Egy átlagos történet - 2.

Gergő egy kocsi anyósülésén ült, a vezetőülésben pedig egy 40 év körüli férfi. Átlagos tempóval haladtak a közúton. A fiú a fejét fogta. A férfi néha aggódva jobbra nézett. Gergő kezében még mindig ott volt a fegyver. Amikor a férfi ezt észrevettem, elvette tőle.
- Add ezt ide… - majd betette a kesztyűtartóba.
Kis szünet után újra megszólalt.
- Na, akkor mondd el, hogy mi történt.
Gergő nem nagyon akart válaszolni, vagy legalábbis a gondolataival volt elfoglalva.
- Hm? – türelmetlenkedett a sofőr.
A fiú sóhajtott egyet, majd látszólag kényelmesen hátradőlt ülésében, és belekezdett:
- Hát… a suliban fölidegesített, és… - elhallgatott.
- Mivel idegesített föl?
- Hát… véletlenül megrúgtam tesi órán egy labdával, ő meg odajött és összevert.
- Összevert? – vonta föl a szemöldökét a férfi.
- Jó… beleverte a fejem a földbe. Jobban tetszik?
- Hé, még neked áll feljebb? Nem én öltem meg egy 16 éves gyereket… figyelj: segítségre van szükséged. Nem a jövő héten, nem holnap, hanem most. El kell, hogy vigyelek egy orvoshoz…
- Nem!! – kiáltott föl Gergő – Nem érted meg?! Ha megtudják, hogy mi ez az egész, arra is rájönnek, hogy egy csomó embert kivégeztem már, és akkor nem lesznek elnézőek; mehetek a kiskorúak börtönébe!
- Te meg azt nem érted meg, hogy nem tudsz uralkodni magadon! Hányadik ember volt ez? A tizenharmadik? Ha ez így megy tovább, felnőttkorodra több ember lesz a halállistádon, mint amennyi az ismeretségi körödben! – a férfi megrázta a fejét, majd mérgesen, de az útra figyelt inkább.
Gergő is ismét gondolkodásba merült.
- Jól van, bocs… talán kicsit durva voltam. – folytatta a vezető – Elhiszem, hogy beteg vagy, nem tehetsz róla. De beszéljünk nyílt lapokkal: ha elviszlek egy pszichológushoz, vagy valami hasonlóhoz, ki fognak derülni ezek a gyilkosságok. Viszont a bíróság figyelembe veszi, hogy olyankor nem vagy magadnál, hogy így fogalmazzak, szóval te valóban beteg vagy, és ez enyhítő körülmény.
- Nahát, bíztató, akkor meg diliházba zárnak… - legyintett a fiú bosszúsan.
- Értsd meg, hogy ez így nem mehet tovább! Neked segítség kell. – mondta a férfi.
Ekkor megérkeztek egy családi házhoz, ahol a férfi meg is állította az autót.
- Na jó, - kezdte – most menj haza, egyél valamit, nézz egy kis tévét. Én addig elintézem a srácot a csomagtartóban, de… addig se csinálj semmit. És ha lehet, többször ne lopd el a fegyverem, oké?
- Jó… - sóhajtott Gergő, majd kiszállt a kocsiból – Kösz, apa.
- Nincs mit. – mondta unottan a férfi, majd miután a fiú becsukta a kocsiajtót, továbbhajtott.

******

Egy fekete, sötétített ablakú kocsi hajtott be Gergőék háza elé. Két férfi ült benne elől, fegyverekkel a zsebeikben. A fiúért jöttek, de nem rendőrök voltak.
- Ez az a ház? – kérdezte az anyósülésen ülő.
- Ja, ez az. – válaszolt neki a másik.
- Akkor a hátsóbejárthoz megyünk?
- Aha, de még várjunk egy kicsit, túl sokan vannak az utcán. – mondta a sofőr.
- Nahát, Lacikám, erre talán előbb is gondolhattál volna! – jegyezte meg gúnyosan a másik férfi.
- Kussolj, Zacsi, ez így lesz jó… csak várunk, hogy kicsit elüljön a forgalom.

