Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A nők bosszúja, 1. felvonás. történetnek a folytatása.
(Fantázia történet)
A történet a fantázia szüleménye, BDSM és Horror keveréke, de alapvetően a horrorba tartozik....
Lecsúsztam a fal mentén, és széttárt lábakkal csupasz fenekemmel a padlóra ültem. A fejem...
Sziasztok! Ez egy skicc, az első írásom. Szeretnék rá őszinte kritikát kapni! A történetet...
Friss hozzászólások
Materdoloroza: Pedig én is vártam a folytatás...
2024-03-27 22:41
Dr. Stephen P. St.John: Sajnálom, hoyg nem tette egyér...
2024-03-27 20:43
lalityi9346: Várom nagyon a folytatást!
2024-03-26 17:27
kaliban: Hát ez q..va gyenge, a helyesí...
2024-03-24 15:19
golyó56: Tetszett. Folytatás?
2024-03-22 11:42
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Pénzt, vagy életet!

Hinni annyi, mint vizet csapból inni, ahol van csap. – mondja a doktorom.

- Még nem írták fel a kapukra.
- Mit?
- Pénzt, vagy életet!
Nézem a kórház kapuját, tényleg nincs rajta.
Borús idő, szürke kabátos alak, kopott, karcos szemüvegét törölgeti – úgy összeillenek.
Hipószag csap orrba, méteres lábtörlőben bukdácsolunk. A bejárattal szemben tábla, jobbra egy pult, mögötte fásult arcú nő, köpenyére – kínai olcsó holmi – sárga termópulcsit húzott. Megosztja figyelmét a telefonban érdeklődő és köztünk. Oda rendelés időt diktál, ide szoba számot, irányt. Színes plakátok fogják össze a málló vakolatot. A labor folyosóján hosszú, kígyózó sor. Állhat ott, vagy ötven ember.
- Ez semmi, hetente háromszor vannak speciális vérvizsgálatok, olyankor ötször ekkora a sor. – legyint a kalauzom, a nyugdíjas doktorom, akit arra kértem, informáljon az egészségügyről bennfentesként. Régóta ismerem, tisztelem. – Ezeknek a vizsgálatoknak körülbelül a fele értelmetlen, nagyjából ennyit a beküldő orvos még értelmezni sem tud, összességében a gyakorló betegek gyűjtenek így információt saját magukról és cserélik ki azt. Régen tudtunk aszerint limitálni egy egyszerű vérképet, melyik laboros van éppen szolgálatban. Most a kompjuter a ludas, tudni illik azt, melyik labor számítógépe mennyit pakol rá a normál értékre. Érdekes például, hogy az itteni, átlagosan tízezer alatt nem ad fehérvérsejtszámot. Tehát, csak ha extrém magas, vagy túl alacsony, akkor kezdek rá odafigyelni, a többi érték függvényében. Ó, bocsánat, elvitt a szakma.

