Nyári tábor, avagz lehet-e kvibliből boszorkány (3.)

Hajnalodott. Valaki csendben kilopózott az egyik házból. Hátizsákjába tömködte köpenyét, s az erdő felé lopakodott. Csend volt. Óvatosan lépegetett. Megbizonyosodott róla, hogy senki nem követi. Rövid séta után eltűnt a fák között.

*
Hét órakor nagy nyüzsgés volt már a táborban. Korán kelt mindenki. Kíváncsiak voltak az aznapi versenyre. Jack zsémbesen kémlelt ki házikója ablakán.
- Hát, őszintén mondva nem gondoltam volna, hogy ilyen hatással leszünk rájuk.
- Mit vártál? - kezdte Elíz. Te akartad, hogy szóljunk nekik a versenyről. Most még nyugodtan aludhattunk volna, ha nem lett volna a „kitűnő” ötleted. De legalább most bevallod, hogy nekem volt igazam, ugye?
- Igen. - ásított egy nagyot. De mi lenne, ha beszólnál T.T- nek, hogy hagyjon nekünk is meleg vizet?
- Ok. Te meg addig készítsd elő a dolgokat.
- Jó, csak siess. Én is szeretnék megmosdani.
A lány be is vonult a fürdőbe. Jack előkészítette ruháit, majd a jegyzeteire fordította figyelmét. Úgy vette észre, minden megvan. Már csak a két segítő megjelenését várják, akik a tervek szerint nyolc órakor érkeznek. Addig pedig szólni kellene a gyerekeknek, hogy készüljenek el. Elő is vette pálcáját, hogy felerősítse hangját.
- Fiúk, lányok, figyelem. Ha már ilyen korán felkeltetek, menjetek reggelizni, öltözkodni, mosakodni, és meg amit ilyenkor reggel szokás csinálni. Nyolc órakor találkozunk a tábortűz körül.
Visszacsoszogott a házba. Rájött, hogy a lányok még még mindig fürdenek. Legközelebb,gondolta, hatkor kelek fel, hátha üre lesz a mosdó. Azzal az ajtóhoz sétált és dörömbölni kezdett.
- Gyerünk már… ha lehet, még ma gyertek ki…
- Jól van már! Nehogy idegösszeroppanást kapj! - jött a válasz.
Nem kellett sokáig várni, a fürdő szempillantás alatt kiürült. Jack megelégedve nyugtázta, hogy nem csak a táborozókra, hanem a kedves kolléganőire is tud hatni, ha akar. Hiába, a családi háttér nem semmi…mégha róla is van szó.

*

A lányok nagy zsivalyra ébredtek. Timi épp jött kifele a mosdóból. Mike ágya üres volt. Kate szemét dörzsölte, Tünde törülközőt készített elő, Imola pedig zsémbelődött. Egyszóval egy tipikus szerdai napra ébredtek.
- Hellóóó...- ásított Tünde.
- Na végre, te is felébredtél…- kezdte volna Timi a pörlekedést reggel korán. Jack félórával ezelőtt szólt, hogy nyolckor találkozunk a tábortűz körül.
- Micsoda? - pánikolt be. Az azt jelenti, hogy…
- …hogy pontosan 15 percetek van az elkészüléshez. - felyezte be a mondatot Timi.
Az elhangzott mondat hidegcsapként érte a lányokat. Mindhármuknak kiszökött az álom szemükből, s mind a villám fogtak hozzá a készülődéshez.
A tábortűz körül már javában folyt az élet. A lányok is megérkeztek rövid késéssel, amit Jack egy félreismerhetetlen „mosollyal” jutalmazott.
- Nos, most hogy kedves társaitok is megérkeztek, azt hiszem ideje lenne ismertetni a szabályokat. Első dolog, betartjátok az eddig meghatározottakat. Második, lehet más csapatokkal egyezséget kötni, de vigyázzatok, hogy választjátok meg őket. A játék indulásakor kaptok egy- egy cédulát, amin egy nyom van. Ezeket a nyomokat követve kell eljutnotok a célba. Bármiféle segédanyag használata tilos. Egyedül pálcáitokat vihetitek magatokkal. A próbáknak különböző részein majd egy- egy felügyelővel találkozhattok. Majd ők tovább tájékoztatnak titeket. Ha valami történne, kérlek jelezzetek egy piros fénycsóvával. Miután minden felügyelő a helyén áll, indulhat a játék. Addig is szerezzétek be ami kell, akár valami ennivalót is magatokkal vihettek. Tíz perc múlva legyen mindenki itt.
A tíz perc elteltével mindenki a helyén állt.
- Jól van. Kérlek álljatok csoportonként. Válasszatok magatoknak egy képviselőt, aki majd ebből a dobozból kihuzza a feladatotokat. Minden csoportnak más a feladata. Kész? Ok. Kérem a képviselők fáradjanak ki.
Minden csapatból egy- egy táborozó lépett elő. A kilences csapat vezetőjévé Imolát választották. Benne bíztak meg legjobban, ő volt az egyik ledidősebb boszorkánynővendék a csapatból. Mikeot még nem ismerték annyira mint őt, ezért biztos ami biztos alapon rá szavaztak. Egy ideig mindenki szurkolt, hogy könnyű feladatot huzzanak csapattársaik, aztán pedig Jack vezényletére a kincsvadászat megkezdődött.