Egy ideig csöndben hallgattak, majd a Zacsi nevű férfi megszólalt.
- Te figyelj, mi baja van ennek a gyereknek? Azt hallottam, hogy valami dühroham-szerű dolog, de pontosan nem értem.
- Ennyi az egész, nincs is ezen mit érteni. Ha nagyon morcos, képes és kinyír valakit. Ennyi. De ezért lesz belőle nagyon jó gyilkos. – vigyorgott ördögien Laci.
- De te tudod, mitől van ez a baja? – kérdezte kíváncsian Zacsi.
- Ja. Nem nagy cucc.
- Azért elmondhatnád…
- Hát, csak az átlagos történet.
- Éspedig?
- Azt hiszem, úgy 6 éves lehetett a srác, amikor az egész elkezdődött, bár ez elég fellengzősen hangzik. Tudod te, hogy ki volt az apja?
- Nem… na ki? – kérdezte Zacsi.
- Táltos Gábor.
A férfi szeme elkerekedett.
- Nem mondod, hogy a Táltos volt az apja! – csodálkozott.
- De bizony… a legprofibb bérgyilkos a világon, aki valaha is létezett. Sohasem kapták el a rendőrök, ettől volt ő a legjobb, és mégis teljes munkát tudott végezni. Neki volt egy felesége, és egy fia, Gergő, akiért jöttünk. Táltos már 3 éves korában elkezdte úgymond „kiképezni” a gyerekét, hogy mire felnőjön, belőle is az legyen, ami az apjából: született gyilkos. A fiú értelmi szintje meghaladta a kortársaiét, a gondolkodása sokkal… „felnőttesebb” volt már ilyen fiatalon is. Ez mind apjának köszönhető.

- De hogy érted, hogy kiképezte? Megtanította lőni, vagy mi?
- Ja… vicces, de a fiú már 5 évesen is elbírt egy pisztolyt, és úgy állt a kezében, mint ha csak te vagy én fognám, sőt, lehet, hogy biztosabban. Pedig csak 5 éves volt. Ölni ugyan nem ölt meg még senkit akkoriban, de a kihelyezett célokat egy lövésből eltalálta, sohasem lőtt ismét. Csakúgy, mint az apja.
- És az anyja mit szólt?
- Tudod jól, hogy ő mindig a férje mellett állt, így azzal sem ellenkezett, hogy a gyerek is apja nyomdokaiba lépjen. Hülyén hangzik, mi?
- Ja… egyszerűen nem értem meg, hogy egy nőnek ez hogy tetszhet.
- Te csak ne becsüld alá a nőket, vannak olyan gyilkos cicák, hogy a nagyfőnök sem tud elbánni velük. – mesélt Laci.
- Miért, a fiú anyja is bérgyilkos volt?
- Nem, de nem bánta dolgot. Szóval rendesen megtanulta a bérgyilkos mesterséget, legalábbis gyakorlatilag, az elméleti képzésre, hogy úgy mondjam, ekkor még nem került sor. De lőni azt úgy tudott már ekkor is, mint az apja.

