néz, de a lelkembe lát
Egy sosemvolt, boldog ifjúság"
(Csókási Balázs : Torzó)
Mit is írhatnék ezen túl magamról, ami jellemezne engem. Nem egyszerű meghatározni ki vagyok...valaki aki talán sohasem leli meg önmagát, aki mindig kergeti álmait, hogy egy-egy rossz pillanatában megölje azokat. legalább annyira vágyom mint amennyire félem a boldogságot. Verseimet is ez az állandó kettősség ihleti. A boldogság hasztalan keresése és az ösztönös félelem attól, hogy egyszer mégicsak rálelek. De ott a kérdés, hogy vajon felismerem-e? Lehet boldog vagyok, csak képtelen vagyok elfogadni...mert tudom a boldogság mint minden ami ebben a dimenzióban megszerezhető nem más mint illúzió. Nincs boldogság, nincsenek álmok csak remény.remény az álmokra és azok beteljesedésére, a boldogságra. Verseim ihletője kezdetben a magány, a magyánytól való félelem volt, s most, hogy megismertem, átéltem a szerelmet talán boldognak kéne lennem...talán..de legyek akár boldog vagy boldogtalan nagyon köszönöm, hogy megismerhettem ezt az érzést ami legalább annyira szép, mint amennyire fájó. Köszönöm Timinek a fájdalmat ami verseimet ihleti, köszönöm, hogy ismerhetem, hogy múzsámmá és fájdalmammá lett. Nagyon szép volt minden...
Lelkem zavaros-bús ködén
Mint egy koszos tükrön át
Szemembe néz, de a lelkembe lát
Egy sosemvolt, boldog ifjúság"
(Csókási Balázs : Torzó)
Mit is írhatnék ezen túl magamról, ami jellemezne engem. Nem egyszerű meghatározni ki vagyok...valaki aki talán sohasem leli meg önmagát, aki mindig kergeti álmait, hogy egy-egy rossz pillanatában megölje azokat. legalább annyira vágyom mint amennyire félem a boldogságot. Verseimet is ez az állandó kettősség ihleti. A boldogság hasztalan keresése és az ösztönös félelem attól, hogy egyszer mégicsak rálelek. De ott a kérdés, hogy vajon felismerem-e? Lehet boldog vagyok, csak képtelen vagyok elfogadni...mert tudom a boldogság mint minden ami ebben a dimenzióban megszerezhető nem más mint illúzió. Nincs boldogság, nincsenek álmok csak remény.remény az álmokra és azok beteljesedésére, a boldogságra. Verseim ihletője kezdetben a magány, a magyánytól való félelem volt, s most, hogy megismertem, átéltem a szerelmet talán boldognak kéne lennem...talán..de legyek akár boldog vagy boldogtalan nagyon köszönöm, hogy megismerhettem ezt az érzést ami legalább annyira szép, mint amennyire fájó. Köszönöm Timinek a fájdalmat ami verseimet ihleti, köszönöm, hogy ismerhetem, hogy múzsámmá és fájdalmammá lett. Nagyon szép volt minden...
Írásai 30 87
Gyakori vendég a bánat
Házamban, mely én vagyok.
Kéretlen jön, hivatlanul
Mint ki otthon érzi magát,
Leül, s néz rám szótlanul...
Házamban, mely én vagyok.
Kéretlen jön, hivatlanul
Mint ki otthon érzi magát,
Leül, s néz rám szótlanul...
Nem tudom ki vagyok.
S, hogy te ki lehetsz?
De csillagként ragyogsz,
S én ragyogok veled...
S, hogy te ki lehetsz?
De csillagként ragyogsz,
S én ragyogok veled...
Önzetlenség szobra vagy.
Sohasem kérsz, mindig adsz.
Mint a jég, ha új tavasz
Halott csendből dalt fakaszt,
Olvad szíved, hogyha kapsz,
Kínok közt is hű maradsz...
Sohasem kérsz, mindig adsz.
Mint a jég, ha új tavasz
Halott csendből dalt fakaszt,
Olvad szíved, hogyha kapsz,
Kínok közt is hű maradsz...
Feltámad a szél. Az ablakhoz csapódó halk koppanások jelzik, esik... Esik, de mégsem ad vigaszt. Magunkba tömött csokoládé, magunkba és magunkra erőltetett boldogság - pirulák rabjaiként, boldogság - függésünk öntudatlan, narkósaiként remegünk egy-egy újabb napért, amelyben szeretnek...
Szép tavaszunk gyorsan őszbe fordult.
Víg mosolyod, bús közönnyé torzult.
De szavaid félelem szülte gátja,
Vallomásod örök útját állta,
Hogy minden igyekezetem hiába,
Víg mosolyod, bús közönnyé torzult.
De szavaid félelem szülte gátja,
Vallomásod örök útját állta,
Hogy minden igyekezetem hiába,
Köszönök most minden napot.
Fényességedet.
Mely bíborszín fátylat szőve,
Szemeid tüzében ragyog...
Fényességedet.
Mely bíborszín fátylat szőve,
Szemeid tüzében ragyog...
Lelkem magányszürke lét-egére,
Szivárványt fest minden szavad.
És az arcod, melynek drága fénye
Mellett, csak sötét folt a Nap...
Szivárványt fest minden szavad.
És az arcod, melynek drága fénye
Mellett, csak sötét folt a Nap...
Múltam hánykódó ölén,
Lelkem zavaros, bús ködén,
Mint egy koszos tükrön át ...
Lelkem zavaros, bús ködén,
Mint egy koszos tükrön át ...
21. éves vagyok.
A bezárt ablakok
Előtt, egy gyermek vacog.
Sírna, de csak dadog,
Mert bárhogy ragyog ...
A bezárt ablakok
Előtt, egy gyermek vacog.
Sírna, de csak dadog,
Mert bárhogy ragyog ...
Ha újjászületnék,
Halva jönnék e világra
Többé semmire sem vágyva ...
Halva jönnék e világra
Többé semmire sem vágyva ...