*

- Na mit ír a papíron?- kérdezte kíváncsiskodva Timi.
- Azt írja:
Hol a fák magasra nyúlnak,
Fény, az viszont van elég,
Vár rád az út,
Mely elején egy kút.
Kövesd a fegyvert,
Mihez vér nem tapad,
S melynek éle
Mint kés széle.
- Ennyi?- kérdezte Kate
- Igen. Na akkor lássuk csak. Ötlet?
- Vegyük sorba. Az első sor biztosan az erdőre utal. - Mondta Tünde.
- Ok. Ez eddig rendben. A második szerintem egy tisztás. - mondta Timi.
- Nem is olyan nehéz. Gyerünk tisztást keresni az erdőben. - javasolta Kate.
- Semmi szükség keresésre. – Szólalt meg Mike. A tábor fele jövet átjöttünk egy tisztáson. Tisztán emlékszem merre van. Szerencsére az én figyelmemet nem vonta el holmi libák csacsogása. - nézett Katere.
- Na álljon meg a menet! Csak nem rám célozgatsz? Ugye mondtam, hogy egy felfuvalkodott hólyag került a csapatunkba. Lányok, jössztök?
Timi egy szemrehányó pillantást vetett a fiúra, majd követte Katet, aki már messzire járt a csapattól.

Imola, és Tünde egymásra néztek, majd kicsit vonakodva ők maguk is Kate nyomába eredtek. Mike még pár pillanatig ugyanott vesztegelt, majd elindult a lányok keresésére. Hírtelen egy sikítás verte fel a csndet. Rögtön a hang irányába sietett. Rövid futás után egy pöttyös bundájú állat körvonalát vette ki. Lassan megközelítve azt is ki tudta venni, hogy macskaszerű lénnyel van dolga. Hosszú fülei, és oroszlánhoz hasonló farka volt. Ezekből a tulajdonságokból arra is rájött milyen állattal van dolga. A lény éppen Kate- en akarta berendezni fekhelyét. Mike mosolyogva lépett ki egy fa rejtekéből, odasétált a földön fekvő lányhoz, és leemelte róla a kneazlet. Ebben a percben még négy személy tűnt fel a tisztás szélén. Imola, Timi és Tünde a szerencsétlenül járt lány felé indultak. Viszont még volt velük valaki. Sietve értek az áldozathoz.
- Mi történt? Mindenhol kerestünk. Hova tűntél úgy el? Mit keres itt Mike? –tette fel a kérdést Tünde
- Na várj csak. Hadd jöjjön helyre az ijedségtől- szólalt meg az idegen. Máskülönben elmondanátok, mi történt? Mindenkinek szeretném hallani a variánsát.

