Judit az áldozat

Judit 16 éves, gimnazista lány. Jól tanult, a szüleivel és a tanárokkal is mindig jól megértették egymást. Szeretett iskolába járni, minden osztálytársa szerette őt.
Egyik nap azonban iskola helyett orvoshoz ment. Nem érezte jól magát, és a szüleinek is segítenie kellett. 2 napra kapott igazolást, ezért ő nyugodtan hazaballagott, és elment a szüleivel vásárolni. Épp lakásfelújítás volt náluk, és még a szőnyeg nem volt meg, ezért Judit a szüleivel a közeli nagyvárosba mentek be. A város kb. 30 km-re volt, az út eléggé kanyargós volt. Délelőtt 10 óra lehetett, sok kamion és személygépkocsi ment az úton. Judit édesapja, Kálmán gyakorlott vezető volt, kívülről fújta a KRESZ szabályait. Sohasem ment gyorsabban a megengedett sebességnél. De mégis baleset történt. Az egyik szembe jövő autó a másik sávban megcsúszott, és Judit autójuknak ütközött. Judit a hátsó ülésen zenét hallgatott, nem nézte az utat, és a külvilágot. Várta az estét, hogy találkozhasson Leventével, a barátjával. Eszébe sem jutott, hogy soha többé nem láthatja őt. Juditék autója megpördült, aztán az árokba zuhant. A betonból készült szalagkorlátot úgy szakították át, mintha csak papírból lenne.

Ekkor még csak kisebb sérüléseik voltak az autó utasainak. Kálmán megpróbált kiszállni az autóból, és a többieket kiszabadítani. Ahogy megmozdult, az autó még lejjebb esett a szakadékban. Esés közben Judit valahogy kirepült a kocsiból, de életveszélyes állapotban találtak rá a mentősök. De ő legalább túlélte. A szülei bent égtek a kocsiban. Mikor Judit magához tért a kórházban, azonnal kérdezősködött, sőt szabályosan hisztizett, mert senki sem mondta el neki, hogy mi történt a szüleivel. Ahogy magára hagyták a kórteremben, azonnal kitépte az infúziót, és meg akart szökni. Sikerült neki. Azonnal rohant a barátjához, akit a ház előtt talált meg. Levente nem értette, hogy kerül oda Judit. Semmit sem tudott a balesetről. Juditnak az agyrázkódása miatt minden emlékkép kiesett. Arra emlékezett, hogy nem ment iskolába, hanem ment a szüleivel vásárolni. Juditot már kereste a rendőrség. Mivel szinte semmit nem tudtak róla, a kórház környékén álló házakban keresték.

Sok ember ismerte Juditot, de csak egy tudta megmondani, hogy hol lakik a barátja. Ő Levente nagymamája volt, aki szinte unokájának nevelte Juditot. Az idős hölgy egyedül élt pár macska társaságában. Amikor végre rábukkantak Juditra, erőszakkal visszavitték a kórházba, ahonnan ismét elszökött. Másik kórteremben feküdt, ezért nem tudta hol a kijárat. Órákon keresztül bujkált, míg talált egy sötét és hideg helységet, ahonnan förtelmes bűz jött kifelé. Judit kíváncsi lány volt, és bátor. Úgy döntött, megnézni ezt a félelmetes szobát. A villanykapcsolóra valami barna folyadék száradt rá. Később Judit felismerte, hogy vért lát a falakon. Sok kis fiókot látott, és az egyiket kihúzta. Egy hatalmas fekete zsák feküdt benne. Judit hirtelen elkezdett sikítozni. Kinyitotta a zsákot, és elájult. Pár perccel később tudta, hogy a hullaházba tévedt, és megtalálta szüleit. Pár emlékkép előkerült a fejében. Nem félt, és már a bűz sem facsarta az orrát. Valami elkezdett motoszkálni a fejében. Ekkor az egyik ápoló rátalált a rémült lányra, aki szinte jéghideg volt. A lány kérdezgette őt:
- Miért? Miért? Miért nem mondta el senki sem, hogy a szüleim meghaltak? Én miért nem haltam meg velük?
Az ápoló csak a vállát vonogatta. Judit elszaladt. Levente bement a kórházba, és a bejárat előtt épp a karjába futott a szerelme. Judit még kiskorú, így nem dönthet saját sorsáról. Nincs élő rokona, és egyik ismerőse sem fogadhatja őt örökbe. Maradt hát az árvaház.

2 hét elteltével Judit összebarátkozott az egyik nevelővel. Jól megértették egymást a fiatal férfivel. Szinte a lány bizalmasává vált a férfi. A többi lány féltékeny volt Juditra, mert ő volt a kis kedvenc. A lányok elhatározták, megleckéztetik Juditot. Ravasz csellel csőbe húzták. A lányt annyira megviselte a többi lány tréfája, hogy aznap este fürdés előtt megírta élete utolsó leveleit. Egyet irt a lányoknak, egyet nevelőnek, egyet pedig a szerelmének.
Fürdés közben a lány felvágta az ereit, és patkánymérget kevert a vacsorájába. Mire a nevelő megtalálta a mérget, már késő volt. A lány nem volt eszméleténél. A fürdőkád tele volt vérrel. Hívták a mentőket, de már nem lehet Juditon segíteni. Halála után pár órával megtalálták a leveleket. Judit a következő sorokat írta Levinek:

"Drága és egyetlen szerelmem! Te ismersz a legjobban, tudod mennyire szenvedek a bezártságtól, és a szüleim halála is eléggé megvisel. Ráadásul veled is ritkán találkozhatok. Nem bírom tovább ezt a szenvedést. Tudom, hogy fájdalmat okoztam neked. De hidd el, szeretlek! Remélem, boldog leszel nélkülem. Mire ezt olvasod, már rég halott vagyok. Kérlek, ne sírj! Minden rendbe jön!
Csókollak és örökké szeretlek: Judit"

Levente könnyei elmosták Judit levelének sorait. Nem tudta felfogni, hogy elveszette élete értelmét. Mindenki elment Judit temetésére, akik ismerték őt, kivéve a nevelőt. Teljesen magába zuhant, nem érezte a külvilágot. El sem hitte, hogy Judit halott. Még a levelét sem olvasta el.
1 évvel később már senki sem sírt Judit halála miatt. A rendőrség ki sem nyomozta, miért lett öngyilkos a tinédzser. Senkit sem érdekelt a múlt. Mindenki a jövőre koncentrált.
Levi minden nap kijárt a temetőbe és vitt friss virágot Judit és a szülei sírjára. Egyik nap azonban nem tért haza.

folyt. köv.