Fekete Gyémánt

A lánynak a szeme sem rebben, mikor két útonálló, leugrik lova elé a fáról. Nyugodtan nézi őket, nem zavarja a kezükben lévő kard sem. Kíváncsi mi fog vele történni.
-Á végre valami finom falat! - szólal meg az egyik útonálló, elő villantva vele fekete fogait. Sajnos nem csak a fogai nem bizalomgerjesztők a szőke kefe haja összetapadva a vállát súrolja fél szemére vak a másik szeme meg fakószürke, s kapzsiság fénye lobog benne. Sokkal alacsonyabb, mint a lány, szinte már törpének mondható. A teste ernyedt látszik rajta, hogy csak a gyengébbik nemmel és az öregekkel mer ily módon inzultust kezdeményezni. A másik férfi az iker testvére sem lehetne ő teljesen más! A szeme sötétzöld, s a tekintete olyan mintha bárkin keresztül látna vele, a haja átmenet a barna és a szőke között, orra kissé ferde jó párszor eltörhetett már. A lány érzi, hogy csak valami varázslattal állhat szembe! Egy ilyen jóképű s bizalomgerjesztő férfi nem lehet egy ilyen alávaló alak mellett. – Nos, kisasszony, szálljon le a lóról, és adja ide az összes pénzét,s értékét! Vagy ha nem akkor meghal!
- Nem fogok leszállni, és nem adok magának semmit, hanem szépen nyugodtan tovább megyek! - szólal meg a lány.
- Nicsak nagylánynak képzeli magát vagy csak sült bolond? Nos Ralph szedd le a lóról! - szól oda társának a kisebbik. A szólított oda megy a lányhoz, s mielőtt hozzá léphetne a lány homlokát ékesítő dísz, megelevenedik, s belemar a pasa orrába, és az hirtelen átváltozik a kisebbik tökéletes másává csak az a különbség, hogy ennek megvan mind a két szeme.
A lány csak nevet, s csillapítja a kígyóját Kí-t.
-Bizony én előre szóltam! Nos tovább engedtek, vagy megetethetlek benneteket Kível?
- Ki vagy te, s mit akarsz itt, hisz ez Siendrea birodalma, s akinek rajta kívül van varázs ereje az halott lesz vagy már az. S te is nem sokára az leszel! - s ezzel hirtelen mind a ketten köddé válnak.

Tehát ez volt Siendrea elő őrse! Így fogadják a vendégeket?!
A lány tovább megy, s beér a faluba. Ott senki nem nevet mindenki fejleszegve lépdel, vagy vásárol. Betér a fogadóba ahol azért már más a helyzet szinte csak férfiak, tartózkodnak benne, szinte tele van egy-két szabad hely, van. A lány lefoglalja az egyetlen üres szobát, majd leül az ablakhoz legközelebb eső asztal szélére egy fekete hajú 13 arasznyi magas sötétzöld szemű kifejezetten jóképű férfi mellé orra görbe már párszor, eltörhették! A lány valahonnan már ismeri valahol már látta, csak nem tudja hol.
Hogy is szól a jóslat, gondolkodik el magában?
,,Egy hős dalia, aki elvesztette az életbe való hitét.
Egy sárkány ki társai közt a legkedvesebb.
Egy komédiás ki harcol,de igazából a lantjához ért.
Egy szökött zsoldos.
Egy tündér kinek ereje szertefoszlott.
S egy boszorka ki a négy elem erejével bír.
Ők hatan fogják megdönteni Siendrea hatalmát,s vele együtt elpusztítják az éjjellényeket. A Fekete Gyémánt hatalmával.

Igen az éjjellények, ki tudja, már mióta vannak itt? Este már csak a harcosok, boszorkák, s legbátrabbak mernek utazni. Ő igazából csak az estét szerette s szeretett a csillagok alatt éjszakázni bármily veszélyes volt is – az éjjellényeknek nincs meghatározott alakjuk, mert igazából csak valamely gonosz varázsló teremtményei s ők a rémálmainkból táplálkoznak. S így minden szörny mielőtt világra jönne olyan lesz, mint egy alak egy rémálomból.
Térjünk vissza a jóslatra!
Sajnos az a feladat hogy megkeresse és beavassa a jóslatban szereplőket az utolsó szereplőre jutott, vagyis rá:Viktóriára, a Fekete Hercegnőre. Mélon a varázsló ideküldte először miszerint ez az első, ahol megtalálja a keresett személyek egyikét. De melyikét? A harcost, a zsoldost vagy talán a sárkányt? De hiszen ez az a hely ahova érkezniük kell! Valami nem stimmel. Mit is mondott még Mélon? Ja az álmai vezessék és akkor sikerülni fog a jóslat.
Miért nem teheti meg egyedül? Hiszen bír a négy elem erejével: a tűzével, a vízével, a levegőével s a földével, ha ezek mellette állnak, akkor ő legyőzhetetlen. Miért? Miért? Miért?
Semmit nem ért

