Tarina Polt

Kirúgtam magam alól a Fordot, szemem sarkából végigpásztáztam a környéket, és a bejárathoz siettem. Megtorpantam. Még az esti szürkületben is jól kivehető volt a kilincsen és az ajtón éktelenkedő gyomortartalom. Valaki bizonyosan úgy vélte, elég jól van ahhoz, hogy visszafáradjon, és folytathassa élete egyetlen örömét, az ivást, midőn a kilincsel a kezében gyomra heves tiltakozásba kezdett. Valószínűleg a bár egyetlen fogyasztható kosztját leltem volna föl benne, ha tüzetesebben megvizsgálom. Éhségem kecsesen tovalibbent. Benyitottam a csehóba. Lábbal, mint ildomos. A lábbelim jövőjével kapcsolatos felmerülő kérdéseket elnapoltam. Reméltem egyetlen görnyedező ipse sem tartózkodik az ajtó mögött. Nem akartam botrányt, most nem ezért jöttem.

Úgy festett az ilyetén belépő nem szokatlan errefelé. Megjelenésemet nem fogadták kibiztosított öklök, talpak és térdek sem. Nyeltem egy nagyot, palástolva ezzel torkomban dobogó szívem látványát. Felöltöttem legelszántabb ábrázatomat és a pulthoz léptem. Úgy döntöttem inkább nem tekintek a székek állapotára, csak egyszerűen helyet foglalok. Érzetem a hátamba fúródó tekinteteket, az arcomat kereső szempárokat. Betoppanásomkor 7 embert számoltam - mindegyikőjük alkoholgőzös állapotban hevert valamilyen ülőalkalmatosságon vagy asztalon-, innen azonban már láthatóvá vált, hogy legalább további 6 ember tartózkodik még a helységben, mint vendég. Ők már kevésbé keltettek csontrészeg benyomást.

Ellenben nagyon is úgy festett, ezek itt valami rosszban sántikálnak. Na jó, akkor nem tévedtem el. Feleszméltem. A csapos ott tornyosult előttem, arcáról heveny érdeklődést olvastam le. Nem vettem volna rá mérget, hogy információéhsége csak fogyasztási szokásaimra irányult. Fittyet hányva rá, rendeltem egy vodkanarancsot. Míg megkaptam végigtekintettem a pulton. Rajtam kívül csak a másik végében tartózkodott egy személy. Farmerben és fekete bőrkabátban görnyedt whiskyje fölé, vállai a nyakába zuhantak, fekete haja arról árulkodott mind fodrászt, mind fésűt rég látott már. Arcán háromnapos borosta szürkéllett, szemei sötétek voltak és mélyen ülők. Orra méretezésekor valószínűleg kétszer állt sorban, az jócskán megnőtt. Szemöldöke összeért fölötte, imigyen goromba tekintetet kölcsönözve alanyunknak. Ha nem ilyen körülmények között látom, még esetleg, mint férfit is megtekintem magamnak.

Kézhez kaptam italomat. Hirtelen felindulásból felpattantam ülőkémről és elindultam a pasas felé. Helyváltoztatásomat szeme szűk szegletéből minden aktív egyén végigkövette. Leültem mellé. Nem mozdult. Figyelem felkeltés céljából megköszörültem a torkomat. Felém fordította fejét és hunyorogva rám tekintett. Szemeiből nem sok mindent láttam, így nem tudhattam felismert-e. Úgy döntöttem bemutatkozom.
- Hello. Tarina vagyok.
Biccentéssel jelezte, felfogta. Belekortyoltam italomba majd rágyújtottam. A cigarettám közepén járhattam, midőn rekedtes hordó hangján egyszer csak megszólalt.
- Szóval igaz a hír. Maga tényleg nem adja fel.
- Elszánt személyiség vagyok.
-Mondták, hogy jönni fog.
- Akkor a formaiságokon ezennel már túl is vagyunk. Végre valahára elkezdetnénk beszélgetni.
- Nem tudok semmit.
- Ennél azért okosabbnak saccoltam magát. Jobban tenné, ha elmesélné, mi nyomja a lelkét.
- Nőm elhagyott. Szar érzés, ezért támasztom mostanában a pultot.
- Virággal, kedves modorral, gyengéd szexel próbálkozott már? Legtöbbünknek nagyon tud imponálni az ilyesmi.
- Kösz a tippet.
- Fontolgattam a pszihológiai pályát egy időben. Aztán valahogy mégiscsak zsaru lettem. E téren van valami leróni valója számomra?
- Én már rég nem hiszem a törvényes igazságszolgáltatásban.
- Ezzel nincs egyedül. Azért tegyen egy próbát. Most nem mint hekus vagyok itt. Tekintsen egy csendes barátnak.
- Ahhoz képest elég nagy a szája.
- Nézze Nevron, másképp is tudok érvelni. Most még szépen kérem.
Elhallgatott. Láttam kockásodó homlokát. Gondolkozott. Végül megszólalt.
- Kocsival jött?
Számon a pohárral bólintottam, majd lenyeltem az utolsó kortyot.
- Akkor vágja be magát a volán mögé és söpörjünk a mólóhoz. A raktárokhoz. Ha imádkozik, még ma éjjel véget vethet a kíváncsiságának.

Poharam mellé dobtam egy bankót, és kifelé indultunk. Nem csak mi ketten döntöttünk úgy, hogy eme pillanatban kívánunk távozni. Az eleddig egy körasztal körül pókerező 5 vagány is ekkor állt fel. Viszketett a hátam. Mérlegeltem. A Fordtól még messze voltunk, ketten (?) voltunk 5 ellen, és nem volt kedvem balhéhoz. Naná hogy ebben a pillanatban tepertek le a földre! Nem volt kedvem egy ilyen helyen otthagyni a fogamat, pláne nem most, hogy ilyen közel voltam a titokhoz. Megmentőm továbbá már nem velem foglalkozott, stukkert rántott, és abban a pillanatban éles lövöldözésben találtam magam. Kénytelen kellett én is elővettem az enyémet, de féltem, azoknak ott szemben több, gyilkolásra sokkal inkább alkalmas fegyvereik voltak. Míg elvégeztem az ilyenkor szükséges mozdulatokat, abban a tizedmásodpercben vetetettem egy pillantást a csaposra. Ő is mordályt ragadott. Valószínűsítem, hétvégenként vaddisznót űz vele, így bíztam célzó tehetségében. Neki sem volt ínyére az öt suhanc.

Fél perccel később szirénaszó hangja kerekedett a fegyverropogás fölé. A rosszfiúk megijedtek, ijedtükben megpróbáltak épen maradt végtagjaikkal az ajtó felé csápolni. Gyorsan kellett döntenem. Nevron kezébe nyomtam a kocsikulcsot, bízván abban, érti a célzást, és nem szelel el vele. Már csak a hátának sikerült odamondanom, hogy várjon meg, mindjárt követem, csak lerendezem a kollégákkal a helyzetet.


Folyt. köv.