Történetek

- Elég! Ne hazudozzatok! Mindketten átvertetek! Barbi, mindent elmondtam neked, mindig veled voltam, mindig segítettem. És most így hálálod meg, hogy lefekszel a barátommal? Undorító vagy. És te, Tamás? Ennyire szerettél? Mindent megtettem érted, minden kívánságodat teljesítettem. Mennyire hülye voltam. Hogy nem vettem észre? És pont ma, pont azután, hogy a főnököm megpróbált megerőszakolni...

Miért áldozná fel az életét egy férfi, ha csak a testére vágyik? Ki is dobhatná vagy a saját lakásában meg is gyilkolhatná. De nem teszi, helyette inkább saját életét helyezi Richka kezébe, hogy döntsön felőle. Az újságírónak sikerült teljesen összezavarnia őt, megdönteni az eddigi hiedelmeit, és bizalmat gyújtani egy ismeretlen ember iránt, akiről eddig semmi különöset nem gondolt. Most valahogyan mégis eszeveszetten vonzódott társához, aki kissé komolytalan mosolyával követte figyelemmel...

A fiúban éreztem azt a kimondhatatlanul erős, vad gyűlöletet, ami bennem is megvolt fiatal koromban. Akkor én is egyedül maradtam. Gyűlöltem a világot, és benne mindent és mindenkit. A lányból sugárzott a szenvedély, mintha … - Doorsmak megakadt a szava, de nem ösztönösen, inkább saját maga nyelte le mélyre gondolatait. Aztán mégis csak folytatta:
- Mintha újból Jezabelt éreztem volna. Mit gondolsz ? Megöregedtem és közben megbolondultam volna? – kérdezte mélyen a társa szemébe nézve......

- Mondja csak, a barátja varázsló? - kérdezte gyanakodva az édesapa.
- Persze. Harry Potterről van szó.
- OH....de hiszen tudjuk, hogy ő roppant tehetséges varázsló volt. Úgy értem, már a patrónus bűbájt is el tudta végezni harmadéves korában.
- Hát, mondjuk ez igaz...
- És a másik dolog, ami az elméletét megzavarja, az az, hogy a lányunk kvibli. - folytatta Éva...

Doktor úr, kérem, hadd kezdjem a legelején. Tegnap láttam egy nőt meghalni az utcán. Ott ment előttem, egyszer csak megállt és összecsuklott. Odarohantam, hogy segítsek, de ahogy megláttam az arcát, megdermedtem...

Emlékszem még, mikor egy-egy orvosság került receptre, ezek is zömében olyan készítmények, amit a patikusok méricskéltek össze. Manapság négy-öt vény a minimum, amit a páciens kap. Rosszabbak a szerek, okosabbak az orvosok, betegebbek a betegek? A patikus már húzza a száját, ha készítendő cuccot kap, mert az olcsó és babramunka. Nincs ezzel gond, ritka, mint a fehér holló, hisz nem a mai, de már a tegnapi orvosok többsége nem is emlékszik arra, hogyan kell ezeket felírni, nemhogy az összetételükre......

Mikor teszi meg végre? Ő legyen a gyilkos? Büdös kurva! Míg ő Isonzónál a vérét hullatta, addig ez a ringyó pénzért tette szét a lábát a kuplerájban borszagú bakák és kékvérű felfújt hólyagok előtt. Nyugalom, ma meg teszi. Csak sietne már! Megvirrad, és a gyerekek bármikor felébredhetnek. Így se lesz könnyű! Na gyerünk, mire vársz még? ...

És ha érezni fogod azt, amit én, te is majd mást fogsz gondolni. Az életünk olyan, mint egy sebzett rózsa, mely a földön mozdulatlan. Ha kilépek az utcára, semmi szépet nem látok. Ha fel kel a nap, én érzem a sugarait, mely bőrünkhöz érve szép lassan megéget. Észreveszem a vértócsát az utca aszfaltján...

De mit tudnak azok róla, hogy mit érzek, ha eladnám a házat, akkor az egész életem odaveszne, itt éltem át eddigi életem legvidámabb és legboldogabb pillanatait, igaz kevés ilyen emlékem van, hisz mindenki fél tőlem, majdhogynem hófehér bőröm szürke földöntúli szemeim és hegyes szemfogaim miatt! És erről csakis az a nyomorult vámpír ivadék apám tehet! Miatta lettem ilyen elő-halott! ...

Aztán megismertelek téged. Amikor először jártál nálam, megkérdezted ez az állvány mi célt szolgál itt, miért üres. Erre azt feleltem, majd erre festem fel a jövőm. Kis részletekre osztom és minden álmom, és vágyam felkerül rá pici képekben, ha teljesül. Elmélázva válaszoltam, tekintetem a vásznat pásztázta, de a szemem sarkából láttam, mosolyra húzódik a szád...