De a varázsló szerint majd minden ki fog derülni.
A mellette ülő férfi csapja a szelet az összes felszolgáló lánynak
Megkapja a vacsoráját, s miközben eszik, nézelődik, nem talál senkit érdekesnek mindenki ugyanolyan senki sem különleges. Na ez nem igaz hisz a mellette ülő férfi különleges. Nem átlagos, elvégre minden nőt megkaphat, s ezt tudja de a szemében, mégis valami elmondhatatlan szomorúság, lappang.
Megeszi a vacsoráját, majd felmegy lefeküdni. Leveti a kígyó alakú homlok pántját, ami azonnal átalakul a fekete izmos testű Kí-vé a mérges kígyóvá. Most hallgat a mérges behatájolásra mert most olyan, mint egy fúria de most a lányra ilyen dühös, aki azt is tudja miért.
- Tudom, tudom nem voltak szép gondolataim de, tudod, hogy nem szeretek kompromisszumokat kötni. - szól Viktória, majd lehanyatlik a párnára. Nem tud elaludni. Leveszi a tigris alakú gyűrűt, ami szinte azonnal átváltozik Hópihévé, a fehér tigrissé. Miután ezt megtette hozzá bújt a tigriséhez mind e közben Kí a lány karján, nyakán keresztül visszamászott a homlokára s ismét egy ártatlan homlok pánt lett. A lány amint lehajtotta a fejét a tigris selymes bőrére azonnal elaludt, s álmodott:
Egy kertben jár. Ismeri ezt a kertet, hiszen itt nőtt fel a virágok semmit nem változtak, s az illatuk is megmaradt. Elindult a kert közepe felé ahol a szökőkút mellől már várt rá Melón.

- Szerbusz Gyermekem már vártalak! Nos sikeresen elérted az utad célját? Elérted minden bonyodalom nélkül elérted Santót?-kérdezi az ős öreg varázsló a szökőkút mellől.
- Jaj Melón!-szalad oda a lány a varázslóhoz. Mikor odaér, megöleli de, olyképpen, mint egy gyermek az atyját, aki nemzette. -Igen odaértem de minden olyan, mint amilyennek leírtad, szörnyű. Nos nem bonyodalom nélkül, mert miközben jöttem rám támadtak Siendrea előőrse
Sajnos Kínek ez nem tetszett ezért felvette eredeti alakját s megtámadta az egyiket, így most már tudják, hogy itt vagyok. Tudod mit nem értek? Miért nem egyedül kell végig vinnem ezt a z egészet? Miért? Nem értem elvégre csak én vehetem kezembe a Fekete Gyémántot. Miért? Miért? Miért? - Halmozza fel a kérdéseit a lány.
- Nos Gyermekem először is nem örülök, hogy megtudták, hogy itt vagy másodszor ezt a feladatot egyedül nem tudod végre hajtani nincs hozzá elég erőd!Még nekem sincs! Harmadszor pedig a daliát itt fogod megtalálni, ha már meg nem találtad! Járj, nyitott szemmel s felismered az ellenséget s a barátot!-majd elkezdett halványodni s végül eltűnt majd a kert is elkezdett halványodni s végül az is eltűnt. Viktória arra ébred, hogy Hópihe és Kí is egyaránt jelzéseket küld afelől, hogy veszély közeleg. Sőt már itt is van, az ajtóban!
Szörnyű nagy lárma van odakinn férfi had, dörömböl az ajtón követelve, nyissa ki. Mire visszaöltözik, s fel csatolja kardját Hópihe visszaváltozott gyűrűvé Kí pedig homlok pánttá. Mire mindez megtörtént az ajtó nem bírta tovább a nem kívánt inzultust s beengedte a férfiakat, ha ugyan közben kissé meg is tépázódott. A lány nyugodtan nézte a betoluló férfiakat köztük a délután látott kettőt is. A szeme sem rebben mikor megszólalt a fél vak hogy:

-Ő az elkapni!- a férfiak lehettek 15-en ő, pedig egyedül volt. Azon mélázott, hogy vajon hogy is szabadulhatna, ki szorul helyzetéből, midőn a férfiak háta mögött megszólalt egy mély de mégis kellemes hang:
-Nem gondoltam volna, hogy az itteni katonák molesztálják a fiatal gyenge lányokat! Nos ha nem bánják én is, beszállok a játszadozásba ellenetek!-majd bejött az ajtón a vacsoránál mellette ülő férfi, akit furának tartott de mégis érdekesnek. A katonák nem tudtak megszólalni ámulatukban, hogy velük bárki is ellenkezni mer hallatlan -Kisasszony örülök, hogy újra látom. Sajnos vacsora közben nem tudtunk beszélni de most éppen itt az ideje a nevem: Endon. - mondja tovább nyugodtan a dalia. Semmi nem zavarhatja meg a beszélgetésben!

- Az én nevem Viktória örvendek. Nos mivel a vacsoránál nem beszélgettünk, megkérdezem hányat vállal a katonák közül? - folytatja nyugodtan a lány ő sem zavartatja magát
- Jaj már is itt tartunk?! - ugyan az ajka nem vigyorog de, a szeme annál inkább-hiszen még meg sem ismerkedtünk nem is történt köztünk semmi de, te már rám akarsz sózni néhányat a gyerekek közül? Jaj de hiszen ezek már nagyok, jaj és milyen rútak! Rendben van, vállalok 8-at így jó neked?-válaszolja még mindig komolytalanul Endon.
- Nekem így jó legalábbkevesebb dolgom lesz velük!-válaszolja rá a lány. Vidám, életében először felhőtlenül vidám már a kacagás kaparja a torkát.
Míg ők társalogtak addig a katonák megkövülten, bámulták a rajtuk mulatókat. Mikor véget ért a beszélgetés a félszemű elkiáltotta magát:
-Marhák, mire vártok megölni mind a kettőt!
Összebeszélés nélkül háttal fordultak egymásnak, s érdekes módon a férfi felé éppen nyolc, míg a lány felé éppen hét ember jutott. A lány a harc közben a férfit figyelte elcsodálkozott mozgásán s észrevette, hogy szörnyen unalmasnak találja ezt az egészet, de mégis élvezi a harcot ugyan tökéletesen játszik az életével, miközben harcol, fordul, ugrál, szaltózik de, néha egy hajszál választja el, attól hogy megsebezze a kard nem egyszer halálosan.
A férfi ugyanúgy figyelemmel kíséri a lány harc modorát, mozgását, arcát s a szemét. A lány perdül, fordul, szaltózik, nem engedi, hogy a közelébe kerüljön egyetlen egy kardél sem. Érzékeli rajta ő, még szereti az élete őt, még nem hagyta el a hite ő, még hisz a tündérmesékben ha még oly hidegnek s elérhetetlennek, mutatja is magát. Látszik rajta! Látszik a szeméből! Ó azok az arany barna szemek micsoda élettel teli milyen nagy egyszerűen gyönyörű. A lány szinte még gyermek!
Vége a küzdelemnek. Végül csak a két délutáni szerzet maradt. Már ők is mennének, ha a lány, meg nem állítaná őket