- És most ezért ilyen megbomlott elme?
- Nem, dehogy… mint mondtam, 6 éves volt, amikor az egyik eldugott házukra rátámadtak. Táltos még nagyon régen, még azelőtt, hogy a fiú megszületett volna, összetűzésbe keveredett az egyik megbízójával, akinek nem is csinálta meg a munkát, és ezért a megbízó nagyon sok mindent elbukott, bár nem tudom, hogy hogyan, de nem ez a lényeg. Ráadásul Táltos egyik másik megbízásánál ennek a palinak az egyik legjobb emberét ölte meg. Szóval a fickó rendesen berágott, és ráküldte az embereit Gergő apjára. Mivel a gyerekével foglalkozott, Táltos már rég vállalt munkát, és, bár azt nem mondanám, hogy kijött a formájából, de ez a kis munka nélküli idő elég volt ahhoz, hogy olyan bérgyilkosok kerüljenek piacra, akik még jobbak, mint Táltos. Legalábbis a fizikai képességeik.
Amikor betörtek Gergőék házába, elkapták az anyját és az apját is, és kegyetlenül kivégezték őket még ott, a helyszínen. Gergő bemenekült az egyik fürdőszobába, és percekig ott ült, hallgatta a lövések dördülését, a kezében egy pisztollyal, amit ott szorongatott. Hallotta, ahogy azt ordibálja a kivégzőosztag 8 tagja, hogy „keressük meg a fiút”, „hol a fiú”, és ekkor valami eldurrant benne. Tudta, hogy a szülei meghaltak, és tudta, hogy ő is megfog. Egy pillanat alatt átváltozott valami kegyetlen gyilkológéppé, ha eshetek ilyen túlzásokba, és nem vicc: mind a 8 embert lemészárolta.
- Öh… mármint hogyan? – kérdezte Zacsi.
- Nem tudni, csak azt, hogy Táltos egyik legjobb barátja, valami Feri, de nem lényeg, szóval ő rohant be a gyerekért, aki a lövöldözések alatt felhívta őt, hogy jöjjön segíteni. Látod, úgy viselkedett 6 évesen, mint egy vérprofi. Szóval amikor ez a Feri berohant a házba, szintén fegyverrel a kezében, rá támadó emberek helyett 8 agyonlőtt hullát látott, és azt, hogy az egyik szoba sarkában ott kuporog a tetőtől talpig véres Gergő, egy pisztollyal a kezében. A gyerek mondjuk nem viselte olyan jól a dolgot, remegett nagyon és sírt. A pali elvitte Gergőt a helyszínről, és magához vette, máig ő a nevelőapja. Na, ez az érzelmi sokk volt az, ami miatt ma is be van kattanva a srác. Amikor feldühödik, rájön ez a gyilkolási ösztön, vagy micsoda, azt mondják, valami idegrendszeri elváltozás, szóval ez a sokkhatás tud ilyen dolgokat okozni.
Zacsi ekkor elgondolkodott.
- Már nem azért, Laci, de mi ezt a gyereket akarjuk elrabolni?
Laci nem értette.
- Azt, hogy egy egyszemélyes kivégzőosztag, azt akkor is tudhattad, amikor beszálltál velem ebbe a kocsiba, nem?
- Azt azért nem, csak azt hallottam, hogy könnyen megöl valakit, ha bedühödik, de azért 8 embert 6 évesen… ez elég durva.
- Jaj, ne félj tőle; hátulról támadjuk meg, halál kussban. Azt sem tudja majd, hogy ott vagyunk, és máris nálunk lesz. – magyarázott, miközben elővette zsebéből fegyverét, és rászerelte a hangtompítót.
Zacsi is így tett, bár arcán gondterheltség látszódott.
- Ez nekem nem tetszik. Nagyon nem.
Laci kiszállt a kocsiból, majd Zacsi is követte. Miután becsukták a kocsik ajtaját, a ház felé indultak el úgy, hogy senki se vegye észre őket. Megkezdődött az áldozat becserkészése.

******

Gergő egy székhez volt odakötözve, úgy ébredt fel. A tarkója nagyon fájt. A kötés nagyon erős volt rajta, alig bírt mozdulni. Egy hatalmas, de üres teremben voltak, úgy nézett ki, mint egy raktár.
- Ismerős helyzet, mi? - tette fel a kérdést egy vele szemben ülő ember.
A férfin sötét ruhák voltak: fekete nadrág, fekete pulóver, fekete bőrkabát. A haja rövid volt és ősz, arca bal oldalán az állkapcsától a homlokáig egy hatalmas vágás. Körülbelül 50 éves lehetett. Elegánsan ült, bár a ruhája nem volt ilyen elegáns.
- Hogy érti, hogy ismerős? – kérdezte még kicsit szédülten a fiú.
- Ma reggel pont így voltál szemben Székely Zsolttal, csak éppen ő volt megkötözve.
Gergő megpróbálta összerakni a puzzle darabjait.
- Maga az apja, vagy mi? – kérdezte Gergő.
- Nem, dehogy. – mosolygott a férfi – Hagyjuk a mellébeszélést: munkát ajánlok neked.
- Szép kis ajánlat, megkötözve…
- Csak óvintézkedés volt. – mondta ismét mosolyogva a férfi.
- Mi vagyok én, valami vadállat? – kérdezte gúnyosan Gergő.
- Pontosan. Egy eszement vadállat. Legalábbis az lehetnél, de te próbálod elfojtani ezt az ösztönöd. Pedig sok mindenre használhatnád.

