A medvecsapda foglya 2

A farkas megállt pár lépésre, úgy mintha ismerné azt a tárgyat, ami a vadász kezében van. Régi fájdalmas tapasztalatból. A férfi megcélozta az állat fejét, de ahogy az ott állt, valami fajta sajnálat szállta meg, olyan amilyen még soha. Leengedte a fegyvert a válláról, és tovább figyelte az előtte levő emlőst. Az közelebb lépett, de Steph valahogy érezte, hogy nem támadólag, de azért a puskát magánál tartotta, a biztonság kedvéért. Amikor a farkas odaért, megszagolta a vadász sérült lábát, majd megnyalta egy párszor. Stephennek eszébe jutott, hogy a csapdába esett farkasok mit csinálna a lábukkal ilyenkor, és megrémült. A vad csak nézte őt, és várt.
- Menny innen! - Kiáltott rá az emlősre, és megpróbálta arréb lökni. Azelőtt soha nem mert volna hozzányúlni, amíg le nem lövi, de ez más volt. Nem akarta megölni, de ha nem hagy más választást az állat akkor kénytelen lesz megtenni. Nem hagyhatja, hogy lerágja a lábát.
Megint lenézett, és látta, hogy a sebek széle veszedelmesen megdagadt, ahogy felhúzta a nadrágja szárát, látta hogy a lábba irtózatosan vörös az elszorított erek miatt. Ha sokáig nem jön segítség, begennyesedik, és elfertőződik, majd lassan meghal.
A farksa közben odébbállt, magára hagyta a csapdában vergődő embert.

- Hagyj békén Tony! Na!- Álmában veszekedett a kisöccsével, de ekkor felpattant a szeme, és hatalmasat ordított. Lenézett, és az ordast látta, amint a lábát marcangolja. Pár percig bírt csak ébren maradni, majd elvesztette az eszméletét.

- H-hol vagyok?- Kérdezte Stephen a körülötte állóktól, akiket sikerült felismernie.
- Kórházban vagy.
- Micsoda? Hogyan?
- Egy farkas vezette el hozzád Jimyt. Le akarta lőni az állatot, de az mindig elmenekült, majd ahogy követte rád talált.
Stephennek eszébe jutott utolsó emléke, és elfordította a takaróját. Könnyek csordultak ki a szeméből, ahogy felfedezte a hiányt.
- Sajnos a lábadat már nem sikerült megmenteni, de legalább életben vagy...