Előszőr Imola szólalt meg. Elmondta, hogy Kate összeveszett Mikeal, majd a tisztás keresésére indult. Őt követte Timi, majd ő és Tünde. Mike viszont még az erdőben volt. Aztán útközben találkoztak Timivel, aki szemelől tévesztette Katet, így megvárta a többieket. Aztán felbukkant az idegen, majd meghallották a sikítást, és a hang irányába indultak.
- Pontosan így volt, toldotta meg Timi és Tünde.
- Jó, akkor most Mikeot is szeretném hallani.
- Annyi volt, hogy miután a lányok elimentek, én is utánuk indultam, és akkor hallottam a sikítást, és a hang irányába mentem. Akkor láttam hogy egy kneazel megtámadta Katet.
- Jól van. Látom ismered az állatokat. Tényleg egy kneazlelel van dolgotok. Méghozzá az enyémmel. Na de ezt majd késöbb. Kate?
- Igen…Miután Mike megsértett, elindultam a tisztásra, ugyanis nagyon jól emlékeztem hol van. - nézett rá megvetően a srácra, majd folytatta. Gyorsan meg is kaptam, de akkor hirtelen az egyik fáról rám ugrott ez a szörnyeteg. Megijedtem és sikítottam. Aztán megjelent Mike, és levette rólam. Utána meg jöttetek ti. Na de most már tudod, hogy mi történt, viszont mi még csak annyit tudunk, hogy tied ez a kinzley.
- Kneazle.- javítottta ki. - Egyébként a nevem Hermione Granger. A Mungóban dolgozom, s a verseny miatt kiküldtek, ha baleset történne, legyen ki segítsen. Ő pedig, vette át Mike kezéből az állatot, Csámpás. Nem kell félnetek tőle, nem bánt senki, viszont néha tényleg túlzásba viszi a dolgokat. Egyébként pont a keresésére indultam, mikor összetalálkoztam Imoláékkal. Na de most hagylak, hogy befejezzétek a versenyt. Szerintem kissé elmaradtatok.. Na sziasztok.
- Szia!- Köszöntek.

Amikor Hermione eltűnt a fák között Mike hangos nevetésben tört ki. Kate sejtette, hogy rajta nevet, de meg sem tudott szólalni. Érezte, hogy elpirul, de azt is tudta, hogy igaza van a fiúnak. Tényleg roppant szórakoztató lehetett, amint egy macskával a fején ordibál. Lassan felkecmergett a földről, s kezet nyújtott Mikenak.
- Bocs, hogy beképzeltnek neveztelek. Nem gondoltam komolyan.
- Ok, semmi baj. Megbocsátva. Végül is én provokáltam ki. - komolyodott el. Na de igaza van Hermionenak, folytatnunk kellene a versenyt. Szóval mi következik?
- Először is valami kutat kell keresnünk. – szólalt meg Imola.
- Van itt a közelben egy forrás. Kutat viszont sehol nem láttam. - mondta Tünde.
- Akkor, gyerünk, nézzük meg azt a forrást. - javasolta Timi.
Kis séta után meg is érkeztek a forráshoz. Mellette egy nagy fa állt, s rajta…
- Egy nyíl! - mondták egyszerre. Hát persze. Ez a fegyver. Ezek szerint követnünk kellene? Akkor gyerünk.
A nyíltak a tengerpartig vezették őket, ahol T.T.- től megkapták a következő feladatot. Különböző kulcsok közül kellett választaniuk. Aztán egy halom láda közül kellett kiválasztaniuk, melyikbe talál a kiválasztott kulcs. Miután pedig kinyitották, a ládában megkapták a következő nyomot.

