("Az emberiség egyik tévedése: Azt hisszük, hogy mi vagyunk a világ közepe, közben észre sem vesszük, hogy rajtunk kívül még mások is vannak...")
Rood a védelmi egység parancsnoka délelőtt tíz órakor vette a jelentést, hogy az ellenség az erdő keleti részén két települést a földig lerombolt.
A munkások, a lakosság nagy része és a gyermekek már kora reggel elhagyták a telepet. Szokás szerint csak késő délutánra jönnek vissza.
" Meg kell őket valahogy állítanunk ,még mielőtt átjutnak az akácoson." - gondolta Rood.
Nem volt fejlett védelmi rendszerük csak könnyű fegyverzettel rendelkeztek. A hatalmas rombolókkal szemben csak egy módon tudtak harcolni. Kamikáze módjára föláldozták magukat.
A hat hónappal ezelőtti támadásnál az egység fele pusztult el.
A parancsnok finom érzékelőjével fogta a megfigyelő által küldött újabb híreket.
- A rombolók átkeltek a vízfolyáson! Az akácos felé tartanak! Várom az utasítást!
- Támadásra fölkészülni! Az előőrs kezdje meg az offenzívát! - adta ki a parancsot Rood.
- 2. -
Három órával ezelőtt:
Paul, John és George az iskola harmadik osztályába jártak. Alig várták hogy a felnőttek a munkába indulás előtt kikísérjék őket az iskolabusz megállójához.
A "legyetek jók, viselkedjetek rendesen" szokásos szöveg után néhány puszi kíséretében a szülők sietősen távoztak.
- Akkor irány park! - kiálltotta Paul, majd az iskolatáskát levette a hátáról és a kezében lóbálta.
- De mi lesz, hogyha rájönnek?A tanárok üzenni fognak hogy nem voltunk iskolában - aggodalmaskodott John.
- Ne izgulj. Már mindent elrendeztem. A bátyám orvos. Mind a hármunk részére adott igazolást. Na mi lesz? Megyünk már?
- Hát akkor kalandra fel! - kiáltotta George és futásnak eredt a parkot körülvevő akácos irányába.
- 3. -
Hosszú és nehéz munkájukba került, míg az utolsó háború után újra felépítettek mindent.
Rood tudta jól hogy ez még egyszer nem fordulhat elő. Minden felelősség egyszemélyben az övé volt. A következő pillanatban újabb jelentés érkezett:
- Az előőrs megsemmisült! Keresztül gázoltak rajtunk! A veszteség nagy!
Rood nem szólt egy szót sem, csak bámult maga elé. "Legalább a gyermekek és a dolgozók nincsenek itthon, talán ők túlélik." - gondolta
" Az összes katonát ki kell vezényelnem a település határához. Én állok az élükre,és ha kell mindannyian meghalunk. "
- Megfigyelő! Küldje támadásba a repülő egységet! Mi a tisztáson várunk rájuk.
" Őseink első kezdetleges egyedei 200.millió évvel ezelőtt megjelentek már a földön.
Lassan fejlődtünk, de túléltük a dinoszauruszokat és mára a föld minden egyes szegletében ott vagyunk mint a legfejlettebb faj. Nem lehet hogy ilyen értelmetlenül pusztuljunk el - gondolta,miközben végignézett a felsorakozott seregen.
- 4. -
A három gyermek örömteli felhőtlen játszadozásba kezdett. Háborúsdit játszottak, és észre sem vették hogy már az akácos közepén járnak.
- Vigyázz Paul, ne hogy úgy járjunk, mint múltkor! Ez tiltott terület! A szüleid nagyon mérgesek lesznek, ha megtudják hogy itt voltunk. - kiáltotta George.
- Foglalkozzatok ti csak magatokkal. Most úgyis elkapom egyikőtöket.
- Na ezzel végeztem - emelte föl a kezét John, majd mutatóujját kinyújtva mintha egy pisztollyal lőne, futásnak eredt.
- 5. -
Az ellenség zaját már messziről tompán lehetett hallani. Hirtelen törtek elő az akácosból. Szinte remegett föld. Hatalmas termetükhöz képest gyorsan és kiszámíthatatlanul mozogtak.
Rood jelt adott és a hadtest támadásba lendült. Számtalan katona halt meg a rombolók félelmetes taposói alatt.
Rood elsőként kapaszkodott rá az egyikre,majd gyorsan haladt fölfelé miközben többször használta fegyverét, amikor úgy érezte, hogy sebezhetőbb pontokhoz ér.
Társai kevesen tudták követni. Sokan holtan estek vissza a földre,úgy hogy fegyverüket használni sem volt idejük.
Rood végre föl ért. Lenézett a végtelen mélybe, de csak pusztulást látott mindenhol.
A következő pillanatban az egyik romboló éles hangon figyelmeztette a másikat:
- Vigyázz Paul! Egy hatalmas példány a nyakadon! - kiáltotta John, miközben egy hangyaboly tetején ugrálva szorgalmasan taposta a rovarokat.
Paul kezével a nyakához kapott, majd tenyerével lesodorva két ujja közé fogta a nagydarab hangyát.
- Meg akartál Csípni? Te szemét! - mondta Paul, majd ujjával szétnyomta Rood testét.
Umberto.
Vége.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-11-11
|
Egyéb
Carlos mindent kézben tartott... amíg nem találkozott Angelinával…
2024-11-09
|
Merengő
A végtelen univerzumban nehéz megtalálni a körömlakkot, Gininek azonban sikerült. A vörös,...
2024-11-06
|
Sci-fi
Az ősi idegenek elmélet szerint sok ezer évvel ezelőtt okos földönkívüliek látogattak a bolygóra...
2024-10-26
|
Történetek
fordítás .... Eredeti történet: GESPRÄCHE .... Szerző: MixedPickles .... Literotica; 2015<br...
2024-10-24
|
Novella
Szandra első felnőttfilmjét forgatja.A forgatás jól sikerül partnerével Márkkal kiválóan együtt...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
"Az ember akkor jön rá milyen fontos egy állat, vagy egy ember, ha elveszíti." Már nem tudom ki is mondta ezt, de igaza volt. És ha valakit nem szerettünk, vagy úgy éreztük nem olyan fontos, rájöhetünk hogy ez még se így van...
De amikor megfordulok egész közel érzem a száját a számhoz, és érzem a forró leheletét, ami átjárja minden porcikámat. Mélyen a szemébe nézek. Ő viszonozza a tekintetem. Érzem, már teljesen hozzám bújt, és az ölelése egyre szorosabb. Szinte már fáj ez az ölelés, mikor hirtelen megcsókol, és eltűnik minden fájdalom, és minden ami csak körülöttünk létezik...
Hozzászólások
Bocsi