Az egész épület zsúfolt, szinte mindegy merre járunk.
Panoráma a lépcsőfordulóban, a dolgozók parkolója. Tömve kocsikkal.
- Azt hittem, rettenetesek a fizetések.
- Azok hát. Egy nővér, tíz éves gyakorlattal hetvenezer forintot is hazavisz, egy orvos, ugyanennyi szolgálati évvel akár a dupláját megkeresheti. A többség hónapok óta nem vette át a fizetési papírját, és nem azért, mert elektromos úton valami kütyü tájékoztatja arról, mennyit utaltak a számlájára, hanem mert annyira nem számít ez az éhpénz a legtöbbüknek, amivel évtizedek óta megtisztelik őket.
- Hálapénz... – bólintok szakavatottan.
Felnevet – No igen. És a fenéket! A hálapénz értéke, mértéke, már régi fogalom. Mindannyian a gyógyszercégek kezében vagyunk. De már ez sem újdonság, jött is rá szigorítás, szabály. Tehát orvos nem fogadhat el pénzt, sem egyéb juttatást ezektől a cégektől, mert ez így működött. Felírtam az adott gyógyszert, azután kaptam a jutalékot, utat a Bahamákra, gépeket, vagy akár autót. Most akkor kicsit módosul a dolog. A nyaralást továbbképzésnek nevezzük, ahol mindenki előad – jó esetben szakmailag felkészülve – a saját területéről egy-egy mesét. A szellemi munka ára nincs és nem is lehet behatárolva, tehát ötperces sutyorgásért kaphatok akár két-három millió forintot. Rendes orvos ad ebből valamennyi százalékot az asszisztenseinek is, sőt a betegekért is tesz valamit, beruház, korszerű gépekbe. Egy ékágé vizsgálat akkor teljes, ha terheléssel is kiegészül, aztán ott van a szívultrahang satöbbi. Ezek igen drága holmik. Mégis, csak a fizető beteget éri meg alaposan vizsgálni, hisz a társdalombiztosító alig a negyedét téríti meg a beavatkozásoknak. Rengeteg esetszám szerepel minden havi jelentésben, és ez azért van, mert tízszer annyi betegnek számoljuk el a tevékenységet, ők lehúzzák a felét. Így már alakul az összkép.
- Opsz, de idén már számlát kell adni a betegeknek, amin szerepel mit kapott és mennyiért.
- Kislány, ha én adok egy papírt kódszámokkal, vagy általános rövidítésekkel, és ön beteg, bennem bízik, én fogom meggyógyítani, ha érti is amit kapott…
- Oké, oké. Tehát a gyógyszercégek, a betegek és utolsósorban a társadalombiztosító a mi közös pénzünket mozgató, finanszírozza együtt az egészségügyet.
- Nagyjából. Emlékszem még, mikor egy-egy orvosság került receptre, ezek is zömében olyan készítmények, amit a patikusok méricskéltek össze. Manapság négy-öt vény a minimum, amit a páciens kap. Rosszabbak a szerek, okosabbak az orvosok, betegebbek a betegek? A patikus már húzza a száját, ha készítendő cuccot kap, mert az olcsó és babramunka. Nincs ezzel gond, ritka, mint a fehér holló, hisz nem a mai, de már a tegnapi orvosok többsége nem is emlékszik arra, hogyan kell ezeket felírni, nemhogy az összetételükre.
- És a vizsgálatok…
- A kör a házi orvostól indul. Maga elmondja a panaszát. Tessék!
- Találjak ki valamit?
- Persze.
- Tehát, fáj a torkom, lázam van, szúr a szívem.
- Remek! Kap beutalót a gégészetre, a laborba, és a kardiológiára. Kap még antibiotikumot, lázcsillapítót, torok öblögetőt, köptetőt, köhögéscsillapítót és egy cetlin néhány szert amit szopogatni, forralni, vagy csak nyelni kell. A többit majd az eredmények függvényében beszéljük meg.
- És komolyan mit tenne ön, ha most nem a kényszerű divatot nézzük.
- Belenéznék a torkába, abból könnyen megállapítható teszem azt vírus fertőzése van, jellegzetes képlet, láthatóan az, amire felesleges az antibiotikum. Szedjen aszpirint, c-vitamint, egyen pépes ételt, és feküdjön minimum két napot ágyban, párnák közt. Ha össze-vissza kalimpál a szíve a fonendoszkópomtól, talán nézünk egy ékágét, öt perc se, és minden házi orvosnál kötelező felszerelés. Tekintve a korát, hogy lázas, hogy éppen fertőzött, mindenképpen hazaküldeném a fenébe pihenni. Ha nem lesz jobban, két nap múlva jelentkezik. Slussz.
- Azért ez ijesztő, hogy nem így működik.
- Ez több, mint ijesztő. És még csak nem is a pénzéhség a legnagyobb rákfenéje, hanem az, hogy egy orvos ma nem mer véleményt formálni, ezért járkáltatják a betegeket körbe, túl azon, hogy egyszerűbb az asszisztenssel egy beutalót megíratni, mint a pácienst megvizsgálni. A magyar valóság az, hogy gyógyszer mániája van az embereknek. A szép színes doboz kézbentartása már fél gyógyulás – sugározta boldog arccal egy hipohonder nő betegem. És persze a páciensnek is egyszerűbb háromszor ezt-azt lenyelni, mint a véleményt, mely szerint beledöglik, ha nem változtat az életén.

