Ezt egy kedvesem írta rólunk!

Volt egyszer egy fiú. Csak járta egyedül a magány útját, nem volt társa, aki megértette volna, aki érezte volna, amit ő. Egy barátja mutatta be neki azt a lányt, aki első pillanatra megragadta a fiút. A lány azon az estén egy másik srácot választott, a fiú egy jó haverját. Tudta, hogy nem jól döntött a szépség, de remélte hogy a srác mellette meg tud komolyodni. Tévedett. Sajnálta a lányt, hogy nem volt ereje ahhoz, hogy figyelmeztesse, arra, ami rá vár. Nem akart ő senkinek se rosszat.

Ősz eleje. Hullnak a sárga és minden színű levelek, bent a kis rockkocsmában füst, ital, és őszi szellő bódító elegye. A fiú csak ül és vár. De mire? Kire?
Nem tudja. Megjön a barátja, és vele a lány. A srácon látszik, hogy szereti a lányt, és a fiú nem is akar közeledni a lány felé, a barátja miatt, mert tiszteli őt. Pörögnek az órák, és növekszik az alkoholszint mindenkiben. A fiú és a lány egyre jobban elvannak egymással. A fiú barátja odamegy hozzá, és beszélnek a lányról. A jó barát csak jót akar a lánynak, és hagyja, hogy a fiú tegye azt, amit az este és a szíve diktál.
Felcsendül egy dal. Metallica: notthing else matthers. a fiú és a lány táncolnak. A fiú szorosan öleli a lányt. Jó érzés. Hónapok óta nem érezte ilyen jól magát. Egy csókkal búcsúzott tőle azon az éjjen.

Teltek a hetek, és a fiúnak kevés volt az idő, amikor láthatta a lányt, hétvégéken esetleg, hisz a lány tanult. Sokat. Akár éjszakákat is. Vége lett. A lánynak fájt a dolog, a fiúnak az fáj, hogy a lánynak fájt.
De végül is jó barátok lettek. Nagyon jó barátok.
A fiú összejött egy másik lánnyal, és azt hitte boldog, bár nem volt az.
Sokáig gondolkodott mi lehet az oka, és rájött hogy hiányzik neki a lány.
Próbálta kiirtani magából az érzést, de nem ment. Észre sem vette, hogy már mind a kettőt szereti, és hogy teljesen elveszett.
Így történhetett meg az, hogy Valentin napkor a fiú és a lány újra csókolták egymást. A fiú kimondhatatlan boldogságot érzett, hogy újra ölelheti a lányt, tudván, hogy ott a barátja, és érkezik a barátnője is.
Nem foglalkozott semmivel, megállt az idő. Aztán vége lett. De soha nem bánta meg azt a pár percet, csupán kissé összezavarodott.
Pár nap alatt rend beszedte a gondolatait. És élvezte az életet, a barátnőjével. Aztán annak is vége lett. Elég csúnya halála volt a dolognak. összeveszett a "barátjával" aki azzal a nővel kever, aki számára a mindent jelentette. Legalábbis azt hitte.

A lány folyamatosan ott volt a fiú mellet, segített neki, és a fiú úgy szerette ezt a lányt, mint a legértékesebb kincset.

Örökre vigyázni fog rá.