Nyári tábor, avagy lehet-e kvibliből boszorkány (2. fejezet)

Az este hamar leszállt, a kicsomagolással az első tíz percben végeztek, s aztán mesélni kezdtek egymásnak magukról, arról, hogy mit szeretnek, hogy mit nem szeretnek, és remélték, hogy rengeteg kalandban és szórakozásban lesz részük ebben a pár hétben. Kilenc óra előtt pár perccel megszólalt a harang.
- Na let’s menjünk. – szólalt meg Kate.
- Na, azért kíváncsi vagyok, hogy mit fognak mondani. - szólt Imola. Ugye láttátok azt a pasit Elíz mellett, mikor visszahívott? Remélem ő fog tájékoztatni minket a dolgokról… Olyan jól nézett ki… Remélem, vannak hozzá hasonlóak még a táborban.
- Húúúúú…resszkess, Jack…jön a veszted. - nevetett Tünde.
- Ne kezdd már megint. - vágta rá Timi, azzal becsapta maga mögött az ajtót, és elindult csatlakozni barátnőihez.
- Na tessék, ugye mondtam, hogy meg fogja nehezíteni az életünk. - komolykodott Tünde. Otthon is mindig az van, amit ő akar. Na de nem baj…- mosolyodott el gonoszan. Most nincsenek itt anyuék, hogy megvédjék… Majd még meglátjuk mi…Megtanítom én neki a rendet. - Tessék?- prüszkölt fel Imola. Még hogy te? Jó vicc. Nem kéne már menni?
- Azt hiszem, igazad van. Menjünk.

Mindhárman fogtak egy-egy felsőt, hogy később meg ne fázzanak, azzal elindultak. Két perc rövid séta után leültek a tábortűz köré, és várták, mi lesz. Lassan mindenki megérkezett. A lányok sisteregve beszélgettek. Kis idő múlva Elíz a táborozók elé állt.
- Jó estét mindenkinek. Szeretném bemutatni nektek Jacket, és T.T.-t, ők is táborvezetők. Ha bármi gond van, nyugodtan fordulhattok hozzájuk is. Na már most. Gondolom a szabályokkal mindenki tisztában van, nem írnak elő semmi többet, mint amit már eddig elmondtam, de azért, hogy biztos legyek a dolgomban, mégegyszer elmondom. A szabadfoglalkozás alatt mindenki azt csinálhat, amit akar, senki nem sérti meg semmilyenképpen társát, csak a megadott határokon belül varázsolhattok, ha bármit terveztek, szóljatok róla nekünk, mert szeretnénk tudni, hogy ki hol tartózkodik. A másik dolog, az, hogy csoportokra lesztek osztva, és majd különböző feladatokat kaptok, amik jól teljesítéséért pontot kaptok, s a táborozás végén nyeremény is lesz. A reggeli és az ebéd a kantinban lesz, ami a lakóházaktól pár méterre van az erdő fele. A vacsorát mindenki ott költheti el ahol akarja. Vacsora után pedig minden nap itt találkozunk a tábortűz körül. Azért lesznek kivételes események, amikor a szabályok mások lesznek, de arról majd előre szólunk. Akkor egyelőre ennyi. Átadom a szót Jacknek.

- Helló, mint már mondta kedves kolléganőm, Jack vagyok. Azzal szeretném folytatni a mai estét, hogy megismerlek titeket, és szeretném, ha ti is megismernétek egymást, mert szükségetek lesz rá majd a szórakozások terén… Szóval, szeretném, ha egy egyszerű játékkal kezdenénk, amit egy mugli rokonomtól tanultam. Itt van ez a gombolyag. A lényeg az, hogy elmondom a nevem, és kedvenc tulajdonságomat, majd továbbdobom úgy, hogy a cérna vége a kezembe marad. Akárkinek dobhatom. Nagyon kell figyelnetek egymásra, mert miután az utolsó is elmondta közületek, amit kell, a gombolyagot visszafelé indítjuk el, annak a személynek adva, akitől kaptuk. Ami pedig a legfontosabb, mindenki el kell mondja az előtte levők tulajdonságait, és a saját magáét, mielőtt tovább adja. Megértettétek? Ok, akkor mehet. Én kezdem. Jack, szeretem a Rumot.

