Történetek

Feszült testtartásban fordult körbe, holott semmit sem láthatott, ám porcikái mind azt sajogták, hogy itt jár az erdőben. Leszállt a ménről, majd megfogta a kantárt. A ló parázsként izzó szemei különleges értelmet sugározva pásztázták végig a környéket, majd néhány bizonytalan lépés után ismét megtorpantak a paták.

- Az előőrs megsemmisült! Keresztül gázoltak rajtunk! A veszteség nagy!
Rood nem szólt egy szót sem, csak bámult maga elé. "Legalább a gyermekek és a dolgozók nincsenek itthon, talán ők túlélik." - gondolta
" Az összes katonát ki kell vezényelnem a település határához. Én állok az élükre,és ha kell mindannyian meghalunk. " ...

Az, hogy szeretett valaki - új értelmet adott az életemnek… Nem volt több intő, látogatás az igazgatói irodában, veszekedések, kirohanások - megszelídültem, mint a kisherceg rókája. Gyúrható anyag voltam és jó kezekbe kerültem. Szerető ujjak formáltak - végtelen türelemmel.
Kívül- belül átalakultam. A gyom, amely lelkemben elburjánzott fogyatkozni látszott. Lényem kertje kivirult- minden virág szirmot bontott…

Zeusz lelki szemei előtt már ott látta a szép női alakot, aki a női ruha felett erős páncélt és sisakot viselt, a kezében pedig lándzsát tartott, de a harcias külső ellenére szereti az embereket, főleg a bátor és leleményes embereket. Nem sokkal ezután Zeuszt szörnyű fejfájás kezdte gyötörni, az istenek szánva nézték a szenvedését, de segíteni nem tudtak rajta. Végül előlépett Héphaisztosz a kovács isten és meglékelte apja fejét, a résen keresztül egy csodaszép nő ugrott ki páncélban,...

S a fiú egyszer csak ott volt. A hőn áhított pogány világban, s már nem kívánta a halált. Kunyhója, melyet maga ácsolt a havasokban, igazi otthonként várta.
Az egész világ békésen mosolygott Erdély bérceire, amit újra az ősi nép vehetett birtokába. A fiú boldogan várhatta kedvesét, kinek nevét háza minden deszkájába belerótta. De a lány ígérete ellenére nem jött, hiába állt készen egy teljes világ fogadására...

Este van. A rádióból halk zaj szűrődik, de fel sem fogom. A régi kislámpa sárgára festi a szoba falait. Fekszem az ágyamon, szemem csukva, karom kitárva. Nincs megágyazva, bár az álom kerülget, de én ruhában várom a tudatlanságot...

Ekkor még csak kisebb sérüléseik voltak az autó utasainak. Kálmán megpróbált kiszállni az autóból, és a többieket kiszabadítani. Ahogy megmozdult, az autó még lejjebb esett a szakadékban. Esés közben Judit valahogy kirepült a kocsiból, de életveszélyes állapotban találtak rá a mentősök. De ő legalább túlélte...

Már egyre jobban közeledtünk a roxforti erdőhöz. Következett Daftown, Roxmorts és más kisebb falvak, míg nem körülbelül kétheti út után elértünk a Tiltott Rengetegbe. Szinte azonnal megrohantak az emlékek, de gyorsan felocsúdtam, mert ez az erdő nem arról volt híres, hogy itt bárki nyugodtan mélázgathat. Pláne, ha az idetévedt ember vagy állat kimerült és csontsovány. Hiába ettem most már egyre többet, ez a sok „erőltetett menet” minden energiát kivett belőlem, amelyre még a hosszú azkabani...

Alkonyatkor értem a Privet Drive közelében lévő Magnolia közbe. Megvártam, amíg besötétedik, és az utca elcsendesedik, csak utána közelítettem meg a Privet Drive-ot, körültekintő, óvatos léptekkel. Hamarosan megtaláltam a keresett házat, és közelebb mentem...

Alig csuktam be az ajtót, máris az ágyamon feküdt mezítelenül, és hívogatóan tárta szét ölét. Gyorsan levetkőztem, és összebújtunk. Harmatos öle hívogatott, csókolózva készültünk fel első szeretkezésünkre...