Harsány hangú, hirtelen szőke lányka pattan ki a belgyógyászat ajta elé, a figyelem középpontja lesz, istenként tisztelik a folyosó vendégei. A nővér. Neveket sorol, kisebb tömeg veszi körbe, próbálnak kommunikálni vele.
- Kérem… csak az inzulinomat szeretném feliratni… reggel hét óta itt ülök… - hallom a bácsikát, ősrégi öltönyét görbe hátú kéz tisztítgathatta még reggel, hiszen nagy dolog, orvoshoz megy. A másik, harsány hangú, és öltözetű, középkorú nőszemély sipít: - Én fél kilencet beszéltem meg, időpontom van, meddig várjak, minek kell időpont, ha le se szarják? Ez tűrhetetlen! – rázkódik a hatalmas testen kilónyi arany. – Tudják mi az a polgári engedetlenség?
Feláll egy fiatalabb férfi, hat év körüli gyereket ölelgetett idáig, a kislány csontsovány, fekete szemeire sötét árnyak vetnek karikák, majdnem eldől, hogy az apai támasz magára hagyta.
- Kérem, a gyerek nagyon rosszul van, segítene?
A nővérke edzett teremtés, évek óta, nap, mint nap átéli ezt és át is véli látni.
- Engedjék ide azokat, akiket hívtam, ha itt tülekednek, nem tudom kiadni a leleteket. – A bácsikán átnéz, a nőtől türelmet kér, az apának elmagyarázza, ez nem sürgősségi osztály, majd sorra kerül.

A véletlen úgy hozza, hogy két órával később tanúja leszek annak, amint az apa és az orvos a folyosón vitázik.
- Nem vagyok köteles megvizsgálni a gyerekét, ha büdös és ragad a kosztól!
- Maga ezért kapja a fizetését, az enyémbe pedig nincs joga beleszólni, vagy meleg víz van nálunk, vagy zsíros kenyér belőle, érti? Egy bódéban élünk heten, tudja maga milyen az? Pedig van munkám, dolgozom és hat gyereket tartok el! Tudja milyen az, fazékba vizet melegíteni és a tizenöt fokosra fűtött szobakonyhában lázas, beteg gyereket fürdetni? Maga nekem ne szabjon feltételeket, tegye a dolgát!
Valaki felsikolt, a kislány a kőre esett és rángatózik, habzó szájjal. Megélénkülnek a szakdolgozók, hárman veszik körül az apró testet, szemlátomást értik a dolgukat.
Mert érdekelt, azt is megtudtam, a gyereket már vizsgálták epilepszia gyanújával, de sosem került pont a történet végére, a kórházból gyorsan kiadták, az egyedül élő apának pedig nem volt ideje vizsgálatokra vinni. A felírt gyógyszereket pedig nem váltotta ki. Ezek a sorok fenyegető felkiáltójelekkel szerepeltek egy kórlapon, amit a szülővel alá is írattak – jegyzik meg. Biztos igaz, az orvosnak le kell védenie magát. Ahogy az is igaz lehet, ha a gyereket hurcolja orvoshoz, elveszti a munkáját, vagy az aznapi bérét, ami szó szerint éhezést jelent hét embernek. A gyógyszerek ára pedig…
Vajon hányan halnak meg ebben az országban így, ahogy a kislány még aznap délután a László kórházban. Kérdőjel helyett fekete kicsi pont írja mélyre magát a lelkembe.

Visszatérve a rendelői sétánkra, van egy folyosó, ahol szellős a légkör. A fogászat. Hárman várnak a doktorra. Egy kamasz, egy nyugdíjas nénike és egy férfi, festékes, melós cuccban, első látásra neki már nincs is foga, pedig azt állítja nagyon fáj. Késik a fogorvos, mert a fogtechnikán kezd. Az igazság az, hogy privát berendelt betege tíz előtt nincs, ezért lógja el a rendelés elejét.
Az asszisztens kedvesen érdeklődik kinek, mi baja, de elsősorban arra kíváncsi, ki hol lakik. Mert csak a lakhely szerinti fogászatokon ingyenes az ellátás és kedvezményes a nyugdíjasoknak a kivehető fogpótlás.
- Csak a kivehető? – értetlenkedik a néni, miután a folyosón így megvizsgálták.
- Igen. – feleli mosolyogva a nővér és még hozzáteszi – Sajnos.
- Tehát húzassam ki négy fogamat, hogy hármat pótoljanak? Vagy fizessek ötször tizenötezer forintot? Tudja itt valaki, melyik ország ez és mennyi a nyugdíjam? Negyven évig fizettem a tébét. Ejnye. No majd csak lesz valahogy.
Sosem tudom meg hogy, de az biztos, hogy a néni elő fogja teremteni a pénzt, mert megosztja velem a tényt.

