Örökre

- Kedvesem! - hívott párom.
- Igen, megyek már! - ideje pihenni. Pár percet töltöttem csak kint a fürdőben, míg átvettem ruhámat, de úgy látszik még ennyit sem bírt ki nélkülem.
Egy majdnem földig érő, vékony pántos, mély kivágású, fekete hálóinget viseltem. Az alja finoman súrolta bokámat. Halvány mosolyra húzódott ajkam.
A férfi, kihez készültem hozzákötni az életemet, az ágyban várt. Hosszú, fekete haja szétterült a bordó selyempárnákon, melyek kiemelték szemének varázslatos zöldjét. Rózsaszínes szájával szerelmes mosolyt küldött felém.
Meztelen testét takaró rejtette szemem elöl, De derekától lefelé kilátszott sápadt bőre.
- Szeretlek - súgta, ahogy besiklottam mellé. Végig a szemembe nézett. Pillantása mélyen belém hatolt, s megborzongatott. A pislákoló gyertyafényben még mélyrehatóbbnak éreztem.
Ujjaim végével megcirógattam arcát, és szája körvonalát. Édes, jóleső érintés. Belefájdult a szívem. Soha nem lennék képes elengedni Őt magam mellől, de vajon Ő is így érezne? Ha tudná...? Fogalmam se volt, s nem is érdekelt igazán. Örök időre Vele akartam maradni, csak ez számított.
- Annyira szép vagy ma éjjel! - súgta mély, érzéki hangján. A Telihold megvilágított mindkettőnket, így tisztán láthattam a szemében égő vágyat, mely szinte perzselt. Szerettem ezt a férfit, ki testével melegítette hűvös bőrömet. Tiszta szívemből szerettem. De vajon egy élő is tudna szeretni egy holtat?
Vad, szenvedélyes csókban forrtunk össze, s közben kihúztam párnám alól ezüst tőrömet és a szívéhez emeltem.
Örökre együtt...

2005.03.30.