Erre mindenki nevetett, majd a gombolyagot egy lány kapta el. Emese, kreatív. Továbbdobta egy fiúnak. Levi, megértő. Majd újra egy lány. Anna, szeretek sportolni. Fél óra múlva, jól kinevették egymás fura tulajdonságait, de legjobban Jacken nevettek, aki utolsó lévén, mindenkinek nevét és tulajdonságát fel kellett sorolja. Miután pár kisebb súgással eljutott a harmadik személyig, azt a következtetést vonta le, hogy jobban forog az agya, ha egy-két kortyot lenyelt kedvenc italából.
- Na mit gondoltok, most mit csináljunk? Ötlet?
- Viccek!- jött az egyik sarokból.
- Játszunk még valamit!- jött egy rövid cincogás egy félénk kisfiú felől.
- Énekeljünk!
- Menjünk aludni!
- Szabad foglalkozás legyen!
- Ok, megegyeztünk. - határozott Jack. Két óra múlva viszont mindenkit szeretnék a szobályában találni. Rendben?
- Igen. - jött a válasz kórusban.
- Jól van, szóval, mindenki csinálhat, amit akar, de kérlek ne menjetek be a tengerbe, és az erdőbe sem. Két óra múlva végigjárok a házakban, és aki nincs a helyén, holnap hajnalban hazafele veszi az irányt. Jó szórakozást.
Ezzel az egész tábor szétszéledt.

*

A lányok a tengerparton sétálgattak, és azon vitatkoztak, hogy miféle versenyek lesznek. Nagyon örültek volna, ha jól teljesítenek. Tünde azt remélte, hogy nem kell a varázserejét használja, s ezt meg is említette barátnőinek.
- Ne aggódj, majd mi elintézzük. Te mennyire ismered ezeket a dolgokat? Gondolom, valamit azért mégis konyítasz hozzájuk. Elvégre a családod minden tagja varázsló, ugye?- kérdezte Kate.
- Hát igen… az elméletet betéve fújom, meg a bájitalok közül párat én is el tudok készíteni.
- Na látod! Gondolom, tudod, hogy ez a tábor direkt kvibliknek, és varázslóknak szól. Biztosan több kvibli van még itt, s erre tekintettel lesznek. Biztosan tudják, mit csinálnak.
- Ok. Meggyőztél. Nem ülünk itt le egy kicsit? Olyan kellemes itt lenni…
- Ok, de azután lassan vissza kellene menni a házakhoz, kicsit távolra kerültünk.
- Jól van, na. Még van egy óránk.

Pár percet gyönyörködtek a tengerben, s a csillagokban. Tiszta éjszaka volt. A távolból halk nevetés hallatszott. Biztosan a táborozók mulatnak, gondolták. Lassan szedelőzködni kezdtek, s visszaindultak a táborba. Mire visszaértek már éppen ideje volt, hogy ágyukba bujjanak. Így hát lassan készülődni kezdtek a lefekvéshez. Imola halkan dúdolt még egy dalt, s várta, hogy üresedjen a fürdőszoba. Már eltelt fél tizenkettő is, mire végül mindenki ágyban volt. Csodálkoztak, hogy miért nem jelent még meg Jack felmérni a terepet. Csendben beszélgettek.
- Vajon történt valami? – féltette Imola.
- Nem hiszem, szerintem elég komolyan gondolta, amit mondott. Nem hiszem, hogy valaki nem tartotta volna be, amit kell. Szerintem, csak elhúzódik az idő. Elég sokan vagyunk, s biztos megvárja, hogy mindenki a helyén legyen. - válaszolta Tünde.
- Biztos igazad van. –mondta Imola, s ásított egy nagyot. Jó lenne aludni, mindjárt fel kell kelni. Álmos vagyok. Jó éjt, fordul meg.
- Neked is! - mondta Kate.

Már mindenki félálomban volt, mikor kopogtattak az ajtón. Timi, aki mindig mindenben az első volt, betessékelte Jacket, mert ő állt az ajtóban.
- Jó estét. - köszönt. Látom, mindenki itt van. Ok. Szóval, bocs hogy ilyen későn jövök, de titeket hagytalak utoljára. Nem tudom, hogy mennyire tűnt fel nektek, hogy valaki hiányzik innen.
- Igen, észrevettük- sietett a válasszal Kate. Ki hiányzik, és miért? - kíváncsiskodott.
- Ezt majd nemsokára megtudjátok, csak szólni akartam, hogy még lesz egy személy aki veletek lesz egy fedél alatt. Szóval tartsátok fenn neki a helyet, kérlek.
- Ok, nem gond, na de mégis? Nagyon kíváncsiak vagyunk, ugye lányok?- szólalt meg Tünde. Kérlek, áruld el…
- Nem lehet. Annyit viszont elárulok, hogy családi okok miatt késik, és kérlek titeket,ne faggassátok majd gondjairól. Egyelőre elég sok van neki, és ha majd úgy érzi, eljött az ideje, beszélni is fog róla. Addig is bánjatok úgy vele, mint testvéretekkel. Na megyek, mert még vár rám egy kis munka. Szép álmokat!-köszönt el.
- Viszlát Jack!- kiabálták a lányok utána.
- Na mit szóltok ehhez?- kérdezte Timi.
- Jaj, na, majd holnap megbeszéljük. Haggyatok aludni. Fáraszó volt a mai…azaz a tegnapi nap- szólt szemrehányóan Tünde. Ráadásul pár óra múlva fel kell kellni. Na jó éjt, és egy szót se többet.
- Mennyit tudsz morogni!-méltatlankodott Timi, de azért ő is szót fogadott, és lefeküdt.