Végre beér a doki, sugározza a magabiztosságot és a felsőbbrendűséget.
- Ez itt úgy működik – magyarázza, miközben a kint lévőkre fittyet hányva, behívja az időre érkezettet – pontrendszerben kapjuk a finanszírozást. Tehát, ha adott hónapban túl sok volt mondjuk a tömés, akkor annak értéke ennek megfelelően csökken. Van, hogy kétszáz forintot sem ér, ami a tizede a költségeknek. A legjobb üzlet az, ha nincsenek fogak. A fogpótláson lehet keresni, aztán a fogfehérítés, a maszek forgalom, különben ha mindez nem lenne, a körzethez tartozó betegeket már nem látná el egy fogorvos sem. Nem tudná mivel. Rettenetes árai vannak a gépeknek, az anyagoknak, a műszereknek, a sterilizálásnak, szerintem a tébének gőze sincs róla. Ha egyszer úgy alakul és az összes fogorvos felmondja velük a szerződést, nem csodálkoznék rajta. Ha úgy vesszük, ez szinte társadalmi munka. Alapellátásnak számítunk, mint a házi orvosok, de itt nem elég egy fonendoszkóp és egy ágy a felszereléshez.
- És mi a helyzet a gyógyszerbiznisszel? – fitogtatom megszerzett tudásom.
- Mi nem sok gyógyszert írunk, ránk nem vonatkozik, nem is érdeklünk ilyen formán onnan senkit. A fogkrémek és fogkefék pedig, nos érdekellentét valamit megóvni, amiből élünk. – kacag ki. – Tudja, hogy a sebészek hány epehólyagot kapnak ki, mert látványosan fizetőképes a páciens, vagy mennyi mandula repül így el? Tudja azt, hogy hányan mennek egészségügyi kaparásra feleslegesen? Mielőtt egyedül engem, mint fogorvost ítél el?
- Ugye ez nem azt jelenti, hogy maga fogakat húzgál ki, hogy pótolhassa őket?
A rosszullét környékez és félek. Nyomasztó képek kísérnek hazafelé.

Úgy adódott, hogy egyetlen rokonként látogató vagyok egy kórházban, napi rendszerességgel.
Csendes a szoba három lakója, halkan beszélgetünk mi is.
A nővérke, egyedül a harminc, negyven betegre, lót-fut. Megérkezik hozzánk is. Kezében fecskendő, tört magyarsággal utasítja az álmából riadó idős asszonyt, adja a karját, meg fogja szúrni.
- Jaj, mi ez? – rémül a néni.
A fiatalos ötvenes betegtárs felpattan. – Mit akar neki beadni?
- Ne szórakázzon velem, nincs erre idő.
- Manyika ne engedje! A múltkor nekem se azt adták be, amit kellett volna!
- Maga ebbe nem szólni bele! Érti? Gyerünk már!
- De mi ez? – erősködik a néni, adja is a karját, nem is, megzavarodva.
- Inzulin. Fel van írva.
- De hát én nem vagyok cukorbeteg!
- Legyünk túl rajta ne vitatkozni már!
- Ukrajnából jött – mondja a látogatottam és óvatosan véli felfedezni, hogy az inzulin lehet, hogy neki kell. De hangosan szólni nem mer. Reggel extrém magas vércukor értéket mértek nála.
- Fenéket fogja beadni- folytatódik a vita. – Hívja ide az orvost!
Az ápolónő megunja és morogva kirohan. Hamarosan visszatér, kicsit kuncog, hogy eltévesztette az ágyszámot. A betegemet szúrja meg végül.

Két nappal később persze kiderül, hogy a vércukor-mérő készülék valamikor elromlott, ezért az injekció neki is felesleges volt. Ki kell váltanom egyéb szereket, mert a kórháznak nincs pénze ezekre. Valamint a két napra elegendő vizsgálatokból két hét bentfekvés lesz, mert növelni kell az ágykihasználtságot.
Egészségügyi reform. Ízlelgetem a szót, lenyelem gyorsan, nem akarok belebetegedni, ezért a bejáratánál megfutamodok. Mert lesz még rosszabb is. Hiszen a nyugati típusú mintához kell igazodni, csak ez a része, nem olyan, mint az élelmiszer árak. Ebbe bele lehet halni keleti típusú bérekkel és itt biztosan nem lesznek egyet fizet, kettőt kap akciók. A fogorvos érdekellentétei… érdekesek, ha nincs beteg ember, nem kell a rendszer, nem kell a gyógyszer, és mennyien élnek mások nyomorából jól, mennyit ér itt, ami kevéssé költséges és később kifizetődő, a prevenció?

