Tét nélkül

Az álmok sokfélék. Sokan mondják, hogy belső gondolatainkat tükrözi, mások a jövőt látják benne. Lehet rémisztő és kellemes. Az én álmom a halállal együtt a tét nélküli lehetőségeket mutatta meg nekem.
A halállal álmodtam és felnyitotta a szemem.

Azt álmodtam, hogy meghaltam, de újra átélhetem az életem, hogy javítsak dolgokon, amiket máshogy szerettem volna. Abban az időszakban egy nagy szerelem töltötte be az életem, de viszonzatlan volt. Pontosabban a sráccal a szemezésen nem jutottunk tovább, de sokszor megjelent a közelemben, és akkor vég nélkül ment a szemezés. Visszatérve az álmomhoz, arra gondoltam, milyen kár, hogy csak ennyit éltem, még ezer meg ezer dolgot el szerettem volna érni.
Elindultam a sulimhoz, talán az előző napom lehetett, amit átéltem. Az iskolám előtt (ami nem úgy nézett ki, mint a valóságban) ott állt a srác. Úgy nézett ki, mint a kedvenc színészem, de ő volt az. Tudtam. Éreztem. Normális esetben csak besétáltam volna az épületbe, most azonban gondoltam, itt az idő, hogy odamenjek hozzá. Már nincs vesztenivalóm! Az egész nagyon egyszerűen történt. Odamentem, rámosolyogtam és megkérdeztem nincs-e kedve egyszer összefutni, mert régi ismerősök lévén (egy csoportban voltunk egy táborban pár évvel ez előtt) illene találkoznunk. Azt mondta nagyon jó ötlet, szívesen. Röpködtem a boldogságtól!
Eljött a találka ideje, de valamiért anyámék is ott voltak, és végig piszkálták. A történetnek ez a szakasza nekem zavaros! Megpróbáltam visszatekerni az időt, hogy rendbetegyem a dolgot, és szüleim nélkül találkozzunk. Vissza is tekerem és minduntalan próbáltam elkapni a tekintetét, de valahogy sohasem sikerült...