*

Pár óra alvás után egy harang hangjára ébredtek. Mindenki zsémbes volt. Kapkodták ruháikat, majd miután végre a szemeiket több mint két másodpercig nyitva tudták tartani, óriási ásítozással jegyezték meg egymásnak, hogy több mint öt percet nem aludtak. Nevettek egy sort Tündén, aki hogy minél hamarabb felöltözzön, fordítva vette ruháit. Miután elmondták neki, min nevetnek, elölről kezdte az egészet, s most többször is ellenőrizte, hogy a nadrágja zipzárja kívül van. Miután végre elkészültek, elindultak reggelizni. Amint az erdő mellett sétáltak a kantin felé, Tündének olyan érzése volt, mintha figyelnék, de egykettőre elvetette feltételezését, hiszen tábortársai is kisebb csoportba verődve sétáltak a reggeli helyszínére.

Reggeli után visszafelé indultak. Tünde javasolta barátnőinek, hogy menjenek le a tengerpartra fürdeni, majd beszéljék meg a bulit, amit rendezni akarnak Kate szülinapjára. Örültek, hogy szobájuk teljesen fiúmentes, így nyugodtan öltözhettek át. Arról viszont megfeledkeztek, hogy a mai nap folyamán valaki még érkezni fog táborukba. Viszonylag hamar elkészültek, és elindultak Jacknek szólni arról, hogy fürdeni mennek a tengerpartra. Nem kellett sokáig keresniük, ő is épp a kantinból jött kifele.
- Jó reggelt!- köszöntek neki.
- Nektek is. Hova siettek ennyire, lányok?
- Csak szólni szerettünk volna, hogy lemegyünk a tengerpartra. Ja és még valami. Hétvégén van Kate szülinapja, és szeretnénk bulit rendezni. Szerinted, meg lehet ezt valósítani?
- Persze. De ez majd délután megbeszéljük. Találkoznom kell T.T.-ékkel. Van egy kis megbeszélnivalónk. Ok, mehettek, de ne menjetek túl mélyre. És legkésőbb két órakor legyetek itt.
- Ok. Szia!

Azzal elindultak megmártózni a vízben. Kellemesen meleg volt. Rövid pancsolás után kiültek a napra szárítkozni.
- Na, csajok, mit szóltok, leszünk olyan barnák, hogy nem ismernek majd ránk rokonaink? - kérdezte Imola.
- Még szép, hogy leszünk. - válaszolt Kate.
- Apropó, nekem most jut eszembe, hogy nincs ruhám a bulira. Remélem, elvisznek minket bevásárolni. Na meg be kell szerezni még valami italt meg mást is. Szóval ezt is meg kell beszéljük Jackel.
- Jó, de mielőtt még visszamegyünk, még fürdünk egyet, ugye? - kérdezte Tünde
- Nekem nincs kedvem. Napozok még egy kicsit. - mondta Imola. Menjetek nyugodtan. Van még időnk.
- Biztos nem jössz? - kérdezte Tünde.
- Aha.
- Ok, te jössz, Kate?
- Igen. Jól fog még egy kis mozgás.
- Na akkor, Imola, max egy fél óra és itt vagyunk. Jó barnulást.
- Kösz. Nektek meg jó úszást.
Azzal süttette is tovább magát a nappal. A fél óra gyorsan eltelt, viszont Tündééknek nem tűnt fel. Jól szórakoztak, s mire felucsódtak, már dél volt. Ideje volt, hogy lassan visszafele induljanak. Gyorsan hazaértek, s szalonképessé váltak. Leültek kicsit pihenni ebéd előtt.
- Lányok, mit szóltok, egy parti robbantós snapszlihoz? – kérdezte Imola. Üssük el valamivel az időt.
- Ok. De csak egyet. – válaszolt Kate.
A játék hosszú ideig tartott, s a végén Imola bizonyult a legjobbnak. Délután Jack benézett a lányokhoz, megbeszélni a teendőket. A nap gyorsan eltelt, ideje volt megjelenni a tábortűz körül.