És mennyit az ember, hisz nem csak születetni kell, talán nem árt életben tartani és akkor a legfrissebb információ vág képen igazán, a kórokozók többsége felülmúlta a szerek birodalmát, a mértéktelenség miatt ellenállóvá vált, és hamarosan, pont úgy, mint száz éve, egy mandulagyulladás is végzetes lesz. Mert a fejlesztéseket félbehagyták, mert a krónikus betegek ellátása nagyobb üzlet, hosszan kiszámítható, milliárdokért készülnek vérnyomáscsökkentők, vérzsírszint-szabályzók, antidiabetikumok, és így tovább.
Nem, nem megyek tovább. Csak az agyam jár. Ha beteggé nem leszek, lehet, hogy tesznek? Akkor, ha van pénzem, majd vigyáznak rám, mint üzleti befektetésre, ha nincs…?
Hasonló történetek
4135
- Beszélhetnénk négyszemközt? - kérdezte az orvos.
- Hát persze, természetesen. Egy csendesebb helyre vezetett. Várakozva néztem rá, ugyan mondjon már valamit, de ő nem mondott, hanem kérdezett...

- Mit jelent neked ez a fiú? - meglepődtem, hogy máris letegez. Valami oka lehetett ennek a bizalmaskodásnak, és most nem a korkülönbségre gondoltam, bár az volt bőven. Azért válaszoltam:
- Nekem... nekem mindent. Tudom, ez így elég sablonos, de én tényleg nagyon szeretem......
3798
Hirtelen ágrecsegést hallottak. Felkapták íjaikat, hogy rögtön lőni tudjanak a medvére. De a bokrokból három ló tűnt elő. Az egyiken Nabaha, a másikon Jeny ült a harmadikat meg kötőféken vezették. A két lány teljesen ki volt pirulva. Ruhájuk rendezetlen volt...
Hozzászólások
További hozzászólások »
rollscroll ·
Fizetős egészségügy: élet a paraszolvencián túl

