Történetek

- Hova mész? – kérdi flegmán.
- Pisilni.
És lőn. Úgy hevenyében, az úton, mert ugyan ki elől másszak a sustorgós bujaságba, ott pedig esetleg a seggembe harap no mi is… vakond, pocok, vagy egy lótetű. Utánam dobja az intim törlőkendős dobozt, ó milyen figyelmes.
- Már akartam kérdezni, mi a ráknak van ez a kocsiban. – teszi a helyére a dobozkát, mikor visszacsusszanok mellé és ez a hosszú mondat szinte zavarba hoz...

Melankóliájából Krigara és a többi alkriel kölyök szakította ki, amikor rájöttek, hogy milyen érdekes és új valami került a táborukba. Befogadták és testvérükként kezelték. Rogen nagyon meglepődött mennyire kötetlenek és könnyedek a népe szemében egyszerű barbároknak címzett népek. A tisztelet és a becsület fontossága alapvető volt. A csata és a harc szeretete fűtötte őket. Sajnos ez volt az is, ami oly naivvá tette ezeket a remek harcosokat, és ami miatt sosem tudtak visszatérni száműzetésükből......

A sötétből nyúl felém olykor. Éjszakánként látom égő szemeit. Az irántam érzett szenvedélye tüze, mely nem hagy nyugodni és mely nem viszonzatlan. Kívánom Őt. Néha azért fohászkodok, hogy megkaphassam, hogy a karjai közé bújjak. Érezni akarom bőre illatát, simogatását, ajkait... Nem, nem! Nem lehet! ...

Behúzgáltuk a csomagokat, elhelyezkedtünk, és jóízű beszélgetésbe kezdtünk. Jamesszel hamar megtaláltuk a közös hangot, de Remus kissé visszahúzódóbb volt. Belemerült egy könyv olvasásába és úgy látszott nem igazán lehet kirobbantani belőle. Jamesszel elővettük a pálcánkat és próbálgatni kezdtünk néhány egyszerűbb varázsigét. Nem túl nagy sikerrel. Ez felkeltette Remus érdeklődését, és ő is beszállt a „gyakorlásba”. Nem igazán sikerült a kipróbált varázsigék egyike sem...

Minden nap a parkban töltött pár órát, hátha meglátja a férfit, de minden nap csalódottan jött el, és ment dolgozni. Már-már kezdett lemondani a csodáról, amikor egyik éjjel újabb névtelen borítékot talált a postaládájában. Nem bírta kivárni a hosszú lépcsőzést a lakásáig, ott helyben feltépte. Egy újabb fénykép volt. Michelle elképedt. A férfi volt az, háttal állt a lencsének, de a nő tudta, hogy ő az...

Láng csap fel a szürke ég fölé. Elindult. Egy üveggolyó a lejtőn kúszik. Még félénken döcög, de később megállíthatatlanul sebes. Kopott, törékeny, könnyes, erős, nehéz és gyors lesz. Próbálják oltani a tüzet?! Gurul, csak gurul. Egyedül, magányosan. Akadályokat átugrálva, faleveleket kettészelve, a napsütést előnyére fordítva a havas, jeges útón csúszva...

A tavasz finom illatokkal kényeztet. Lenge öltözékem, de nem fázok, mert a Nap kellemes meleget von körém. Védelmez. Oly szeretettel és kedvességgel törődik velem, mint a még messze járó férfi, amikor mellettem van. Ó, bár itt állna már előttem! Annyira vágyom, hogy végre megérintsen, s érezzem illatát, de az idegesség vágyam elé tolakodik, s nem ereszt...

Egy sötét teremben találta magát. Meleg volt, és párás. A nedves levegő lassan átitatta ruháit.
Dideregni kezdett. Lassan megmozgatta tagjait, hogy a vér elkezdjen más tagjaiba is visszatérni. Feltápászkodott, majd apró léptekkel végigsétált a fal mentén. Végigtapogatta őket, s közben megtalált egy ajtót is. Semmi fajta fény nem jött be körülötte. Továbbhaladt, de nemsokára újra visszatért az ajtóhoz...

Normális esetben nem tett volna fel ilyen kérdést, de tekintettel a lány korára, a terhesség körülményeire és helyzetére, meg kellett próbálnia jobb belátásra bírni. Mintha kiskutyát akarna örökbe fogadni, és a sintér nézne rá rosszallóan… - suhant át Kati agyán. Neki kellett a gyerek, nem érdekelte semmilyen körülmény, és biztosította is az orvost szándéka felől. ..

Miért kísértesz még ennyi év után is? Egy villanás. Egy pillantás. Csak így mutatod magad. Egy hang, amely a tiédhez hasonlít. Szívdobbanás.
Szeretlek. Mondták már nekem. Én neked tartogattam...