Történetek

Újabb két hét elteltével Peti a banki munkája mellett egy irodában dolgozott, egy cégnél, ami különböző termékékeket forgalmazott. Peti a cég reklámjáért és a kiadások listázásáért volt felelős. Itt is próbáltam segíteni, és bizony előfordult, hogy a cég állandó reklámja vagy a kiadáslista nekem volt köszönhető. Én is vállaltam még egy melót, egy üzletházban általában éjjeli beosztással, itt 90.000 Ft-ot kerestem. Így havonta 425.000-et szakítottunk...

Vádollak? Talán. De nem azért és nem úgy, ahogy hiszed. Nem úgy, ahogy hittem. Ha valaki megkérdezné mi fájt nekem a legjobban az eddigi életem során- csak azt tudnám mondani, hogy a magány. Az örökös bizonytalanság- mi lesz holnap? És a tudat, hogy soha nem akartál. Nem kellettem. Ilyen is volt az életünk. Terhes. Feszült. Örömtelen...

Nő kipirosodott arccal négykézláb az ágyon. Úgy veszi a levegőt, mint a rövidtávfutók a cél előtt. Ütemesen remeg az egész hús. Mögötte a férje, döfködi is rendesen. Egyik keze a nő hátán, a másikban csirkecomb. Dugás közben nézi a tévét, Henry most rúg gólt a Manchester Unitednek. Ebben a szent pillanatban az adás megszakad, elkezd tombolni a hangyaháború...

Már megint feküdt az asztalán és sírt. Közben azon gondolkodott, hogy mit csináljon, miért van ez így, és miért bünteti meg őt a sors. Néha egy kis vidámságot csalt a szemébe, hogy egy-egy könnycsepp lecseppent az asztalra. Csak sírt és nem akarta abbahagyni, mintha egy kést fogattak volna a szívében. Amikor visszagondolt arra az átkozott pillanatra, rázkódni, remegni kezdett, és az el-elhaló sírása is újra kezdődött. Hosszú ideig kínozta magát ezzel, majd hirtelen felült, és letörölte...

Csütörtökön volt huszonnegyedike, így Sanyinak volt még egy kis ideje. Az ajándékokat már hétvégén megvette, legalább ezzel nem kellet bajlódnia. Amikor hazaért meglehetősen fáradt volt, ez okból rögvest álomra hajtotta a fejét. Éjszaka elég kellemetlenül aludt, hiszen azért mégis csak egy tanárát meggyilkolták, ráadásul pont az ő távozása után...

- Nézd, most elárulok neked egy nagy titkot, amiről az órán nem beszélnek, mert csak az anyaggal foglalkoznak.
- S mi az? – kérdezte a lány megilletődve.
- Ha hiszel magadba és bízol, bármit elérhetsz. - Eszti elnevette magát a sokszor halott közhelyen – Tudom, ezt már számtalanszor halottad, elérheted, amit Mazsola vagy a többi tanár gondol ki neked, vagy a többieknek, de amit ti szeretnétek, arról nem regélnek. Igaz? ...

Kiérnek a vén hídhoz, amely alatt a rózsaszín folyó halad magával sodorva az édesvízi sellők hulláit arcukon a letörölhetetlen vigyorral. A gyár beleengedhette a mérget, mert megfenyegette a várost, különben továbbáll Kínába. A part szélén öregemberek húzzák ki a testeket és dobják fel őket a lovas kocsira. Aki követi az elejtett lócitromokat a városszéli üzemhez juthat. Itt csinálnak belőlük konzervkaját, majd olcsón eladják Afrikában...

Evan figyelte őket továbbra is, de közben Trinire gondolt. Nem tudta mit tegyen, hogyan óvja meg. Abban biztos volt, hogy nem fog szólni se Stanleyről, se Olivierről neki, mert elvonná a figyelmét a VB-ről, és lehet, hogy félne. Elég rég óta ismerte a lányt, és tudta Triniről, hogy minden új helyzettől fél, és még sosem volt barátja. Biztos volt benne, hogy kedvenc tanítványa nem tudná hogyan kezelni a helyzetet. Majd idővel. Majd az idő eldönti mi lesz...

- Abaszisz messze van jó uram, és a veszélyt nem kéne keresnie minden áron! – Abdul felvette a ritmust, gondolván, nehogy már azt higgye, hogy Abasziszban nincsenek jó vitapartnerek. Abaszisz büszke nép, ne vágjanak szavába, főleg ne egy elf...

- Kérem, hagyják abba. - kérte szinte suttogva lesütött szemekkel Trini. - Még csak most vagyok itt. 20 évesen az első VB-men, de büszkén, és mindent meg fogok tenni.
- Ez a beszéd. Ez így helyes. - szólt Evan. - Na de a többiek sem kis piskóták. Tulajdonképpen az itt ülő kis csapatra mondhatom, hogy Amerika legjobbjai közé tartoznak...