Az egészségügyi reform részeként korlátozták a kórházakban havonta elvégezhető műtétek
számát, melynek hatására egyre hosszabb várólisták alakulnak ki. Az egyetlen megoldásnak a
fizetős ellátások igénybevétele tűnik. De vajon a közbeszédben szereplő rémisztően magas
összegeket kell kifizetni, vagy vannak a szélesebb közönség számára is elfogadható térítés
fejében nyújtott szolgáltatások?
Ma Magyarországon talán nincs olyan ember, akinek ne lenne saját horrortörténete a magyar
egészségügyi ellátásról. A szektor megreformálását célzó intézkedések bevezetése után pedig
az átállás zűrzavaráról szerzett valós tapasztalatokból, illetve a vélelmek és félelmek
lápvidékéről táplálkozó folklór még színesebbé és félelmetesebbé vált. A gyászos
történetekkel dresszírozott aggyal már csak nehezen hisszük el, hogy van még olyan
intézmény, ahol az államnak befizetett egészségügyi járulékunkért cserébe korrekt ellátást
kaphatunk, s nem kell a gyógyító személyzetet hálapénzzel motiválnunk.
Egy korábbi (Patika Egészségpénztár) kutatás szerint, amelyet a GfK Hungária készített,
Magyarországon évente mintegy 160 milliárd forintot költünk hálapénzre. Az adatokat megerősíti a Central European Management Intelligence ( CEMI ) tavaly áprilisában kiadott átfogó elemzése is. A hvg.hu által megkérdezett szakemberek szerint ez a helyzet nem fog változni a közeljövőben, ugyanis a jelenlegi intézkedéseket alkalmatlannak tartják a hálapénz
visszaszorítására.
A műtétek számának leszorítása árfelhajtó hatású lehet: az orvosok az állami kórházakban
nem tudnak már bármennyi műtétet elvégezni, így ahhoz, hogy a pénzüknél maradjanak,
magasabb összeget kell elkérniük ugyanazért a műtétért – vélekedett Békési László, a Telki
Magánkórház ügyvezető igazgatója. Ezáltal csökkenhet a rosszabb kórházi körülmények
között, paraszolvenciában kifizetett összeg, illetve a magánintézményekben (magasabb szintű
ellátásért legálisan) kifizetett összegek közötti különbség.
Az utóbbi időszak intézkedései a telki kórház számára kedvező változásokat hoztak: tavaly
október-november óta folyamatosan emelkedik a páciensek száma és február óta rendszeresen
előfordul, hogy teljes kapacitással működik az intézmény – mondta az igazgató.
A telki kórházban elvégzett kezeléseket – az egynapos sebészeti beavatkozásokat leszámítva –
nem támogatja a tb, ezért a műtétek teljes költségét ki kell fizetni, így egy csípőprotézis-műtét
egymillió forintos költsége borsosnak tűnhet, még akkor is, ha ebben minden benne van a
protézistől a műtét utáni 10 napos teljes ellátásig. A műtétre viszont akár 1-2 héten belül sor
kerülhet, szemben a lassan egy évesre nyúló állami várólistákkal. Egy másik példa a 170 ezer
forintos terhességgondozási csomag, amely tíz megjelenési alkalommal minden vizsgálatot
magába foglal. Egy laparoszkópos epekőműtétért viszont körülbelül 300 ezer forintot kell
fizetni, és a modern műtéti technikának köszönhetően egy nap alatt hazamehet a páciens.
A beteget terhelő fizetési kötelezettség különböző biztosítási csomagokkal, vagy
egészségpénztári tagsággal azonban csökkenthető. Ez persze nem jelenti, hogy olcsóbb lesz a
kezelés, hanem inkább a kifizetés válik kezelhetőbbé: a beteg kezeléseit ugyanis akár teljes
mértékben fedezheti a saját biztosítása, így ott helyben nem kell fizetnie semmit. Sőt az állami
kórházakkal ellentétben részletfizetésre is van lehetőség. Ez azt jelenti, hogy míg a hálapénzt
illetve az emelt szintű fizetős ellátás igénybevételekor a térítési díjat esetenként előre le kell tenni, egyes magánintézményekben – ha a paciensnek nincs olyan biztosítása, amely fedezné a költségeket – akár két évig is törleszthető a beavatkozás vagy kezelés ára.
A kórházaknak a műtétek korlátozása mellett komoly gondot okoz, hogy az OEP finanszírozása nem követi az átalakult rendszert – mondta Karátsonyi Annamária, a budapesti Szent Imre Kórház gazdasági igazgatója. Az egészségpénztár a beavatkozások költségeinek
csak egy részét téríti meg: a kifizetések az intenzív ellátásnak 70-80, a sebészeti kiadásoknak
70, a sürgősségi beavatkozásoknak pedig csak 25-30 százalékát fedezik. Emiatt azonban nyereséges és veszteséges részlegek alakultak ki – mutatott rá a következményekre az igazgató.
Bár az egészségügyi tárca egyik, nem titkolt célja a hálapénz visszaszorítása, az általunk
megkérdezett szakemberek szerint a jelenlegi korlátozások nem szolgálják e törekvéseket, sőt
akár felhajthatják az egyes beavatkozásokhoz kapcsolható paraszolvenciát, amire rásegít,
hogy a várólisták hossza is egyre csak nő. Egyes információk szerint gerincműtétre például
már másfél-két éves, csípőprotézis beültetésre közel egy éves, szemlencse operációra négy-öt
hónapos várakozás után lehet bejutni. A Szent Imre Kórház szakemberei szerint a páciensnek
van ugyan lehetősége a listán előbbre lépni, de csak akkor, ha lemond a tb-finanszírozásról és
vállalja az adott műtét teljes költségét.
Amellett, hogy a betegek többsége ragaszkodik az orvosához és sokszor még a rosszabb
körülményeket is vállalja, az emelt szintű szolgáltatásokra is egyre nagyobb igény
mutatkozik. Ugyanakkor az is látszik, hogy a betegek is szívesebben fizetnek egy jobb
ellátásért. Mezőfi Miklós orvosigazgató példaként említette, hogy egy betegük mindenáron
pénzt akart adni az orvosának hálája jeléül, de számlát is szeretett volna róla kapni. Amiben
végül partner volt a kórház, fejet hajtott a páciens szokatlan kívánsága előtt, és számlát állított
ki a hálapénzről.
A Szent Imre Kórház gazdasági-, illetve orvosigazgatója is úgy véli az egészségügyben
kialakult finanszírozási válságból a kórházaknak a fizetős szolgáltatások bevezetése nyitna
rést a kitörésre, és teremtene esélyt a túlélésre. Ezzel a lehetőséggel a Szent Imre Kórház is
élni szeretne, ahol már el is kezdték a feltételek megteremtését. A fizetős ellátás szabályozása
ugyan még nem teljesen kidolgozott, de az már biztos, hogy a fizetős betegek ellátására –
éppen a műtétek számának visszaszorítása miatt – egy teljes műtőt el tudnak különíteni. A
költségek, amelyekkel a betegeknek számolniuk kell, a tervek szerint az OEP-térítés másfél
kétszeresét érhetik el – közölte Mezőfi Miklós. Ez egy epekőműtét esetében (az operáció
utáni 3-4 napos ápolással együtt) 350-400 ezer forintos költséget jelentene a páciensnek,
amibe azonban az emelt színtű ellátás is beleszámítana egy-két ágyas szobában való
elhelyezéssel, tévével, telefonnal. A Szent Imre Kórházban úgy tervezik, hogy az összeget
előre egy összegben kérik el, s részletfizetésre nem lesz lehetőség.
A szülések esetében ez az intézet előgondozást nem végez. Ha valaki a Szent Imre Kórházban
szeretne szülni biztosítási kártya nélkül 350-450 ezer forintos költségre számíthat, az
előgondozási kiadásokon felül. A szülés azonban (bár nagy figyelem övezi) a biztosítás
nélküli magas orvosi költségek szemléltetésére nem a legalkalmasabb – vélekedik az
orvosigazgató –, hiszen a szülés sürgősségi ellátásnak számít, azaz a tb-terhére is
elszámolható.
A fent említett összegek rémisztően magasnak tűnhetnek, de egyes magán
rendelőintézetekben a vizsgálatokért egyáltalán nem biztos, hogy többet kell fizetni, mint a hálapénzes rendszerben. Sőt, magán egészségpénztári tagsággal illetve különböző biztosítási
csomagokkal radikálisan csökkenthető a pácienst terhelő fizetési kötelezettség. Ez persze nem
jelenti, hogy olcsóbb lesz a kezelés, hanem inkább, hogy kezelhetőbbé válik a kifizetés: a
beteg kezeléseit ugyanis akár teljes mértékben fedezheti a saját biztosítása.
Az ilyen finanszírozásra több lehetőség is van: a Medicover rendelőintézeteiben például, ha
valaki magánszemélyként kér ellátást, és nincs semmilyen előfizetése, amellyel egyébként
korlátlanul igénybe vehet minden szolgáltatást, akkor vizsgálatonként 8-15 ezer forintos
költséggel számolhat. A páciens ezt a szolgáltatást a munkahelyétől is kaphatja juttatásként,
következésképpen neki nem kerül többe az ellátás – mondta Grossman Péter, a Medicover
Zrt. vezérigazgatója. Emellett a Medicovernek több kórházzal is van szerződése, amelyen
keresztül fekvőbeteg-ellátást is tudnak nyújtani.
Többek között a telki kórházban is kidolgoztak egy speciális biztosítási rendszert, amellyel
fedezhető bármilyen ellátás, akár teljes mértékben is. Emellett részletfizetésre is van
lehetőség, szemben a hálapénzes megoldásokkal, ahol egy összegben és az esetek
többségében előre kell fizetni.
Ismereteink szerint egy olyan biztosítási csomag, amely finanszírozhatóvá teszi az emelt
szintű szolgáltatást nyújtó, jól felszerelt, modern rendelőkben végzett orvosi vizsgálatokat,
10-15 ezer forintos havi költséget jelentenek. Azok az előfizetések pedig, amelyek az emelt
szintű fekvőbeteg-ellátásra is feljogosítják tulajdonosukat, bármilyen műtétről is legyen szó,
30 ezer forint körüli költséget jelentenek havonta.


