Történetek

Álmodozó típus volt, nagy dolgokat akart véghezvinni. Ki akart törni a mindennapok egyszínűségéből. Úgy érezte, hogy legbelül több annál, ami valójában az. Egyáltalán nem volt beképzelt, vagy öntelt, csupán több akart lenni, más akart lenni, mint aminek született. Kereste a kalandokat, bár szerinte manapság már szinte nincsenek is "kalandok"...

Térfigyelő kamerák pásztáznak a felhőkarcolók árnyékában. Öltönybe és kosztümbe bújt emberek hangyaszorgalommal menetelnek. Köztük van Ray Gurfunkel menedzser. A számítógép adatai szerint nős, szereti a Tom Clancy regényeket, liberális világnézettel rendelkezik, álma, hogy partra vetett bálnák mindenható pásztora...

Nagyjából egy éve bukkantak fel mindketten az életemben, az egyik nappal a másik éjjel. Nem tudom, hogy lehettek azonos testben, mikor se külsőre, se belsőre nem hasonlítottak, csak azt tudtam, hogy éjszakára át kell adnia a helyét. Hosszú hónapokba telt, míg elmondta, és nekem hosszú órákba hogy meggyőzzem ez nem akadály. Aztán elkezdtem vele is randizni, csakhogy lássa, nem irtózom semelyik felétől. És, hogy most merre tartunk? Én lennék a legboldogabb, ha tudnám...

Hogyan állapította meg Veronica, hogy a múltba érkeztek, anélkül, hogy tudta volna, hogy időutazáson mentek keresztül, és 138 millió évet ugrottak? A tó partján álló Cycadeoidea szágópálmából. Ez a talaj közeli, hordótörzsű kis növény volt a segítség. Ugyanis Veronica édesapja paleontológus (= őslénytankutató) volt, és a lánya is szerette a régi, letűnt korokat. Négy óra múlva Veronica vette át az őrséget. Az éjszaka vész nélkül múlt el. Farkaséhesen ébredtek, és neki láttak valami ehetőt...

Hallgattam a szövegelését. Már nagyon untam, de nem hagyta abba. Mondta, hogy legyek jobb, mert ez neki fáj a legjobban. Én nagyon dühös voltam, azt hittem ráborítom az asztalt. De mialatt ezen járt az eszem, jobb is eszembe jutott...

Ibolya nem hallotta a telefonbeszélgetést, de ahogy ránézett a férjére, tudta, hogy baj van. András teljesen elfehéredett, szaporán kapkodta a levegőt, s hangja alig hallhatóvá vált:
- A gyerekek… Baleset történt! A gyerekek!
- Micsoda? – sikította az asszony, ahogy kiugrott az ágyból. Gyorsan a szekrényéhez lépett és gondolkodás nélkül kapkodta magára a ruhákat...

Egy nap azonban egy csapat lovag érkezett hitveseikkel. Egy 26 éves, félhosszú, fekete hajú lovagnak megtetszett a sötétszőke hajú, zöld szemű Justine. A hercegnőnek is megtetszett a lovag. Saxnot azonban láthatólag elszomorodott, mikor meglátta a szép hölgyeket, a fényes páncélokba öltözött lovagokat, a lovakat és a fegyvereket. A király is észre vette a vad elszomorodását, s valami gyanú ébred a fejében. Fogalma sem volt miért, de úgy érezte, hogy ez a farkas nem is farkas! De akkor...

- Jó reggelt! Nem vettél észre semmi különöset?
- Viccelsz? Az éjszakai műszak után egy atombombát is ledobhattak volna, az se vettem volna észre!
- Na nézz ki az ablakon!
- Minek? Csak nem a szomszédot engedték haza a dili házból, aki most meztelenül flangál az utcában?
- Nem dehogy! Este, lezuhant egy repülőgép.
- És? Megfőzted már a teát? ...

- A hajók valóban Kisorosziban vannak, és ott is maradnak. Egy ideig legalább, de egyébként sincs jelentősége. Nem érkezik azon egyáltalán barbár katona sem. Ezekben a percekben az embereim – akik korábban ennek a seggfejnek a miniszterei meg talpnyalói voltak – épp átveszik a hatalmat Tahitótfaluban. A barbár tankok valószínűleg már hazafelé tartanak a Kalicsa völgyéből és Bogdányból. A harcnak vége...

Egyszer csak arra ébredtem, hogy valami elrepül fölöttünk. Kinéztem az ablakon, és három helikoptert láttam elrepülni felettünk. Az oldalukra vörös csillag volt festve. A busz másik oldalán lévő ablakból láttam, hogy megfordulnak. Akkor nagyon rossz érzésem támadt. Felébresztettem Pétert. Robbanásokat halottam. Felrobbant pár kocsi előttünk. A buszsofőr félrerántott a korányt. Az egész busz ledőlt a mellettünk lévő lejtőre. A mellettem lévő ablak kitört, és egy nagyobb sziklánk egy mély...