Üveggolyó

Láng csap fel a szürke ég fölé. Elindult. Egy üveggolyó a lejtőn kúszik. Még félénken döcög, de később megállíthatatlanul sebes. Kopott, törékeny, könnyes, erős, nehéz és gyors lesz. Próbálják oltani a tüzet?! Gurul, csak gurul. Egyedül, magányosan. Akadályokat átugrálva, faleveleket kettészelve, a napsütést előnyére fordítva a havas, jeges útón csúszva. Esőcsepp? Esőtáncot jár a tűz oka?! Egyre sebesebb. Egyre kopottabb! Egyre törékenyebb. Egy szellő simogatja, mi tűszúrás neki. Elveszik a világ egyik homályos, macskaköves útján. Most már megállíthatatlan! És nézzék csak! Milyen meglepetés! Még egy üveggolyó. Örült hajsza! Ez már véres csata! Vajon ki fog leérni a lejtő aljára legelőször? Az üveggolyó előnyben van! Egyre magasabbak a lángok! Igen, de nem! Nem... de igen! NEM! Most mi történik? A kopottabb üveggolyó előrébb van! Az újonnan érkezett… lesodródott az újról. A kopott kicsit szabálytalanul, de elérte a célját. Ez a játék már csak ilyen. Most már nem csak döcög. Most már sebes és megállíthatatlan. Kopott és törékeny! De erős. Túlélte az első éjszakát. Az első telet! Könnyessé és nehézzé vált ettől. Egyedül van… még mindig. Gördül tovább a szürke homályba. Talán már várja is az út végét. Még mindig próbálják eloltani a tüzet? Hihetetlen. Újra nappal. És már látszik a célvonal. Vajon megbotlik a végénél? Vajon beér és öröm ül majd arcára? (Vajon várja majd valaki? Vajon rajtam kívül eszébe jut valakinek, hogy Ö azért harcolt, ami másnak semmit sem jelent?) Hiszen milyért harcolt? Semmiért! DE MEGTETTE! Végig csinálta! És a lángok? Lángok nem terjednek sehova, csak az üveggolyó fejében, szívében gyilkol. Így a lángokat nem lehet eloltani.