Jack hozott pár jó hírt a táborozoknak, többek között egy új arcot is bemutatott nekik.
-Hello! Kezdjük a mai estét azzal, hogy bemutatom új társatokat, neve Mike Sparrow. Közeli rokonok vagyunk, mint azt nevünkből sejthetitek. A másik, amit szeretnék megemlíteni az, hogy holnap sorkerül az első kis versenyetekre. Most, hogy Mike is itt van, minden csoport öt tagból áll. Holnap első dolgom lesz a szabályokat elmondani. Holnaputánra is szerveztünk programot. A lányok a kilences házból azt javasolták, hogy menjünk el a legközelebbi lakóhelyre, mivel szeretnének elkészülni a szombati bulira, amit Kate szülinapjára rendeznek. Nos, amint nekik is említettem, van egy közeli település, ahova mindenáron elvittünk volna titeket. Ha már így alakultak a dolgok, szert tehetünk rá már holnapután, és ezalatt egyben be is vásárolhattok. Ma nem terhellek titeket semmi ismerkedési vagy más foglalkozással, ugyanaz a program, mint tegnap. Tizenegy órakor szeretném, ha mindenki ágyban lenne, de javaslom, hogy minél korábban feküdjetek le, mert holnap korán kezdünk. Jó éjt.
A társaság szétszéledt, a kisebbek szót fogadtak Jacknek és elindultak házuk felé. Tündéék sétálni indultak az erdő szélére. Meg szerették beszélni a sok jó hírt, amit ma Jacktől kaptak, s csodák csodájára gyorsan elvetették a buli, a kirándulás, vagy a holnapi versenyt, s rögtön az új srácról kezdtek beszélgetni. Egymás szavába vágva lelkendeztek.
- Annyira jól néz ki… - állapította meg Kate.
- És tudod mi a legjobb? Velünk van egy csoportban. Nem is csodálkozom hogy rokonok Jackel. Vajon a családjukban mindenki ilyen jóképű? - kérdezte Tünde.
- Tekintve, hogy egy híres aranyvérű családból származik, jól néz ki és gondolom, erős varázsereje is van, szörnyen beképzelt lehet. - szólt Kate.
- Ne, már… Nem hiszem hogy igazad van. Nem úgy nézett ki, mint aki fennhordja az orrát. - mondta Imola.
- Lehet, de ne éljétek úgy bele magatokat. Ha a helyén lennék, én is lenézném a többieket. Elvégre is lenne mire büszke legyek.
- Ok. Ez is egy nézőpont, de valld be, hogy te is abban bízol, hogy egy igazi lovaggal vagyunk egy csapatban. – kérte Imola.
- Jól van, na - mosolyodott el. Tényleg ezt szeretném. Na de mit szóltok ahhoz, ha visszamegyünk, és kifaggatjuk dolgairól.
- Szuper ötlet. Csak ne felejtsük el, mit mondott Jack. - mondta Tünde. Na gyerünk.

Rövid idő múlva mindhárman a ház előtt álltak, és azon veszekedtek, hogy ki menjen be hamarabb. A választás végül Tündére esett. Mikor a házba lépett, viszont nagy meglepetésben volt része. Az ágyban találta a fiút. Már aludt. A lányok nevetgélve jöttek be utána, s ő csendre intette őket. A lányok meglepődtek.
- Mi a fene? - szólalt meg Kate. Csak nem alszik valaki?
- De igen. - intette le Tünde. Oda nézz.
- Na igen. Mit is várhattunk volna tőle. Ugye megmondtam, hogy egy finom úrfival van dolgunk? Biztosan a szépítőálmát alussza. - morgott Kate. Hát, ha már úgy sincsen társaságunk, jó lenne, ha mi is lefeküdnénk. Remélem, megbánom még, amit mondok, de tartom a véleményem. Biztosan egy elkényeztetett anyámasszony katonája ez a fiú. Jó éjt, lányok.

Ezzel behúzta a függönyt ágya körül, s lefeküdt. A többiek is követték példáját. A lány utolsó szavai még visszhangoztak Tünde fejében. Mikor az elalvás peremén járt, mintha egy hangot hallott volna: Fogalmad sincs, mennyire tévedsz, te lány.