- Honnan tud Zsoltról? – vágott közbe gyorsan a fiú.
- Utánanéztem a dolgaidnak, lényegében az egész életednek. Nem csak Zsoltról tudok; tudom, hogy megölték a szüleid, tudom, hogy van ez a „betegséged”, még azt is tudom, hogy te ölted meg Jónás Pétert, az évfolyamtársadat. Újabban gyerekekben utazol? – kérdezte gonoszan a férfi.
- Csönd legyen. – válaszolt mérgesen a fiú, de rosszul tette. A férfi felállt a székéből, és dühösen a fiúhoz lépett, majd a hajánál fogva az arcát az ő arca felé fordította.
- Mi az hogy „csönd legyen”, kisember?!
- Áá…! Mit akar?! Engedjen el!
A férfi erre dacból, hogy megmutassa, „ki a főnök”, még erősebben kezdte el tépni Gergő haját, s miután elengedte, belevágott egyet a gyomrába. Gergő felkiáltott az ütés pillanatának erejéig. A férfi hátat fordított Gergőnek, majd újra belekezdett.
- Azt hiszem, nem tudod az illemet. – mondta háttal a megkötözött fiúnak – A Gruber-bűnözőcsoport feje vagyok, ha úgy tetszik, a „Keresztapa”, de ez beképzelt megnevezés. Elég ha azt tudod, hogy nem ajánlatos játszani a nagymenőt az igazi nagymenők társaságában, ha érted, mire célzok. – majd megfordult egy ördögi vigyor kíséretében, de csalódnia kellett: a fiú széke üres volt, a kötelek pedig szét voltak szedve. A szeme elkerekedett, a szíve erősebben kezdett el verni.

Ekkor Gergő kivette a férfi fegyvertartó övéből a pisztolyt, akinek még arra sem volt ideje, hogy megforduljon, mert a fiú a bokájába lőtt.
- ÁÁ!! – zuhant a földre az áldozat, majd Gergő rácélzott a fejére. Karja biztosan állt kinyújtva, a fegyver sem mozgott.
A raktárépületbe berontott három gépfegyveres fickó, valószínű a „maffiafőnök” védelmére, de Gergő 2 másodperc alatt kivégezte őket 1-1 lövéssel. A férfit eluralta a rettegés. A bokájából folyt a vér, ő maga viszont nem ordított, annyira félt. Még sosem került így földre. A fiú ismét a fejéhez tartotta a fegyvert.
- VÁRJ!! Várj! – ordította a férfi.
- Mire? – kérdezte nyugodtan Gergő.
- Tudod te is, hogy bajban vagy, és abban is leszel életed végéig! Megöltél 13 embert, vagyis… az embereimmel együtt 16-ot… de így lecsuknak a rendőrök, és az sem biztos, hogy börtönbe, lehet, hogy elmegyógyintézetbe. Ezt akarod? Kétlem!
Gergő kezdett elgyengülni, ugyanis a maffiafőnöknek igaza volt, és ezt ő is tudta. Persze a fegyvert nem engedte le.
- Az ajánlatom az, hogy ölj meg nekem valakit.
- De hisz épp most mondtad, hogy ezért vagyok szarban! Marha nagy megoldás! – mondta dühösen a fiú.
- Várj, várj! Miért nem követed apád nyomdokait? Ő volt minden idők legnagyobb bérgyilkosa, és sosem kapták el. Te is lehetnél bérgyilkos úgy, hogy nem fognak el a hatóságok. Gondolj bele: te lennél az ember, a gyerek, akitől retteg az alvilág, és retteg minden ember. Te lehetnél a leghatalmasabb bűnöző. Hagyd, hogy eluraljon ez az ösztön, hagyd, hogy az életed része legyen, és vedd át a hatalmat az alvilágban! Ehhez csak az kell, hogy elfogadd az ajánlatom!

Gergő gondolkodásba merült. Hisz az életét már eljátszotta; vagy bezárják valahova, vagy élete végéig akaratán kívül fog megölni egy csomó embert. Nem tudta, mit tegyen, és ez végül is ésszerű megoldásnak hangzott. Ha hagyná, hogy a betegsége felülkerekedjen rajta, talán irányítani tudhatja. És a másik: követhetné apja nyomdokait, de emellett is élhetne teljes életet.
- Kit kéne megölnöm? – kérdezte megbékélve a gondolattal.
- Gáti Gábort, aki szintén, úgy mond… „maffiavezér”. Ő irányítja a Gáti-családot, és… vannak nézeteltéréseink. Nagyon profi emberekkel van körülvéve, és egyik emberem sem tudná elvállalni a feladatot, de te, mivel apád volt a Táltos, a legjobb helyről származol, méghozzá hihetetlen képességekkel. Kérlek: tedd meg nekem. Cserébe megkapsz mindent, ami a feladatod elvégzéséhez kell, és a Gruber-család tagja lehetsz. Így úgysem élhetsz tovább, legalább lesz mivel pénzt is keresned, és te lehetsz a legjobb.
Gergő körülnézett, megvakarta a fejét, majd leengedte a pisztolyt, és sóhajtott.
- Eh… elfogadom az ajánlatot.

Folyt. Köv.