A nyomozó és a lány

Anna fáradtan indult az éjszakának, mert a pici Julika egész nap nyűgös volt és neki 1 perc nyugta sem volt tőle. Nem tudta letenni a kezéből, mert csak akkor nem sírt, ha ő dajkálta. A két fiú szerencsére napközben nem volt otthon, mert a három gyerekkel már nem bírt volna. Tomi elsős volt, Dani még óvodás.
A szülők nagyon elfoglalt üzletemberek voltak és alig voltak otthon. Ezen az estén is későn jöttek meg. Anna már lefektette a fiúkat, mesélt is nekik, aztán a pici Julival a karján a szobájába ment és még egy kis teát adott a kislánynak. Az apa és az anya ilyenkor már nem mentek be a gyerekekhez, rögtön a hálószobájukba mentek lefeküdni. Anna küzdelmes éjszakára készült, mert sejtette, hogy a kicsi kibújni készülő fogai éjszaka még több panasz fognak okozni.

Lekapcsolta a lámpákat és a kicsivel a karjában bújt az ágyába. Elaludhatott, mert zajokra ébredt. Juli békésen szuszogott a mellkasához bújva. A zajok a folyosóról jöttek. Vigyázva kelt föl és ment az ajtóhoz. Nem akart a munkaadói magánügyeibe avatkozni, ezért csak résnyire nyitotta az ajtót, de amit látott az nem volt odaillő.
Két fegyveres férfi rontott be éppen a házaspár hálószobájába és a házaspárt hálóruhában rángatták ki onnan és vitték volna magukkal, de a nő sikoltozni kezdett és ekkor egy sima arcú alacsony, de izmos férfi jéghideg szemekkel elé lépett és fejbe lőtte. A nő összeesett. A férje zokogva ordítva borult rá, de két óriás gorilla kinézetű fegyveres fölrántotta és magával vitte a férfit.

Anna rémülten kapkodta a levegőt és az ajtót óvatosan becsukta, majd a beépített szekrényhez ment, kinyitotta és az ágyról az összes ágyneműt begyömöszölte. A két szobát ez a szekrény választotta el egymástól. Körülnézett, hogy hová bújhatna, de a szekrényen kívül más búvóhelyet nem talált és ő is bebújt a szekrénybe a kicsi lánnyal a kezében és a paplant a fejükre húzta. Mivel a fiúk szobájából is lehetett nyitni a szekrényt és onnan is hangokat hallott, nagyon örült, hogy a kicsi Juli még mindig alszik. Rettegve gondolt arra mi történhet a két fiú szobájában. A szíve olyan hangosan vert, azt hitte félelmében, hogy meg fogják hallani azok ott kinn. A takarót eligazította a fején, úgy, hogy oldalról azért kapjanak levegőt, és ha mégis kinyitják a tolóajtót akkor ne vegyék észre őket. Ekkor meghallotta a gyerekek szobájából a már hallott ismerős pukkanást, sejtette, hogy a fiúkkal is végeztek. Könnyek égették a szemeit, de nem mert sírni. A félelem szinte megbénította és csak az a kegyetlen hideg arc járt a fejében aki a gyerekek anyját is lelőtte. Hirtelen kivágódott a szekrényajtó, valaki beletúrt az ágyneműbe, de aztán újra visszacsukta az ajtót, ami nem záródott be rendesen. Anna megdermedt félelmében. A zajokat már az ő szobájából lehetett hallani, aztán egy férfihangot.
- Ez üres főnök. Ennyi. Itt mindenkit elintéztünk.
-J ól van fiúk, szép munka volt. Pakolhattok. Mehetünk.

