Történetek

Az egyik zombi keze a ravaszra siklott. Fekete köpenyét nem vette le, aminek mind a két gyerek nagyon örült.
Dia becsukta a szemét. Tudta, nem menekülhetnek. Rodanix-et a másik őr eleresztette. Mikor a fiú a padlóra dőlt, Daranix nyelt egyet.
A másik zombi is fegyvert vett elő. Mindketten ott álltak Diáékkal szemben, gyilkolásra készen. És lőttek. Mindketten csak egyszer. A lövedékek hangtalanul siklottak keresztül a folyosón, egyenesen Darék felé...

Dia kétségbeesetten próbált elmenekülni a fejetlen- karatlan- lábatlan zombi elől, ami hahotázva suhant felé. Dia nekiesett a cella falának. Látta, ahogy Sanyi lezuhan, de hogy hova, nem tudta. Egyetlen út vezetett – oda, ahová Sanyi leesett. Csakhogy a sikolyát meghallva Diának az az érzése támadt, hogy nem lenne túlzottan jó ötlet oda leugrani...

Mikor megláttam, megdobbant a szívem, fél év alatt először úgy, ahogyan régen, mikor találkoztam egy olyan emberrel, akiben láttam valamit. Mindketten zavarban voltunk, ennyi év után. A kezdeti pirulások és zavart mosolyok után elkezdtünk beszélgetni. Lényegében mindent tudtunk egymásról, kivel mi történt az évek alatt. Annak idején nagyon szerettem őt, és buta félreértések miatt veszítettük el egymást...

Aztán ott van az Akrack lábainál elterülő varázslatos erdősáv, a Kenaldar, az elfek ősi földje, melyet legtöbb lakója rég elhagyott, csupán kisebb törzsek élnek ott elszigeteltségben, őrizve hagyományaikat, elárasztva mágiával levegőt és vizeket...

Ebben a pillanatban rájött valamire. A kard! Miért nem jutott ez eszébe előbb?! A kard csillog, és kemény is, ha fejbevágják vele az embert! Rohant át a folyosókon, mint a szélvész. Meg sem állt egészen a tanárok tornyáig...

A holdfény besütött az ablakon. Arya csodálkozva nézte a tündöklő fénysugarat. Még ő, az ő nyolc éves kis agyával is fel tudta fogni, mit jelent a holdfény. Telihold. Az apját meg fogják ölni. Most. Az apját szerette a legjobban a világon, és nem értette, hogy a papa mi rosszat tett, hogy meg kell büntetni. Pedig a papa is tünde, éppúgy, ahogy a többiek...

Vakító fény átszűrődött a lombok között. A víz a partot mosta. Messze volt már a hulló hó, mely beborította földet. Most már a fény hull a földre. Az emberek előjöttek a házaikból, hogy köszöntsék a tavaszt és élvezzék ezt a kellemes időt...

Lawren Sándor és Kindes Diána második tanéve már a legelején eseménydúsnak bizonyul. Egy lopás máris gyanús körülmények között, és valaki gyilkosságot kísérel meg Sanyi ellen. Sanyi és Dia sejtik, kik lehetnek a tettesek, de ekkor váratlan fordulat következik...

Kerestem egy éjjel nappal nyitva tartó virágüzletet. Na nem azért, mert nincs jobb dolgom, hanem mert a barátnőm megkért rá. Én meg épp ráértem. Legalábbis szerinte. Mert szerinte az nem munka, hogy éjjel nappal a kocsim körül vagyok, próbálva megtalálni, hogy hol rejtőznek még megszületetlen lóerők. Hogy mér nem bírt ő elmenni, az örök rejtély marad… női logika...

- A jó isten áldjon meg, miért vágsz ilyen hülye képet? – kérdezte Sanyi. Végre elengedte Dia arcát. – Mi a frászt keresel itt? Villám ott fagyoskodik kint. Bevittem az erdőbe. Ma már nincs rá szükségünk. Elég hideg van. Meddig keresgéltem, hogy hol lehetsz… de nem volt annyira nehéz, mert csak követtem Villám nyomait. Összetalálkoztam egy farkassal is, harcoltunk, de mivel nálam volt a kard, én győztem. Jaj, ne vágj már ilyen képet! Én vagyok az! ...