Mese a lányról, kinek hazudott szerelme...

... Csodálatos érzés volt. Hát mégse volt hiábavaló a sok küzdelem. Mégse hullottak feleslegesen fájdalomkönnyei. Szereti őt!
A lányban hevesen kavarognak az érzések, nem tudta, sírjon-e vagy nevessen...

Vasárnapot írunk. Újabb unalmas napnak néz elébe. Egy nap, mikor újra SMS-ezhet szerelmével. Boldog volt, de mégis... a keserűség ott lapult, szíve legmélyén. Tudta, hogy nincs remény... Vagy mégis!?!
Dél körül jár az idő. Elküldi, mai első, "Jó reggelt!"SMS-ét a fiúnak. A válasz máris megérkezik:"Neked is!". Fura beszélgetésbe gabalyodik a két fiatal. Bizonytalan, hogy szerelemnek nevezhető-e. Lehet. A nap sugara vidáman szökik be az ablakon, mosolyt varázsolva ezzel a lány arcára. Alig várja, szerelme válaszát. Madarak csicsergését hozza a friss szellő. Talán a szerelem szele?
A számítógép zúg, zene hallatszik a tv-ből, és friss illatárad a konyhából. Kész az ebéd. Gyűlik a család... A lány még mindig a szobában ülve, izgatottan várja a választ, majd egy telefoncsörgés kíséretében az is megérkezik. Persze... Szerelmétől érkezett. Ellenőrzés, majd egy örömsikoly, és kerek szemek.
Örömében felugrott, aztán újra rendezetten helyet foglalt. Tudta, erre a kérdésre válaszolnia kell. Persze, hogy szeretne járni a fiúval. Hiszen szerelmes. Máris küldi a szöveget. A válasz perceken belül megérkezik:"Majd kedden megbeszéljük!".
Tényleg! Hétfőn nincs iskola. Legalább átgondolhatja ezt az egész történetet.

Hétfő. Nehéz napnak indul, könnyen végződik. Boldog. Szerelmes...

Kedd reggel van. Rohanva kel, és - megtartva sebességét - siet az iskolába. Lehet, hogy ma lesz élete nagy napja? Nagyon izgatott. Remeg keze-lába, sírás szélén áll. Itt van. Végre. Legszívesebben a nyakába ugrana... mégsem teszi.
Békésen kisétál a terem ajtajába, várva a kiválasztottra. Összeszedi magát. Nem kéne zavarban lennie.

Egy-két perc elteltével, a fiú is megjelenik. Mosolyog. "Az a helyzet, hogy én... . ". Kínos csönd ez mindkettőjük számára. Pirulnak. "... Nem akarom!". Átkozott szavak. A lány nem tudja, mit tegyen, visszafojtja könnyeit. Mégsem szereti. A fiú arcára egy utolsó mosoly kerül, majd bemegy a folyosó másik végében található terembe. A lány nem tud megmozdulni, egy világ összetört benne. Erőt vesz magán, majd ő is bemegy saját termébe. Benn viruló arcok várják, kérdezgetik. A lány mit sem foglalkozva velük, odalép padjához, majd leül a székre. Lassan telik a nap... .

Utolsó óra... Végre... Nemsokára hazamehet. Boldognak akar tűnni, de senki nem hisz neki. Végre kicsöngettek. Megvárja a lányokat, majd elidulnak hazafelé. "Nevetnek". "Boldogok".
Mikor lekanyarodnak, a lány szeme könnyek szöknek, majd azok a földre hullva egyre sokasodnak. A szerelem könnyei. Vagy a fájdaloméi? Rég nem zokogott ennyire. Egy újabb fiú, egy újabb csalódás, egy újabb törött szív. Darab. Ezer sebből vérzik. Reménytelen az élete... Soha nem lehet már boldog azzal, akit igazán szeret...