- Nos, mondjátok meg Siereának, hogy Viktória itt járt, és nem kell aggódnia még vissza, térek, mert nem ő a trón jogos tulajdonosa, úgyhogy azért még visszajövök, hogy őt megöljem! Nos a viszont látásra törpék!
Mire ezt az utolsó mondatot elmondta a két törpe eltűnt a katonákkal együtt s ő ott maradt a férfival. Leült az ágy szélére. S végre valahára elnevethette magát jóízűen s gyermekmód.
- Nos, ha te is úgy gondolod akár el is, mehetnél innen, ugyanis bármelyik pillanatban vissza, jöhetnek s nem biztos, hogy ilyen kevesen lesznek vagy hogy mind ilyen gyenge!-de Viktória csak kacagott megállás nélkül már maga sem tudta hogy min nevet de legalább nevet hosszú évek óta nem nevetett ilyen jó ízűt. Szépen lassan alább hagyott a jó kedve de nem szállt el csak lelankadt. Majd megszólalt midőn úgy érezte, tud nevetés nélkül beszélni:
- Azt mondtad, hogy elmehetnék? Te nem tartasz velem???
- Sajnálom, de nem itt segítettem neked, de mostmár el, válnak útjaink te jobbra én, pedig balra. Ennyi volt. Viszlát!- elindult az ajtó felé. De a lány hangja meg torpantotta:
- Te is nagyon jól tudod, hogy mostmár együtt kell tovább mennünk! A jóslat is azt mondja. Ezt te is, tudod bármennyire is, ellenkezel. Érzed, azt hogy neked itt még dolgod lesz nem is kicsi, tudod, hogy itt nem válnak el útjaink!
- Én csak azt tudom, hogy segítettem neked az előbb, s te annyit sem tudtál volna mondani, hogy köszönöm! Illetve azt tudom, hogy én most már csak a jó miatt nem fogok harcolni ha, fizetsz veled tartok, ha nem akkor isten veled.-válaszolta mostmár ingerülten a férfi.
- először is, egyedül is elintéztem a volna a katonákat, de köszönöm a fáradozásaidat. Másodszor mit vártál, hogy ha segítesz a nyakadba, vetem magam, s azt kérem, tégy a magadévá vagy mi?! Harmadszor, pedig ha segítesz annyi aranyat, kapsz, mint az én súlyom. Nos így megfelel? - kérdezte a lány szinte felrobbanva a méregtől. Méghogy ez a férfi dalia lehetetlen. Hiszen a daliák szembe szállnak a sárkánnyal a végtelen szüzek miatt, adakoznak a szegényeknek, nem kérnek a szolgálataikért pénzt ez az ember, nem lehet dalia valami tévedés, lehet s ő, mégis megígérte, hogy annyi aranyat kap, mint az ő súlya. De miért ígérte ezt meg? Mert tudja hogy ő az az ember, akit keresett. Bármily fájó is ez a tény.
A férfi bólint. Lemennek az istállóba a lovaikért a férfi lova szürkés-fehér csődör ugyanaz a méltóság, sugárzik belőle, mint a gazdájából. Erős állat. Gyönyörű nem is érti a lány, hogyan kerülhetett egy ilyen gyönyörű állat egy ilyen fajankóhoz! A lány lova hollófekete kanca a neve: Vihar. A kanca hosszú sörény és még hosszabb farka hófehér. A teste tökéletes. Az izmai vibrálók, feje keskeny a szeme sötét tekintete akár a gazdájáé kissé gyermeteg de mégis nőies. S Viktória az egyetlen, aki meg tudja ülni, anélkül hogy lerepülne róla.

Még éjszaka van minden csendes az erdőben szokatlanul csendes sem, egy madár sem, egy nyúl sem pedig őzt nem lehet hallani semmit csak a levelek vagy az ágak neszeit így megy ez mióta az eszüket, tudják az emberek senki sem emlékszik milyen is a félelem nélküli este, amikor nyugodtan a csillagos ég alatt lehet aludni, anélkül hogy bármitől tartani kellene. Egymás mellett lovagolnak síri csendben. Egyikük sem szólna a másikhoz. El vannak foglalva a gondolataikkal. Sajnos egyikük kedvére sincs a másik társasága. A férfi mégis megszólal, mert érdekli hogy a lány a fogadóban miféle jóslatról beszélt.
- Milyen jóslatról beszéltél nekem?
- Mégis érdekel? Nos, mikor Siendrea az uralkodása elején volt élt egy jós a folyó mentén, valahol aki megjósolta, hogy Siendrea hatalma és az éjjellények uralkodása meg fog szűnni! A jóslat szószerint így hangzik:
,,Egy hős dalia ki elvesztette az életben való hitét.
Egy sárkány ki társai közt a legkedvesebb.
Egy komédiás ki harcol, de igazából a lantjához ért.
Egy szökött zsoldos.
Egy tündér kinek ereje szertefoszlott.
S egy boszorka ki a négy elem erejével bír.

Ők hatan fogják megdönteni Siendrea hatalmát, s vele együtt elpusztítják az éjjellényeket. A Fekete Gyémánt erejével. S az út végére mind megváltoznak.” - szónokolta el a jóslatot a lány.
A férfi nem tudott mit felelni a jóslatra, mert a szíve mélyén tudta hogy a lánynak igaza van. Ezért kitérő választ adott a lánynak:
- Hol fogunk ma éjszakázni?
Vajon mi fog következni ez után? Túlélik egyáltalán az éjszakát?