Történetek

Azt várta, hogy a felesége sértetten és vörösre sírt szemmel fogadja, és ahelyett egy nevetgélő nőt talált, aki ezzel az idegennel szórakozik. Nem tudta eldönteni, hogy örüljön ennek, vagy bosszankodjon, de mikor arra gondolt, hogy Amanda várja őt a kívánatos testével, akkor inkább úgy döntött, hogy nem vesz tudomást róluk. Sietve vacsorázott, aztán közölte, hogy még sok dolga van, mert másnap el kell utaznia egy konferenciára, és ott is hagyta őket...

Narina reménnyel, vágyakozással teli rettegéssel csókolta meg a tenyerén pihenő, élő gyöngyöt, majd a földre helyezte. A gyöngy lüktetett, a fénysugarak talán még élőbb ragyogással tépték fel a Naikit rejtő, óvó kérget, mint Sarina születésekor. Narina látni akarta annak a lénynek a sorsát, aki az Ő életéből született...

Az este hátralévő részét kellemes beszélgetéssel töltötték, kviddicsről, Ronról, az ikrekről, Hemionéról és a Roxfortról. Végül eljött a búcsúzás ideje, de Harryt nem hagyta nyugodni egy kérdés.
- Kinél laksz? Áruld el!- bukott ki belőle a kérdés, ami kissé követelődzőre sikerült.
- Egy Tonks nevű aurornál. Tonks a Főnix Rendjének tagja, amit Dumbledore alapított. Ez egy Tudodki és követői ellen alakult csoport. Tonks ismeri a szüleimet és Dumbledoret, de nem mondja el nekik...

– Táplálkozzunk energiával! Ne együnk, ne igyunk bűnös italokat testvéreim. Nincs éltetőbb az energiánál, tartsatok velem, kövessetek engem, amit tennünk kell e téren, az pusztán annyi, hogy…
- Jaj Albert, neked teljesen elment az eszed. Hagyd mostmár tényleg abba, nem látod, hogy megrémíted őket. Kikészülnek tőled és az igazat megvallva mostmár nekem is fogytán a türelmem. Ülj le szépen és várd ki a sorod nyugodtan.

Akkoriban éppen egy Viktor nevű fiúval kavartam, hetente párszor összejöttünk szexelni. Nem volt köztünk érzelmileg semmi, de elég sokat lógtam a társaságával. Viktor élvezte a piszkos kis fantáziámat, és sokszor izgattam fel azzal, hogy kitalált történeteket mesélek neki arról, hogyan csinálnám valamelyik barátjával vagy barátnőjével...

Ez a történet több ezer évvel ezelőtt kezdődött, akkor, amikor még mindent áthatott a mágia és az Erő. Az emberek számára ez annyira természetes volt abban az időben, mint a lélegzés. Ekkor még nem léteztek muglik. Mindenkinek volt valamilyen különleges képessége, amivel ki tudott tűnni, és beilleszkedni a világba, a mágia és Erő világába. Egyesek mind az erővel, mind a mágiával élni tudtak, így nehéz volt különbséget tenni jedi és varázsló között...

- Hogy kezdődött a művészet iránti érdeklődésed? - ismerkedett Tim.
- Apám régészként dolgozott a civil háború után, és a romba dőlt városok után kutatott több-kevesebb sikerrel. Neki köszönhető sok hasonló kiállítás és múzeum, mint ahol most dolgozom.
- Apád is harcolt a háborúban?
- Mint mindenki. - mondta kissé szomorúan Lara...

Mikor odaért az elbeszélésben, hogy a férfi mit művelt vele a tisztáson, Ter ökölbe szorította a kezét és megfogadta, hogy megöli azt a vadállatot, aki ezt művelte a lánnyal. A végén a lány befejezte és lehajtott fejjel ült mellette. Szerette volna a karjaiba kapni, csókolni, becézgetni, de nem mert közeledni ezek után, amiket hallott.

A sok izgalom még a fájdalmait is eltompította. Calistar nem sebesült meg nagyon, csak a feje vérzett, Sanyi viszont úgy festett, mint aki egyenest a II. világháborúból jött vissza.
Amikor azonban Lagerfeltnél földet értek, döbbenten látták, hogy hatalmas felfordulás keletkezett. A legtöbb diák kint ült, bekötött karral vagy lábbal. Mardigói tűzcsillapítók locsolták az iskolát, s még a tanárok arca is kínt tükrözött...

A hajába olykor bele kapott a szél és cirógatta az arcát, milyen egyszerű formát is tud ölteni a hazugság. Kócossá vált haján a szembe jövő plázamcsakák jót múlattak, de őt nem érdekelte. A lányok kikent és kifent pofikája és természetellenes színre festett körmei is csak kép, álom, báb, látomás, nevezhették bárhogy is, bárminek. Ő már tudta az igazat. Belépet az egyik fülkébe, levette a kagylót a helyéről és fülhez emelte, majd beütött néhány számot. Néhány búgás után megszólalt, olyan...