Ez is lehet életcél

Kőszegen, a fizikatanárok-fizikusok gyűlésén összetalálkoztam több régi baráttal. Kicsit nosztalgiáztunk és elmeséltük a több évtizedes sorsfordító történeteket. Zsiga barátom történetét mondanám el.

Talán emlékszel Laci bátyám, abban az évben végeztem, amikor Árkodon éppen egyetlen egyetemi gyakornoki vagy kutatatói állást sem hirdettek. Sajnos még a vállalatok, iskolák sem kerestek senkit sem. Ez 90 év alatt egyszer fordult meg.
Meglepő módon még szülővárosomban sem tudtam elhelyezkedni. Kényszerűségből a szomszédos megyeszékhelyre mentem. A kórházban kaptam állást, a művese állomáson és az izotóp-laboratóriumban. Albérletbe költöztem, a távolság ugyan csak 50 km volt, de egy teljesen más világba csöppentem. Új városom lakosságában egy nagyfokú kisebbségi érzés volt, nem véletlenül, hiszen csak 125 éve váltották meg magukat a zsellérsorból, míg a régi lakóiban egy nyolcszázéves önkormányzás alatt megerősödött öntudat munkálkodott. Nehezen szoktam hozzá az új helyzethez.
Boltokat kerestem és találtam, az iparosok közül legsürgősebben egy új fodrászt kellett választanom. A város szélén, egy kis kétszékes műhely előtt jártam el nap mint nap, alig egy sarokra laktam. Egyik héten egy öreg bácsi nyírt akkurátusan, de a másikon egy gyorsan tevékenykedő, tűzrőlpattant lány.

Amikor már megnőtt a hajam, bementem. Kinga megnyírt, közben beszélgettünk. Megtudtam, hogy bejáró, naponta ingázik, és több nemzetközi fodrászversenyt is nyert, most hazánkat ő képviseli a prágai versenyen, modellt keres, a versenyre készül.
Attól kezdve a délutános heteken egyre sűrűbben beültem hozzá, és rendszeresen záróráig beszélgettünk. Ha nem volt vendég készülődtünk a versenyre, frizurákat tervezett nekem. Egyik alkalommal egy lepton-kongresszus anyagát olvasgattam, amikor meglátott egy fejet.
Ez lesz a verseny frizurád! kiáltotta.
Megcsinálta nekem, tényleg jól állt. Ettől még többet voltunk együtt.

Rengeteget beszélgettünk. Érdeklődése általános volt, másodéves levelező tagozatos hallgató volt a Miskolci Egyetem geológia szakán. A vendégek nagy „örömére” átnéztem és megbeszéltük házi feladatait, példákat oldottunk meg, és a vizsgatételeket segítettem megtanulnia. Egyre többször közösen vacsoráztunk. A műhely még a régi zárt redőnyös volt, bezárás után az udvari ajtón lehetett kimenni. Egyik péntek este sok vendég volt, záróráig nem tudtunk vacsorázni. Kinga megkért, húzzam le a redőnyt, majd a bezárt műhelyben esszük meg a vacsorát. Lehúztam a műhely utcai redőnyét, bezártam.
Széles mozdulattal nyitottam be az öltözőbe. Ott állt Kinga egy bugyiba, épp a kartonruháját akarta felvenni. Sokszor láttam már elősejleni a köpenyből melleit, de megcsodálni még nem tudtam. A ruhát magára vette, de begombolni már nem engedtem, ölembe kaptam és elkezdtem kemény melleit csókolgatni, szívogatni. Addig simogattuk, kényeztettük egymást, hogy bizony az utolsó vonata is elment.

Felajánlottam az albérleti szobámat, aludjunk ketten benne. Nem kellett kétszer mondanom, gyorsan felöltözött, összetakarítottunk, és szaladtunk hozzám.
Alig csuktam be az ajtót, máris az ágyamon feküdt mezítelenül, és hívogatóan tárta szét ölét. Gyorsan levetkőztem, és összebújtunk. Harmatos öle hívogatott, csókolózva készültünk fel első szeretkezésünkre. Mire feladta rám a védőruhát, már annyira felizgultunk, hogy mire beléhatoltam már az orgazmus rántotta görcsbe a testét, amitől én sem bírtam tovább.
21 éves volt, a testi szerelemben már volt tapasztalata. Korábban volt egy gyűrűs vőlegénye, vele szerezte a tapasztalatokat, de kiderült, hogy a srácnak még másik két mennyasszonya is volt, az egyik még gyermeket is szült neki.

Az első szeretkezésünk után már csak a simogatásra és a csókolózásra jutott erő. Simogattuk-csókolgattuk egymást. Reggel nekem csak tízre kellett bemennem, ezért végig szerelmeskedtük az éjszakát. A hajnal egy kifáradt, de nagyon boldog párra virradt. Megbeszéltük, hogy beköltözik hozzám, hiszen egyszobás lakást béreltem. Néhány hét alatt teljesen összeköltöztünk, kialakult a közös életünk, munka – tanulás – szerelem hármasa.
November hetedikét megelőző hétvégén volt a fodrászverseny Prágában, 80 ország részvételével. Kinga összetettben ezüstérmet ért el, egy angol mesterfodrász mögött.
A hétvégeken felváltva látogattuk meg szüleinket.
Szüleim húzták az orrukat, amikor megtudták, hogy Kinga „csak” fodrász, de megörültek, amikor látták, hogy munka mellett már a másodévet végezte az egyetemen. Kinga szülei furcsán néztek rám, meg is mondták, hogy elvész a föld, hiszen nincs rendes szakmája ennek a fiúnak. Akkor békéltek meg, amikor tavasszal megmutattam, hogy tudok elfogadhatóan kaszálni, és az aratáskor a kévékből szabályos keresztet raktam.

A geológus-geofizikus tananyagot átnézve láttam, a vizsgák legalább felét már teljesítettem, a többit pedig úgy is megtanulom Kingával. Jelentkeztem hát a dékánián, és ütemtervesként kezdtem az egyetemre járást. Sikerült egyszerre végezzünk Kingával 24, illetve 26 éves korunkban.

Közben összeházasodtunk, szüleink anyagi segítséget nem adhattak, lottózni nem szoktunk, ezért saját lakásra évtizedekig lehetett volna várnunk.

Úgy számoltuk, négy-öt évre elmegyünk Szovjetunióba, a kőolajkutatókhoz pénzt keresni, és harminc éves korunk körül rendezett anyagiakkal telepedhetünk le. A diplomáink átvételét az elmaradt nászúttal akartuk megünnepelni. Szentendrére kaptunk beutalót, közben elmentünk a felvételi megbeszélésre, a SZU nagykövetségére.
Az üdülőben reggeliztünk, amikor Kinga hányingerre panaszkodott. Nem tudta elviselni a pálinka és a frissen főt kávé szagát. Elment az üdülő orvosához, aki átkísérte a nőgyógyászatra. Kiderült, csak a fiunk jelentkezett. Lemondtuk hát a tervezett kiutazást, maradtam a kórházban, Kinga pedig elment dolgozni a helyi vízügyi társulathoz geológusnak. Így aztán akkor nem lettünk milliomosok, de van négy gyermekünk.
Egy évtized múlva mindketten állást kapnunk a Geofizikai Intézetben. Szakmailag is szépen haladtunk.
Tréfásan szoktam mondani, hogy azt is elértem, hogy a szocialista országok legjobb fodrásza csak minket hajlandó megnyírni, mást nem.