A nap kellemesen telt el, ide- oda rohantak a megfejtett nyomokat követve. Délután megkapták a „kincset”, amire vadásztak. Egy nagy tasak habcsókot. Fáradtan mentek vissza a lakásba, ahol jól kipihenték magukat. Este mindenki kivonult a tűz köré. Következett az eredményhirdetés. A kilences ház, nagy meglepetésükre a negyedik helyen végeztek. Mint kiderült, mindenkinek egy- egy tasak habcsók volt a jutalma, viszont e mellett minden csoport pontjutalmat kapott, melyet beleszámítanak majd a tábor végén az igazi eredményhirdetésbe. Jack szólt nekik, hogy csomagoljanak be minden szükséges dolgot, a holnapi kirándulásra, és azt is tudatta velük, hogy a pénteki napon különleges programban lesz részük.
A felvilágosítás után mindenki visszament a házikójába, hogy becsomagoljon. Azon az estén senki nem bóklászott a tengerparton, vagy az erdő szélén. Mindenki fáradt volt, ezért már csomagolás után az igazak álmát aludták.

Egy ajtó nyikorgott, s valaki megint kisompolygott házából. Az erdő fel vette az irányt. A fáradtság miatt viszont tompultak érzékei. Nem vette észre, hogy valaki követi.
Nem kellett sokáig mennie, az erdőben egy állat várt rá. Aranyszínben világytott. Köszönt neki, majd előhúzott táskájából valamit, s a csikó elé tette. Az kedvesen megnyalogatta az arcát, majd hozzáfogott a falatozáshoz. Mikor jól lakott leheveredett, s fejét a másik ölében nyugtatta. Úgy tűnt, a táborozó kiönti lelkét az állatnak, aki roppant értelmes lényként ezt meg is értette. Minthacsak örök ideje ismerték volna egymást. A közelben roppan egy ág. A csikó felrezzent, maj kérdő pillantást vetett társára. Az sóhajtott, majd elbúcsúzott tőle, és megigérte neki, hogy nemsokára újra meglátogatja. Aztán visszafele vette az irányt.Mikor belépett a házba rögtön ágyba bújt, mintha mi sem történt volna. Észre sem vette hogy mellette felsóhajt valaki. Ez a valaki pedig nagyon boldog volt, hogy rájött az igazságra.

*

A nap verőfényesen sütött. A táborozók, rövid készülődés után felszálltak a kijelölt buszra. Miután a névsorolvasást is maguk mögött tudhatták, a busz lassan indulni kezdett. A tegnapi fáradságot már mindenki kipihente, így újult erővel várták a faluba érkezést. Az út hosszúnak és unalmasnak tűnt mindenki szemében. Lassan minden témát megbeszéltek, ezért mindenki saját dolgaival volt elfoglalva. Imola épp zenét hallgatott, Kate az ablakon bámult ki, Timi egy srácot próbált megkörnyékezni, Tünde olvasott, Mike pedig próbálta ellesni a válla fölött a könyv sorait. Mikor T.T. is megunt már Jackkel vitatkozni, mindenki rájött, hogy javítani kellene kicsit a hangulaton. Jacknek eszébe jutott, hogy el lehetne mondani a falu érdekességeit a gyerekeknek.

- Szóval, bocs hogy megzavarom az ünnepi hangultot, mosolyodott el, de gondoltam szólnom kell pár híresebb helyről, amit a faluba érkezve megnézhettek. Na de kezdjük az elejétől.
A falut Ördögfalvának hívják. Ez a név egy szójáték következtéban jött létre. Ezelőtt pár száz évvel, ugyanis Havasalföldön, uralkodott II.Vlad. Miután Zsigmond császár bevette őt a Sárkány lovagrendbe, felvette a Dracul nevet, aminek alapja a latin draco, azaz sárkány felel meg. Késöbb fiára átragatt ez a név. A fia, Vlad Tepes gúnynevet kapta, mivel rettentő sok áldozata volt. Mindegyikkel karóbahúzással végzett. Népe nagyon utálta őt, az a hiedelem járja, hogy halála után ízekre szedték, s úgy temették el. Később viszont, mikor a koporsóját kinyitották, az üresen találták. Innen ered tehát az első vámpírtörténet, hivatalosan is ez van elfogadva. Ez a történet pedig úgy fűződik a faluhoz, hogy ez a híres Vlad szívesen töltötte itt kastélyában szabadidejét. Az ördög szót, mint mondtam szójáték következtében fűzték a faluhoz, hiszen a dracul kísértetiesen hasonlít az ördög román megfelelőjére. Na most a falu más érdekességeire áttérve: amint mondtam, van itt egy kastély. Már rég nem tette be lábát oda senki, ugyanis az a mendemonda, hogy Vlad, vámpír lévén itt tölti szabadidejét. Ezen kívűl, van pár híresebb bolt, ahol sok érdekes cuccot lehet kapni.
Ebben a pillanatan a busz lassítani kezdett, majd megállt.
- Jól van. Itt is vagyunk- mondta Jack. Most mehettek körülnézni, viszont hat óra körül mindenki legyen itt. És még valami. Ne próbáljatok bejutni a várba. Védve van bármifajta próbálkoás ellen. Mehettek.