Anna még hosszú percekig ült ott mozdulatlanul és csak a szívdobogását hallotta még a fülében is. , aztán kocsizúgást hallott az utcáról. Ekkor kirohant a gyerekszobába, de a látványtól szinte megbénult, a két kisfiú fejbelőve feküdt az ágyban véresen. A folyosóra már ki sem mert lépni olyan sokk érte. A fiúk szobájában lévő telefonhoz lépett és a rendőrséget tárcsázta. Pár perc múlva a házban nagy lett a mozgás, minden tele lett idegen emberekkel. Ő csak most vette észre, hogy hálóingben van és a pici Julit szorítja. Egy magas tüskefrizurás vele szemben és kérdéseket tett fel neki, de ő nem fogta fel a szavak értelmét. Csak ringatta Julit és nem tudta levenni a szemét a két fiúról.
- Főnök, ez a nő teljesen ki van akadva-szólt ki a szobából a tüskehajú, mire egy másik magas szintén tüskefrizurás lépett be. A férfinek átható tekintete és mégis meleg szemei voltak.
- Oké Gyuri átveszem, ti menjetek a szomszédokhoz kérdezősködni. - mondta majd a lányhoz fordult, aki nem tudott ránézni, mert nem tudta levenni a szemét a fiúkról és továbbra is a picit ringatta.

A férfi megfogta a vállát és a szekrényen át a másik üres szobába vezette, ahol a szekrényből kihúzott takarót a vállára terítette és az ágyra ültette a lányt. Elétérdelt, és erősen a szemébe nézett. Olyan magas volt, hogy a szemük egy magasságban volt. megfogta a vállát , hogy ne tudjon elfordulni.
- Szörnyű, ami itt történt, de beszélnie kell. Segítsen!- Kicsit meg is rázta a lányt. Anna mintha álomból ébredt , a férfira nézett. A rendőr is észrevette, hogy a lány kizökkent a sokkból.
- Maga telefonált?
- Igen-válaszolt a lány alig hallhatóan.
- Mit látott? Hányan voltak?
- Négyen, vagyis én négyet láttam, de csak egy rövid ideig, mert elbújtam…. aztán hallottam a fiúk szobájából…. - újra hallani vélte a pukkanó hangot és összerezzent. A férfi melléült és átölelte.
- Ne féljen, már vége, biztonságban vannak. Én rendőrtiszt vagyok és megvédem magukat. Látta az arcukat a támadóknak?-
- Igen. Azt hiszem, azt a hangot nem tudom elfelejteni - Juli ébredezni kezdett. Anna kicsit magához tért, végre tudta mit kell tennie. A férfi ott állt mellette és figyelte a gyakorlott mozdulatait.
- Mióta dolgozik itt?
- Csak két hete, de nem volt könnyű két hét, mert ennek a pici babusnak most jönnek a fogacskái - mondta és közben a picihez is beszélt. Na és a fiúk, mint két ördögfióka…. - hirtelen elakadt a szava, a keze megállt a levegőben. A pici a hirtelen csendtől megijedt és sírni kezdett. Anna gyorsan befejezte a pelenkacserét, és magához szorította a kicsit. Égő szemekkel nézett a férfira.
- Nyugodjon meg Anna. Most velünk kell jönniük. Öltözzön föl. -A lány elvörösödve végignézett magán, és amikor látta, hogy még mindig a hálóinge van rajta, magához szorította a kicsit és zavartan nézett a férfira.
- Várjon - a férfi kiszólt a folyosóra.
- Egy rendőrnőt kérek ide! - Pillanatokon belül bejött egy egyenruhás nő. A férfi mondott neki valamit lehalkított hangon aztán kiment. Anna a rendőrnő kezébe adta a gyereket és kapkodva öltözni kezdett. Amikor kész volt remegve várta mi fogadja a házban. A folyosóra lépve a rendőrnő erősen fogta a karját. A gyerekek anyja még mindig ott feküdt véresen nyitott szemmel.

A gyerekszobában rengeteg ember sürgölődött a fiúk körül. Fotósok és technikusok dolgoztak a lépcsőn is ahol vérnyomokat rögzítettek. Az apa a nappaliban volt egy székhez kötözve és szintén halott. Annát a rendőrnő egy mikrobusz hátsó ajtaján tuszkolta be az udvaron. A busznak sötétített ablakai voltak. Az ajtót rázárták, de előre beszállt a fiatal rendőrtiszt, akivel eddig beszélgetett. Rögtön indított és nagy sebességgel hajtott ki az utcára. A rendőrség épülete előtt fékezett, majd rádión beszólt, hogy nyissák ki neki a garázst és már indított is és hajtott be az épület alatti mélygarázsba. A férfi kisegítette őt a kicsivel a kezében a kocsiból és fölkísérte egy irodába ahol egy másik férfira bízta aki fotókat mutatott neki, majd egy grafikus és egy számítógép segítségével megpróbálták a gyilkosok arcát előhívni az elméje homályából.

