Gyorshírek

Felcseng a riasztó. A pókerjátszma félbeszakad. Még egy utolsó slukk, aztán egy tizedmásodperc alatt felhúzzák a felszerelést a kommandósok. Bankrablás, a negyedik már ezen a héten. Egy szemhunyás alatt ott is teremnek. Gyors taktikai egyeztetés és behatolás. Fura látvány fogadja őket. Egy szipogó, elhanyagolt külsejű férfi áll középen. Egyik kezében csütörtököt mondott, lekonyult csövű pisztolya, másik kezében sokadik életrajza. Körülötte a fiókvezető, a többi alkalmazott és az ügyfelek mind fetrengenek a földön, fogják a hasukat a röhögéstől.


Rejtély! Csodálkozva néz körül Jenő bácsi a lakásán. Mintha kicserélték volna! Pontosabban ki is cserélték. Új bútorok, asztalok, szekrények. Frissen festett fal, gyönyörűen kicsempézett konyha. Ö is erről álmodott, csak nem volt rá pénze. A hűtő is új, csak kaja ugyanaz, ami tegnap vásárolt. Ő ezt nem érti. A házmesternél tudakolózik, de ő se tud semmit. Mit lehet várni egy alkoholistától! Aztán másnap csengetnek. Ajtóban egy népes család áll, jöttek beköltözni. Jenő bácsi megkísérel protestálni de kékre zöldre verik, majd kihajítják az utcára. Jenő bácsi nem próbál felállni, pedig még él. Miért álljon fel? Kiért álljon fel?


Motoszkálás hallatszik lentről. Biztos, hogy betörő! Tegnap a szomszédot rámolták ki. Jani bá megragadja hűséges duplacsövűjét és halad lassan, de biztosan lefelé. Hirtelen zongorajáték üti meg a fülét, pontosabban simogatja. Olyan, amitől megmoccan a lélek. Felkapcsolja a villanyt. A betörő felriad, előkapja a kését. De Jani bá türelemre inti. Odamegy a széfhez, amit a betörő hiába próbált kinyitni és átadja a benne rejlő kincseket.