Az ajtók kicsapódtak. Mindenki vette cókmókját, s leszállt a buszról. A lányok lassan elindultak feltérképezni a helyet. Nem tudták, hogy mikor jönnek majd még ide vissza, ezért mindent meg akartak nézni. Miután megjegyeztek minden fontos bolt helyét, úgy döntöttek először megnézik a kastélyt. Megtudakolták merre van, s pár perc múlva már meg is csodálhatták. Az épület régi pompájával állt. Nem látszott rajta rongálás, sőt még az eső vagy hó nyomai sem. A körülötte álló házak színpompás kertjeikkel, mintha nem is ide illőek lettek volna. A kastélyhoz tartozó terület sötét, elhagyatott helynek bizonyult. Látszott rajta, hogy rég nem jártak már az ösvényeken. Az egész területen nagy csend uralkodott, s ennek a hatására a lányok is mély hallgatásba burkolóztak. Lassan mások is errefele jöttek, ezért úgy gondolták, ideje lenne tovább állni. El is indultak körülnézni kiszemelt üzleteikben. Ahogy a kastélytól távolodtak, egyre jobban megjött a kedvük. Első áldozatuk egy édességbolt volt, ahol csótánycsokortól vérízű nyalókáig mindent megtaláltak. Miután bevásároltak, tovább is indultak, ugyanis eszükbe jutott hogy jó lenne valami ruhát venni a nagy eseményre. Sokáig jártak, míg találtak egy olyan boltot, ahol kedvükre válogathattak maguknak. Végül mégis arra a következtetésre jutottak, az eladónő bosszúságára, hogy majd a táborban összepárosítanak valamit, s így legalább nem kell pénzt kiadjanak ruhákra. Ezután kerestek egy fogadót, ahol kicsit lepihentek, és egy- egy vajsőr elfogyasztása után tovább folytatták útjukat. Pár lépés után egy ajándékbolt elé értek, ahol felszerelték magukat pár vámpíros cuccal, s képeslapokkal. Felkeresték a falu bagolyszalonját, ahonnan rögtön el is küldték a szuveníreket szeretteiknek, majd lassan visszafele indultak. A buszban már többen is ültek, várva az indulást. Közben egymásnak mutogatták új szerzeményeiket, s magyarázták, hogy mit hol vettek. Ötre mindenki pontosan visszaért, ezért már lehetett is indulni vissza a táborba.

Az út szórakoztatónak bizonyult, T.T. vezényletére az It’s my life- tól elkezdve a Tíz kicsi négerig mindent elénekeltek, de a csúcspontot mégiscsak Jack képezte, aki megpróbálta szólóban előadni kedvenc dalát. Az előadás annyira jónak bizonyult, hogy mire visszaértek a táborba, a gyerekek súlyos halláskárosodásban szenvedtek, s még a mindent- tűrő Emese is cikeszt meghazudtoló gyorsasággal szállt le a buszról. Aznap este mindenki későn feküdt le, hiszen eszükbe jutott, hogy másnap újabb meglepetés várja őket. A kíváncsiság pedig nagy ellensége az alvásnak.