Mikor egy fiatal nő jött, hogy elvegye tőle a gyereket ő nem akarta odaadni. Sírt, könyörgött, hogy ne vegyék el tőle, végül újra megjelent az őt idehozó rendőrtiszt és mindenkit kiküldött a szobából. .
- Anna nyugodjon meg. - megfogta a vállát és mélyen a szemébe nézett - itt nem kell félnie senkitől. A babát biztonságba helyezzük. Szakképzett gyermekgondozók fognak rá vigyázni. Magára is vigyázni fogunk. -
- Hová akarják vinni? Mi lesz vele? Mindenkit elvesztett, csak én maradtam neki - sírta el magát a lány. A férfi megrázta.
- Maga csak egy fizetett babyszitter, magának semmi köze a gyerekhez. Majd a rokonoknak utána nézünk, és valaki magához veszi a kicsit, de addig is biztonságba helyezzük, egy olyan helyre ahol nem tűnik föl egy újabb pici. -A lány még mindig sírt és a férfi átölelte.
- Maga is veszélyben van, ha megtudják, hogy van egy szemtanúnk, akkor tűvé teszik magáért a várost és ezek az alakok, ha valamit keresnek, azt meg is találják. - a lány kibontakozott az ölelésből és odanyújtotta a gyereket.
- Nagyon vigyázzanak rá, most jön a foga. - a férfi kilépett a kicsivel a folyosóra és a fiatal nő kezébe adta. Anna még hallotta, hogy odaszólt neki - Most jön a foga- és már jött is vissza és megállt a lány előtt.
- A gyerek biztonságban lesz. Nyugodjon meg Anna. A kollégáim szerint kitűnő leírást adott a merénylőkről. Igazán hálásak vagyunk, de most magáról kell gondoskodnunk. Van hová m, ennie itt a városban?- a lány elgondolkodva nézett a férfira aztán halkan mondta.
- Senkit sem ismerek a városban. -
- Nagyszerű - mondta a férfi és elindult az ajtó felé, ahonnan visszaszólt - Találtam, magának egy helyet ahol biztonságban lesz. Amíg mindent előkészítek itt várjon. - kiment és újra nyomozók jöttek be, akik újra és újra kikérdezték a történtekről, amit videóra is rögzítettek és egy gépíró minden szavát le is írta. Már nagyon fáradt és éhes volt és egyre közömbösebben adta elő a történteket.

