Angareth Theratura

- Nem jó ez így! Már több mint 2 hete nem csinál mást, csak ül az ablakban és néz maga elé! Még csak nem is eszik! Kisasszony volna szíves rám figyelni? - hallom Marie hangját az ajtó felől, így hát lassan leveszem tekintetem az ablak üvegről és felé fordulok
- Nem hiszem Marie, hogy azok után, amiket én láttam és éltem át ebben a 3 hétben, magának lenne akár csak élni is kedve! És most kérem, hagyjon magamra, és senkit se engedjenek be! Egyedül szeretnék lenni! - mondom nyomatékosan, és vissza nézek az ablak felé - Hisz senki társaságára sem vágyom! Egyedül csak anyámra lenne szükségem, de ő már nincs, és soha, de soha nem jöhet majd vissza! És még annyi mindent kellett volna megbeszélnem vele ...! Ő volt az egyetlen barátom... nem is ő több volt nekem sokkal több az életem!

Igen az életem, amit elvettek tőlem őrökre! És még csak nem is egy ismeretlen, hanem a saját vére ...az ölte meg! Örökölt betegség volt, ami ily kegyetlen módon végzett vele csak úgy egyik percről a másikra megállt a szíve és kész! Hahh, ennyi és ne tovább, 37 évesen oly fiatalon így ragadta magával a végzet angyala, ily kegyetlen módon, amit nem értek meg és az hiszem soha nem is fogom! Hisz ez felfoghatatlan még nekem is, aki vérívó vagyok, és sok mindent átéltem már, nekem is felfoghatatlan! Mindenki arra próbál tökélni, hogy adjam el a házat, hogy könnyebben tudjak felejteni!

De mit tudnak azok róla, hogy mit érzek, ha eladnám a házat, akkor az egész életem odaveszne, itt éltem át eddigi életem legvidámabb és legboldogabb pillanatait, igaz kevés ilyen emlékem van, hisz mindenki fél tőlem, majdhogynem hófehér bőröm szürke földöntúli szemeim és hegyes szemfogaim miatt! És erről csakis az a nyomorult vámpír ivadék apám tehet! Miatta lettem ilyen elő-halott! Mondjuk, szerencsémre ugyanúgy növekedek, mint kortársaim és ezért annyira nem vonzom magamra a kíváncsi tekintetek, de azért így is van egy jó pár...! Unom már, hogy mindenki csak nyaggat, hogy menjek ki a friss levegőre, hát ha az jót tesz ...

- Óhh, kiszoktam én menni éjjel, mikor vadászom! - szoktam ilyenkor mondogatni, ja és tényleg van még egy különlegességem is még a napra is kimehetek és semmi bajom sem lesz tőle ...! És ilyet még a tudósok sem tapasztaltak, sőt még maguk a vérívók sem, pedig édesanyámmal nagyon sokat kutattunk ilyen különleges vérivók után, mint én vagyok! De mégsem találkoztunk hozzám hasonló lényhez sehol sem ... és ez már több mint különös hisz már önmagában már az is furcsa, hogy egy vámpír, hogy nőhet ugyanúgy genetikailag, mint kortársai, dehogy még a nap sincs rám semmi hatással! Ha ezt megtudnák ez varázslók és boszorkányok, kitörne a tömeghisztéria, hogy már nappal sem lesz nyugtuk a vámpíroktól! Hahh mily botorság ki az az eszement, aki nappal öl?! Nappal több az ember igaz, de nagyon nagy a lebukás veszélye .....és éjjel élvezetesebb is, amikor az áldozat vére lecsorog a torkodon ... nincs jobb érzés! Már szinte fűt a vágy az ölésre, mikor meglátok egy kívánatos ifjút ...