Történetek

- Szóval tízen Frankfurtban fogtok lakni, cégautó, cégmobil, ilyesmi. És feltérképezitek a piacot. Azt szeretnénk, ha mindannyian más és más városokat céloznátok meg. És amelyik bejön, oda költözik az adott üzletkötő. A cég fizet mindent, természetesen. Mindaddig, amíg saját házat nem akarsz ott vásárolni, mert azt természetesen nem. Mi csak szállodaszobát, apartmant, autót bérlünk. Nos? Új életet kezdesz?
Marc elgondolkozva nézett a főnökére. Nem rossz lehetőség, tetszett neki,...

Villanásnyi bizsergést érez. Az asztal alá pillantva világossá válik, ki érintette meg. Elmorzsol egy mosolyt, ugyanakkor fejében nagy piros transzparens villan: NE. Aztán finoman megérinti ő is a férfit. Mintha hideg szél borzongatná mindkettőjüket… Percek sem telnek el, s már nem bírják ki, hogy nem érjenek egymáshoz. A transzparens tülkölni látszik: NE...

- Pedro Sonza egy az elvei mellett végsőkig kitartó, rebellis monarchia párti ember volt. Neki megvoltak az alapjai, amiből felépítette a terveit és később már annyira beleélte magát, hogy nem volt képes belátni ennek hátulütőit. Beatriz más. Ő még fiatal. Idealista. Ő már csak az apja végső, utópista nézeteit ismerte. Nem ismeri az előzményeket, amelyekre az öreg Pedro építkezett. Beatriz könnyen irányítható. Csak adj a kezébe hatalmat, és mindent elfelejt! ...

Mert tudta, nem mindenkinek elég az, ha engedelmesen szeretve dolgozik érte valaki... az embereknek izgalom kell és változatosság. S most legnagyobb meglepetésére nem tudta betörni ezt a legutóbbi lényt, aki hozzá került, pedig tudta, sose vágyott nagy tisztelet övezné, ha meg tudná tenni, sőt eszméletlen mennyiségű ereje származna belőle...

Kócos, fekete haja az égnek meredt. Zöld szemei voltak, s szemüveget viselt. A haja egy pontban a homlokát takarta, mintha rejtegetni próbált volna valamit. Közepes termetű volt, és elég kisportoltnak látszott. De volt valami szomorúság körülötte. Sok rossz dolog történhetett körülötte, ha ezt magában hordozza.
Aztán a férfi megmozdult, majd ő is ugyanúgy, mint a reggel Jack elővarázsolt egy széket...

Az idő gyorsan száll, és én nem tudok lépést tartani vele. Mindig megállok és hátranézek, majd a szép emlékek előtörnek elborítva elmémet és nem értem, hogy miért nem állt meg akkor az idő, amikor boldog voltam. Amikor ott voltam nem biztos, hogy mindig tudtam, hogy boldog vagyok, de így visszatekintve az emlékek mind megszépülnek, túlságosan is. És azt veszem észre, hogy sírás környékez, de mégse tudnak előtörni azok a fránya könnycseppek...

Leveszi rólam a bugyit, végre! Elé tárul a csupasz vénuszdombom és rózsaszín, nedvtől elázott rózsám. Ujjával kezdi el simogatni a nedves ajkakat, szétválasztja őket, majd vissza. Érzem, hogy csiklómat keresi. Ahogy megtalálja a kicsit megduzzadt gyöngyszemet, nyelvével elkezdi izgatni azt. Megborzongok, és halkan felnyögök...

Bosszankodva lépett egyet előre, majdnem leesett a lépcsőn, de az utolsó pillanatban megkapaszkodott a korlátban. Káromkodva fordult meg, és közben érezte, ahogy a vállán cipelt irattáska súlya megszűnt. Odakapott, és nem volt meg a táska. Villámgyorsan körülnézett, és kiszúrta a kis csirkefogót, egy manhattani jellegzetes utcagyereket. Utánaeredt, és rendszeres futó révén hamar elkapta. Mint egy rongybábut, úgy fordította maga felé a rémült kölyköt.
- Kisöreg, ez régi trükk. Add...

Bulcsú már semmit sem értett. A lány átment egy másik szobába, és a férfi nézte, hogyan távozik. Még csak most csapott belé a felismerés. A ház, a szobák, a bútorok mind-mind a megtévesztésig hasonlított a régi lakásukra. Az emlékek a felszínre törtek. A külvilág egyre szűnt körülötte. Mindenre, amire ránézett, azonnal eszébe juttatott valami elfeledetnek hitt dolgot.
Hangtalanul Bulcsú mögé osont valaki, kezét a vállára tette. A férfi megfordult a tengelye körül. Egyszerűen nem...

A gondolattól is felfordult a gyomra a vécén ülés közben, hogy valaki esetleg tudhat a magánéletében, a saját kis világában történő dolgokról. Vajon mi lenne, ha kinyitnának benne egy ablakot? Mi törne a felszínre? Forró és heves érzelmek, vágy az elmúlt dolgok után, áhítozás a boldogságra, és rengeteg, rengeteg várakozás! Ez az, amit soha nem mutat meg a világnak. Higgyék csak azt, hogy egy flegma, gúnyosan mosolygó gyászhuszár, aki a fél világgal lefeküdne. Inkább, mint hogy tisztában...