GRATULÁLOK!!!!!!!
doloroza ·
Olyan jó amikor azok akik az egészségügyről döntenek,véleményt mondanak,írnak olyanok akik csak hallottak róla mi van ott,vagy volt már beteg a családban...
Na és hogy mi van ott tényleg azt azok tudják akik ott dolgoznak és ők nincsenek megkérdezve.Őket lehurrogják ezzel a hálapénz dumával.Hol is van a hálapénz?Nem ott ahol én dolgozom.30 éve az egészségügyben vagyok nem az éhbérért dolgozom.Ez a hobbim a szemvedélyem,ha nekem kellene fizetni érte azt is megtenném /könyörgöm ne adják ki a nevemet a feletteseimnek!!!/A férjem is egészségügyi dolgozó és ő sem fogad el hálapénz...na nem mintha olyan nagyon rohamoznának vele.Ha kell kifizetem a beteg vizitdíját,veszek neki járókeretet,kifizetem a gyógyszerét a gyógyszertárban és,hogy nehogy rosszul érezze magát megbeszélem a gyógyszerésznővel,hogy mondja azt ez itt náluk ingyenes,megebédeltetem a reggel óta várakozó idős éhes betegeket és azt mondom ez is a kórházunk szolgáltatása....soroljam még....rólunk mikor írnak?Nem vagyok egyedül...sokan gürizünk nap mint nap az agresszív betegek között akik a kormány és az egészségügyi tárca baklövéseit rajtunk kérik számon és minket vádolnak....bár olyan beteg még nem termett akit én meg nem tudtam volna nyugtatni....
Juj ez most nagyon kibukott belőlem....

zanzarah ·
Szia!
Sokáig gondolkodtam az irásodon. Eddig csak olvasója voltam a történeteidnek, ez az irásod késztetett arra, hogy regisztráljak.
Sajnos a fentebb leirtak ismerősen hangzanak. Egyik rokonom egészségügyben dolgozik, most ebben a nagy reformban egyre rosszabb helyzetbe kerülnek. Utóbbi egy évben több munkatársa is nyugdíjba vonult de a vezetésnek nem jutott eszébe hogy őket pótolja másokkal. Most 5 végzik el 7-8 ember munkáját. Több helyiség van az osztályon, mint ahányan vannak és egyik helyről rohangálnak a másikra. Közben egy pár drágalátos beteg pedig magából kikelve ordibál vele hogy mit képzelnek miért nem kapják meg az eredményeket mikor lesz valami. Egészségi állapotuk katasztrofális és akkor még finom voltam. Akkor mennek orvoshoz amikor már majdnem kidőlnek a munkából a fájdalomtól, és az a legszomorúbb, hogy néhány orvos azt mondja nekik hogy szinlelnek hoyg ne kelljen dolgozniuk. Miközben tartja a markát és még a kórházban dolgozótól is várja a pénzt. Tisztelet a kivételnek, mert vannak olyan orvosok is akik még mindig a hivatásuknak élnek és a lelküket is kiteszik a betegért, csak egyre kevesebben...
Sajnos ez a valóság, ahoogy már előttem is irták azok tudják igazán a egészségügy helyzetét akik benne dolgoznak!!!!
lököttyúk ·
Oda-vissza igaz - beteg-gyógyító-beteg, idegbeteg társadalom beteg helyzetben élesebb kontrasztot ad.
Magam is meglepődtem, pár héttel később mennyien használták ezt a címet szalagcímnek.
De nem ezt akartam.
Mikor a munkához való jog, a megélhetéshez szükséges jövedelem utópia, enyhén szólva fenyegető fekete betű, hogy januártól csak az jogosult úgymond "teljeskörű" egészségügyi ellátásra, akinek jogviszonya van a biztosítóval. A nővér, orvos, aki már most is kap rendesen "szép" szavakat, rögtön ítélő bíróságként működik majd.
Életmentés kivétel!
Persze, minden pénzbe kerül. Ezért is biztos - csak ne kellene sírnom a röhögéstől - hogy a jelenleg egészségügyben dolgozók jövőben megmarandó egyharmadnyi létszáma, fejedelmien fog dőzsölni az anyagi, erkölcsi elismerésben, és a maximumot kiadni magából, a beteg ember érdekében egyúttal.
Azt hiszem inkább, a világ természetes öröksége lép életbe, aki fizetni tud, - mamutot bunkózott a réten - azt tartja életben az ősközösség.

-szia-

AmandaAdmin ·
Kedves Felhasználók! A tortenetek csapata új társkereső oldalt indított. Ismerkedés meleg férfiaknak: WWW.BOYSXX.SITE Ismerkedés heteroszexuálisoknak: WWW.TEENSFK.SITE Ezer erotikus történetet gyűjtenek össze ott, vannak ismeretségek és kommunikáció. Meghívjuk Önt, hogy csatlakozzon. Az ingyenes regisztráció továbbra is nyitva áll

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: