Árnyékok vették körül eddig őket. Árnyékok, melyek bilincsbe verték, melyek sosem engedték bűvös és félelmetes szorításukból. Az egyik akarta, a másiknak akarnia kellett. Döntött helyette, és éppen érte. Mégis most úgy álltak a védelmező sötétségben a sziklaszirten mintha tökéletesen idegenek lennének egymás számára. Igen, azok is voltak, felfoghatatlanul hosszú ideje azok voltak. Alattuk a tenger mohón nyaldosta a fekete sziklákat, ízlelve az elérhetetlent, amit csak pillanatnyilag birtokolhat, hogy aztán újra vágyakozón rohanjanak hullámai előre.
Mozdulatlanok voltak, alakjuk teljesen beleolvadt az éjszakába, melynek már hamarosan vége, átadja helyét a fénynek, a felkelő nap első, ébredező vörös sugarainak. Nem beszélgettek, még csak egymásra sem néztek. Mennyi elpazarolt ilyen pillanatuk volt már. Elmaradt ölelések, elmaradt szavak és pillantások, az időben szétszóródott lehetőségek egymásnak és egymásért. Az egyik hitte, hogy még lesz ilyen, a másik már tudta, hogy nem.
- Ez az utolsó éjszaka- szólalt meg a nő- Nem akarok többet. Képtelen vagyok tovább elviselni.
- Azt hittem idővel majd megszokod, hogy meg tudod szokni. Elfogadni azt ami vagy.
- Hogyan fogadhatnám el? Én nem akartam ezt.
Hangja cseppet sem volt vádló, talán csak egy halovány keserűség árnyékolta be. Keserű gondolatok a bűnről, melyet a férfi elkövetett.
- Önző voltam- suttogta a férfi, lehelete nem látszott a ködös holdfényes éjjelen. Nem látszott, mert nem volt. Ha lett volna szíve talán a dobogása elárulta volna, súlya lett volna a szavainak. De már szíve sem volt, mert nem dobbant. Régóta nem. - Az örökkévalóságot akartam adni Neked. Azt tartják, hogy nincsenek érzelmeink. De ez hazugság. Soha nem leszünk képesek tökéletesen átadni magunkat a Fenevadnak. Soha nem leszünk képesek levetkőzni a halandó létünk során ránk rakódott érzelmi ruházatot.
A hideg testben tombol a forró vihar, de nem tudtam szabadon engedni. Tudtam, egyszer elveszítelek. Vagy mert megérzem a belőled áradó melegséget, vagy mert olyannak akarlak látni amilyen mindig is voltál: gyönyörűnek, örökké. Túl nagy volt a kísértés. De nagy árat fizetek érte.
A szél dalolva cibálta át magát az apró, csenevész bokrok között. Duruzsolása a végső halál dala volt, a megváltó ölelésé, mely a feloldozás lesz a nő számára, és végtelen szenvedés a férfi számára. Így múlik el, amit erőszakkal alkottak. Egy szobor porrá hamvad, egy festményből kifutnak a színek, egy hang bennreked, és soha többé nem muzsikál a hárfa. Csend lesz és sötétség… Nélküle.
A hajnal első sugarai kikandikáltak a horizont felett és bíborragyogásuk olvadó arany jégcsapként kezdett szétterülni a sötétség felett. A férfi nem érintette meg a nőt, lassan hátrálni kezdett.
- Nem tartalak vissza, hiszen én magam teremtettelek, de jogot adok ahhoz, hogy véget vess neki!
- Nem maradok, de jogod van itt maradni és hinni abban, hogy élsz. Ám ami itt vár rád nem más, mint a pusztulás mocskos hordaléka, a fajtád őrült színjátéka, mit a világ felé mutat. Neked nem rám volt szükséged, neked semmire nincs szükséged. Nincsenek benned érzelmek. Sakkfigura vagy csupán egy végtelen játszmában. De ne feledd, egyszer valaki, valakinek mattot ad majd. És nem tudhatod, te éppen melyik színnel vagy.
Hatalmas világító gömbként, lomhán kúszott az égre a fenséges napkorong.
Abban a pillanatban a férfi az első, sötét menedéket adó barlang védelmébe bújt, onnan nézte végig a nőt, aki széttárta karját, és büszkén felszegett fejjel lobbant lángra az életet adó sugarak alatt.
Az enyészeté lett a teremtmény, aki nem várt feloldozást, csupán maga akarta eldönteni mit választ. Az éltető fényt választotta, még akkor is ha gyarló teste számára ez volt az utolsó napfelkelte.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-10-26
|
Történetek
fordítás .... Eredeti történet: GESPRÄCHE .... Szerző: MixedPickles .... Literotica; 2015<br...
2024-10-24
|
Novella
Szandra első felnőttfilmjét forgatja.A forgatás jól sikerül partnerével Márkkal kiválóan együtt...
2024-10-22
|
Horror
Mia a 33 éves modell most elmeséli nekünk élete egyedi és egyben legszörnyűbb élményét.
2024-10-18
|
Merengő
Szeveroonyezsszkben hullott a hó, Vasilisa a 20 éves lány teát főzött a szamovárban. Barna,...
2024-09-23
|
Novella
Az életünk során rengeteg kapcsolatot hozunk létre és szakítunk meg. Ezek olyan utakra sodornak...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Beküldte: Anonymous ,
2001-08-12 00:00:00
|
Történetek
Először csak verni kezdte, aztán a szájába vette és őrült mód szopni kezdett. Persze én sem voltam rest, aláfordultam, és kedvenc pózomba helyezkedtem, ama "franciába". Én nyaltam a már így is tocsogó punciját, ő pedig ügyesen szopta az én szerszámomat. Megkérdeztem, melyik az ő kedvenc póza, mire a "lovagló" választ kaptam...
Beküldte: Anonymous ,
2001-08-09 00:00:00
|
Történetek
Bezárta az ajtót és a kis polóját már vette is le, de már azon keresztül is jól látszott a melle, mert melltartó nem volt rajta. Olyan édes feszes mellei voltak, kis barna mellbimbói, csak az ölembe ült és már a nyelve a számba volt, ahogy elkezdtem masszírozni a kis mellet, a kis bimbója már olyan kemény volt, hogy már szúrt, hehe.
Hozzászólások
Ebben a vámpíros témakörben az a vonzó (írói szemszögből) hogy nagyon sok 'hálás' nézőpontból meg lehet közelíteni - mint ragadozás, kívülállóság, örökélet, tudás, hatalom, lemondás, reménytelenség stb.
Viszont ugyanez a baja is, már annyian annyi féle képpen kimerítették az összes témakört, hogy sem a fogalmazás minősége sem a szereplők nem tesznek már igazán különlegessé és drámaivá egyetlen ilyen művet sem.
Aki pedig olyan tehetséges mint te, annak nyomdoknak kell lenni és nem nyomdokban járónak. Szvsz - ezt itt tanultam, hogy így kell mondani.
:flushed:
Majd próbálom összekapni magam, hogy tehetséghez mérten (már ha állítólag van nekem ilyenem) próbáljak kiadni dolgokat a kezeim közül.... :hushed: