A Messzeség

Sűrű lombok takarják Kedvesem arcát. Messze van még, de minden lépéssel közelebb kerül hozzám. Ne csigázz, te kegyetlen, lassan múló idő! Hagyd végre, hogy gyöngéd karjai közé bújhassak! Minél inkább csökken a távolság, annál nehezebb várni. Szaladnék Hozzá, ugranék nyakába és ölelném szorosan, szorítanám magamhoz, akár órákon át. Bíztatnak a madarak, vag csipogással röppennek ágról ágra és sürgetnek a méhek. Hangos döngicséléssel szállnak el fülem mellett. ,,Gyerünk, gyerünk, fuss már! Csak rád vár, rohanj végre Hozzá!" - szajkózzák. Igen, ezt kellene tennem. Annyira szeretném, de nem lehet. Félek. Annyira félek, hogy inkább maradok és hagyom, Ő érjen ide. Nem megyek Elébe. Egy lépést se teszek. Nem tudom, hogy mire számítsak.
A tavasz finom illatokkal kényeztet. Lenge öltözékem, de nem fázok, mert a Nap kellemes meleget von körém. Védelmez. Oly szeretettel és kedvességgel törődik velem, mint a még messze járó férfi, amikor mellettem van. Ó, bár itt állna már előttem! Annyira vágyom, hogy végre megérintsen, s érezzem illatát, de az idegesség vágyam elé tolakodik, s nem ereszt.
Tizenhárom napja láttam utoljára. Nem sok idő, ám szerelmesek és nem egyszerű halandók számára az. Mi van, ha a haja más lett és a bőre durva? Mi van, ha csontjai elgyengültek és alig bírják összetartani egykor csodás testét?

A férfi, kit időtlen ideje szerettem, lassan halványulni kezdett. Köd burkolta és mosta el testét. Körvonalai finoman rajzolódtak ki, de a homály azt is megpróbálta elrejteni egyre kétségbeesettebb tekintetem elől.
- Kérlek, ne tedd ezt velem, ne vedd el Őt tőlem! - suttogtam a fák között állva. Keserves sóhaj szakadt fel belőlem, s egy könnycsepp utat tört arcomon. Az út kitisztult, a szürke köd elvonult. Már nem olt ott semmi. És nem láttam senkit. Eltűnt. Csak az illata maradt, melyet a szél sodort felém, aztán belekapva a virágzó ágakba elvonult.
Hát itt hagyott magamra. Egyedül. Én itt maradtam, senkim sincs már.
Szerelmes szívemet fájdalom égette. Iszonyú fájdalom.
- Ó, te átkozott, miért gyötörsz?! Miért nem ragadsz el engem is a Messzeségbe? - a Messzeségbe, ahol most Kedvesem jár.

2005.04.12.