Úgy vette észre vele, nem törődik senki. A nyomozók időnként kimentek, egymást váltották és hol kávéval, hol egy szendviccsel a kezükben jöttek vissza. Az ablakon már a derengő napfény sütött be és őt még mindig az este történt szörnyűségekről beszéltették, na meg arról, hogy hogyan került ehhez a családhoz. Ő elmondta, hogy egy közvetítő cég ajánlásával került a családhoz két hete, de azóta alig tette ki a lábát a házból, mert a pici meg volt fázva és a doktor azt mondta, hogy csak a kertben levegőztesse. Időnként bejött az ő rendőre, hallgatott egy ideig azután szó nélkül kiment. Reggel már a nyomozók is egyre fáradtabbnak tűntek és egyre sűrűbben váltották egymást. Újra bejött az a nyomozó aki idehozta őt.
- Elég lesz-szólt a kollégájára - Maga jöjjön velem-intett a lánynak és elindult kifelé.
Anna szinte megbotlott mikor utánasietett, mert az egész éjjelt egy kényelmetlen irodai széken töltötte és a lábai el voltak gémberedve. Alig tudta követni a hatalmasakat lépő férfit. A garázsba lépve újra a besötétített üvegű autóhoz mentek. Annát a férfi újra hátra terelte.
- Nem ülhetnék előre? - kérdezte.
- Nem- szólt szigorúan a férfi, de a lány csak állt ott és esdeklőn nézett rá. Ekkor a férfi egy pillanat alatt óriási változáson ment át, a szeme vörös volt neki is a kialvatlanságtól, az arca borostás volt, de mégis a szemei meleget sugároztak.
- Nem, Anna magát nem láthatja meg senki. Kérem, menjen hátra és ott is bukjon le az ülésre mikor kihajtunk az utcára. Majd szólok, amikor már felülhet. - a lány szó nélkül beszállt a kisbuszba és lefeküdt a hátsó ülésre. Most érezte csak milyen fáradt. Becsukta a szemét egy pillanatra, aztán mintha egy mély szakadékba zuhant volna, eltűnt a világ. A kocsi ringatása és a fáradtsága is közrejátszott abban, hogy elaludt. Mikor a férfi meglátta a visszapillantóban, hogy a lány elaludt megállt egy parkolóban és egy plédet vett elő, amivel betakarta. Elhúzta a vezetőülést elválasztó üvegfalat és rádión bejelentkezett. Úgy gondolta ráér még leadni a lányt, hisz az most úgyis alszik. Mivel ő volt a gyilkosságiak főnöke, három helyre is be kellett néznie ahol gyilkosság történt az éjjel a család kiirtásán kívül amin a legnagyobb erőkkel dolgoztak. Végigjárta az összes helyszínt és kiosztotta az ügyeket. megtudta, hogy azonosították az egyik férfit, akit Anna látott. Időnként benézett a lányra, aki még mindig aludt, végül már ő is alig állt a lábán. Megállt egy autósbüfénél ahol bőséges reggelit és sok kávét vett, ezt mond bepakolta a kocsiba és hazahajtott. A lányt csak a ház alatti garázsban kezdte el ébresztgetni. megrázta a vállát, amitől a lány rögtön fölpattant és rémülten nézett a férfira. nem tudta, hogy hol van és mit keres itt. A szemein látszott, hogy a férfit sem igazán tudja hirtelen hová tenni.
- Nyugi, nyugi-közelített lassan a férfi és várta, hogy a lány magához térjen.
- Tamás vagyok, rendőrtiszt Anna. Emlékszik rám? Beszállt a kocsimba és elaludt. -A lány emlékezett, már tudta ki ez a férfi és minden eszébe jutott az előző éjszakáról.
- Bár ne emlékeznék- a férfi látta a szemében a szenvedést.
- Jöjjön, megérkeztünk. - nyújtotta a kezét és segített kiszállni a lánynak, aki dideregve indult a férfi után a szűk lépcsőn.
- Hol vagyunk? - nézett körül a lány.
- Nálam-szólt vissza a férfi.
- Hogyhogy? - csodálkozott a lány. - Miért pont magánál?-
- Hol máshol? - állt meg a férfi és bár lelkiismeret furdalása volt egy kicsit.
- Egy szállodában is kirakhatott volna, vagy egy panzióban, vagy mit tudom én?-a férfi ránézett vörös álmos szemeivel és próbált undok, morcos lenni.
- Fáradt vagyok, éhes és büdös. Már huszonhat órája talpon vagyok. Szeretnék enni, zuhanyozni, aludni és borotválkozni és végre a saját vécémre leülni és ezt mind a saját házamban és kábé ebben a sorrendben, amiben maga sem fog megakadályozni. Maga viszont veszélyben van mert egy csapat gengszter keresi és mindenhol fogják is keresni, de itt az biztos nem. Szóval, ha akar marad, ha nem akar akkor is maradnia kell. -Tudta, hogy nem kellett volna hazahoznia a lányt, de azt is tudta, hogy már képtelen lenne elvinni a lányt abba a szállodába ahová akarta. -

- Elnézést –suttogta a lány és elveszetten állt az előszobában.
- Jöjjön, és nem izguljon, minden rendben lesz-karolta át a vállát barátságosan a férfi és a konyhába vezette ahol lepakolta a csomagokat amiket hozott. . Tányérokat vett elő és pillanatok alatt reggelit varázsolt a lány elé.
- Egyen akkor mindjárt szebb lesz a világ, ha tele a hasa. - a férfi nagy étvággyal fogott neki és tüntette el a szendvicseket a tányérjáról és itta a kihűlt kávét. Anna nem sokat evett.
- Maga mindig ilyet eszik?- kérdezte közben.
Á, nem mindig, van úgy, hogy száraz és másnapos a szendvics, de most nagyon finom.

