Este van. A rádióból halk zaj szűrődik, de fel sem fogom. A régi kislámpa sárgára festi a szoba falait. Fekszem az ágyamon, szemem csukva, karom kitárva. Nincs megágyazva, bár az álom kerülget, de én ruhában várom a tudatlanságot.
Gyengéd csók, érzem az ajkaid, hallom a hangod: „Kicsim”. Előbb mélyen magamba szívom az illatod, s miután érzem, hogy megsimogattad a hajam, kinyitom a szemem. Téged látlak. Nézel rám, apró, gyengéd mosoly az arcodon. Szemedben megértés s szeretet. Talán szerelem is.
.Bocsáss meg, annyira sajnálom. Én szerettem volna beszélni veled, de… Egyszerűen nem tudtam, nem volt rá lehetőség. Olyan iszonyú érzés volt, h tudom vársz rám és én nem mehetek. Annyira sajnálom…. – De Te csak csitítgatsz: „Sss”. Felhúzol és megölelsz. ”Nincs semmi baj. Tényleg”. Rád nézek s egy könnycsepp indul útjára, hogy a végén a semmibe zuhanjon. De Te csak nézel rám s ajkaiddal állod el útját. Majd megcsókolsz és ismét megölelsz. „Nem lesz semmi baj”.- mondod. Egy pillanat, amíg felfogom…
- Dehogynem. Hiszen ez is csak egy álom. Egy ábránd. Te nem vagy itt.- mondom, miközben arcod nézem. Aztán elmosódsz, alig látlak. Csak szemcsék maradtak belőled. És a hangod, ami mintha több ezer kilométerről szólna hozzám: „Kicsim. Veled vagyok”. Majd teljesen eltűnsz.
Kinyitom a szemem. Fekszem az ágyon, kitárt karokkal. Mintha várnék valamire. És akkor megjött: Egyetlen könnycsepp.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Ez a lány az egész életét maga irányította, olyan magabiztosnak tűnt, hogy azt bármelyik férfi elirigyelhette volna. Most mégis éreztem benne valami bizonytalanságot. Egy pillanatra megálltam és éreztem, hogy remeg alattam. Megsejtettem, hogy ez nem csak a szeretkezésünknek szól. Tartott valamitől. Elemeltem a fejem és az arcára néztem. Már csak egy fiatal lány volt, pont olyan, mint bármelyik...
- Beszélhetnénk négyszemközt? - kérdezte az orvos.
- Hát persze, természetesen. Egy csendesebb helyre vezetett. Várakozva néztem rá, ugyan mondjon már valamit, de ő nem mondott, hanem kérdezett...
- Mit jelent neked ez a fiú? - meglepődtem, hogy máris letegez. Valami oka lehetett ennek a bizalmaskodásnak, és most nem a korkülönbségre gondoltam, bár az volt bőven. Azért válaszoltam:
- Nekem... nekem mindent. Tudom, ez így elég sablonos, de én tényleg nagyon szeretem......
- Hát persze, természetesen. Egy csendesebb helyre vezetett. Várakozva néztem rá, ugyan mondjon már valamit, de ő nem mondott, hanem kérdezett...
- Mit jelent neked ez a fiú? - meglepődtem, hogy máris letegez. Valami oka lehetett ennek a bizalmaskodásnak, és most nem a korkülönbségre gondoltam, bár az volt bőven. Azért válaszoltam:
- Nekem... nekem mindent. Tudom, ez így elég sablonos, de én tényleg nagyon szeretem......
Hozzászólások