Minden most kezdődik el

Valamikor tavaly augusztusban leírtam kis történetemet,szerelemről, bánatról és arról hogy vesztettem el azt, akit legjobban szerettem. Talán érdemes elolvasni az előzményekhez. Azóta eltelt fél év, s nem tudok az lenni, aki azelőtt voltam. Csak egy megkeseredett huszonéves lány vagyok, aki nem látja a jövőjét. Mindent elvesztettem azt hiszem azon az augusztusi délelőttön. Az álmaimat, a jövőt, amit megálmodtam magamnak. Ez nem puszta önsajnálat, hanem félelem. Félelem egy új kapcsolattól. Azóta már próbáltam társat találni. A voltam már talált párt, és mikor ezt megtudtam mint egy tőr, úgy hasított belém a fájdalom, ennyit jelentettem neki. És én hozzá akartam kötni az életemet. Ezért én is próbáltam megtalálni az új ,,igazit".Sajnos fájdalmat okoztam ismét pár embernek, pedig nem akartam, de a szeretni tudás képessége kihalt belőlem. Vagyis csak csírái maradtak meg bennem. De talán most ezek a csírák a tavaszi napfényre előjönnek.

Nem olyan rég egy kedves régi ismerősre találtam rá. Egy régi középiskolás szerelemre. Évek óta nem láttam, de mindig gondoltam rá, vajon mi lehet vele. Aztán egy közös ismerősnek köszönhetően újra az utamba sodorta őt az élet. Sok-sok interneten való beszélgetés után újra találkoztunk.4 év után... Nem tudtam milyen lehet, vajon változott e. Ismeretlen ismerős. Elérkezett az a pénteki nap, találkozásunk napja.

Mikor megláttam, megdobbant a szívem, fél év alatt először úgy, ahogyan régen, mikor találkoztam egy olyan emberrel, akiben láttam valamit. Mindketten zavarban voltunk, ennyi év után. A kezdeti pirulások és zavart mosolyok után elkezdtünk beszélgetni. Lényegében mindent tudtunk egymásról, kivel mi történt az évek alatt. Annak idején nagyon szerettem őt, és buta félreértések miatt veszítettük el egymást. És ahogy kiderült, én voltam az első igazi szerelme. Csak az élet közbeszólt. De most újra segített nekünk talán egymásra találni. Amikor rámnézett azokkal a tengerkék szemekkel, megszűnt a világ. Azt hittem sosem fogom ezt érezni, ezt az érzést. És az első óvatos és finom csók után éreztem, igen, visszatér a régi énem. Talán szerelmes tudok lenni, egy olyan emberbe, akit már egyszer elvesztettem, és kapok egy új esélyt. Kezdek boldog lenni. Azt hiszem... talán van jövőm... és van remény... Minden most kezdődik el...