Történetek

Ám egy napon különös alak léptei alatt nyikordultak meg a lépcsőfokok. Nem nagyon kérdezősködött, csupán egy Margaritát rendelt, és a lánnyal szemközti asztalhoz telepedett. Furcsa színű szemeivel felmérte őt, villant a pillantása, majd siklott is tova a megkérgesedett, néhol már málladozó régi plakátokra, melyek a falakat borították. Ő azonban képtelen volt levenni róla a tekintetét és mielőtt távozott volna egy fejbiccentéssel búcsúzott...

Kezdhetném így is: Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer három nővér. De ez nem lenne igaz. Mert a három nővér - Szerelem, Szeretet, Bánat mindig is volt, van, és lesz. Bölcs apjukkal, az Idővel élnek együtt. A lányok nagyon különböznek egymástól. Állandóan úton vannak, így apjuk sohase tudja, hogy épp merre járnak, csak ha valami galibát okoztak, akkor hívják Őt, hogy segítsen...

Jeges szél csap az arcomba, tépi a hajam és a ruháim. A híd korlátján állok, alattam a több emeletnyi mélység a biztos halál ígéretét hordozza. Gondolataim Lilla körül forognak. Soha nem voltam szerelmes, de amit iránta éreztem, az több volt egyszerű barátságnál. Ő viszont szerelmes volt, és a mai napig emlékszem a tekintetére, arra hogyan nézett, mikor megmondtam neki, hogy nem viszonozhatom az érzelmeit...

A fickó azt mondja, hogy vagy le kell operálni a szárnyaimat, vagy a magyar légtér használatáért fizetnem kell. Mert hát csak úgy ingyen nem lehet. Szerinte, ha több pénz lesz a büdzsébe, akkor majd boldogok leszünk. Majd. Ekkor veszem észre, hogy a jobb keze folyamatosan felfelé áll...

- Gondolj bele, mit éreznél, ha elvesztenéd azt, aki szívből, szerelemből szeretsz... - Harry és Luthine összenéztek, majd a földet kezdték el bámulni. - A lirieni tanács szerint veszélyes lettem a társadalomra, pedig nem tettem semmit, ezért rám küldtek egy varázslót, hogy öljön meg! Megtette, de Elizabeth halála óta annyira féltem a haláltól, hogy a varázserőm felszabadult a félelemtől, és feltámadtam, de olyan külsővel, ami egy élőholthoz volt illő. Az emberek megijedtek tőlem, és ez...

Az álmok sokfélék. Sokan mondják, hogy belső gondolatainkat tükrözi, mások a jövőt látják benne. Lehet rémisztő és kellemes. Az én álmom a halállal együtt a tét nélküli lehetőségeket mutatta meg nekem.
A halállal álmodtam és felnyitotta a szemem...

– Ugye nem akarod megtartani? – kérdezte úgy, hogy rám sem nézett. Tudta, hogy imádom a gyerekeket. Azt is tudta, hogy biológiailag nem sok esélyt mondtak az orvosok babára. Egy fiatalkori betegség után szinte meddővé váltam. Ezért sem védekeztünk. Megbabonázva néztem rá. – Nem szeretném, ha megtartanád. – szólt ellenvetést nem tűrő hangon.
– Pedig nem fogom elvetetni! – kiáltottam. Felpattantam az ágyról, feltéptem az ajtót...

Az emberek a szabadban ünnepelnek. Kockás takarókat terítenek a műfűre, amivel a Kormányzó minden évben beboríttatja az adófizetők pénzéből a folyópartokat.
A Szaporodás napja. Az egyetlen nap, amikor az ember erre képes...

- De hogy érted, hogy kiképezte? Megtanította lőni, vagy mi?
- Ja… vicces, de a fiú már 5 évesen is elbírt egy pisztolyt, és úgy állt a kezében, mint ha csak te vagy én fognám, sőt, lehet, hogy biztosabban. Pedig csak 5 éves volt. Ölni ugyan nem ölt meg még senkit akkoriban, de a kihelyezett célokat egy lövésből eltalálta, sohasem lőtt ismét. Csakúgy, mint az apja.
- És az anyja mit szólt?
- Tudod jól, hogy ő mindig a férje mellett állt, így azzal sem ellenkezett, hogy...

Érzékien, a hátadat homorítva hátrébb csúsztatod a feneked, hopp megakadt valamiben. Kicsit felemeled, közben a melleid pont az én mellbimbóimhoz dörzsölődnek. Lassú, minden pillanatát élvező mozdulattal rácsúszol.
Egyre hatalmasabb lökésekkel néha körbe mozduló csípővel, de nagyokat lökve rajtad, csak ki-be mozgunk...