Amikor az étel elfogyott, mert amit a lány meghagyott a férfi azt is magába tömte a tányérokat a mosogatóba tette és elindult a fürdőszobába.
- Sajnálom, de most képtelen vagyok az udvariasságra. Zuhanyoznom kell és maga csak utánam következhet…- megfordult és a lány szemébe nézett-vagy ha magának is sürgős akkor jöhet velem is. - kacsintott egyet, aztán a választ meg sem várva belépett és magára csukta az ajtót. A víz ellazította a férfit, aki ettől úgy érezte teljesen újjászületett. Vizesen csöpögve jött ki egy törölközővel a derekán. Mezítlábas talpa végig vizes nyomokat hagyott amerre járt. A lányt a konyhában találta ahol éppen az elmosogatott edényeket pakolta el.
- Nem kellett volna szorgoskodnia. Szabad a fürdőszoba. - a lány félénken szólalt meg.
- Nem tudok mit fölvenni csak ez a ruhám van, ami rajtam van. Mindenem ott maradt a házban. - alig mert a férfi izmos ruhátlan mellkasára nézni. Zavarban volt a férfi fesztelenségétől.
- Ezen tudunk segíteni, adok inget, amit fölvesz amíg a maga ruhái megszáradnak. A szárítógépem két óra alatt frissé varázsolja a kimosott ruháit. - Elővett egy óriási inget és két fürdőlepedőt aztán ezekkel betuszkolta a lányt a fürdőszobába.
- Ha végzett keressen egy üres ágyat és feküdjön le aludni, én is azt teszem. - ezzel becsukta az ajtót, és magára hagyta a lányt.

Lefeküdt az ágyába és utolsó gondolata még a lány volt, de aztán pillanatok alatt mély álomba zuhant. Anna nem volt már annyira álmos, mert a kocsiban kialudta magát. Kimosta a ruháit, aztán betette a szárítóba és lezuhanyozott és fölvette a férfi ingét, ami a térdéig ért. Körülnézett a házban. Mikor a hatalmas franciaágyon meglátta a meztelen férfit aludni, elpirult. A szép testű rendőr betakarózott ugyan, de az lecsúszott róla és így látható volt teljes szépségében. A lány nem tudta levenni róla a szemét úgy nézte az izmos testet, de aztán erőt vett magán és a nappaliban a kanapéra dőlt le pihenni. Először úgy érezte nem is tud aludni, már nem is fáradt, aztán mégis hamar elaludt.

A férfi sikoltásra ébredt, előkapta a pisztolyát és rohant a hang irányába a nappaliba. A lány a kanapén feküdt és álmában kiáltott föl. A férfi fölnyalábolta és az ágyába vitte a síró, de még félig alvó lányt. Közben nyugtató szavakat suttogott neki, csitítgatta, simogatta. A lány lassan megnyugodott és a férfihoz simulva újra elaludt. Néhány óra múlva mikor az óra csörögni kezdett a férfi gyorsan átnyúlt a lány fölött és elhallgattatta, de hiába, mert a lány is kinyitotta a szemét. Tágra nyílt szemekkel nézett a férfira.
- Most megint megkérdezed ki vagyok? - mosolygott a lányra. - Tamás vagyok, rendőrtiszt és néhány kellemes órát töltöttünk el együtt. - ekkor már vigyorgott.
- Mit keresek az ágyában?-
- Mikor ilyen arcot vágsz, imádnivaló vagy - suttogta a férfi és a lány arcát simogatta. Anna alig kapott levegőt. Igaz, hogy be voltak takarózva, de tudta, hogy a férfi meztelen, érezte, ahogy hozzá ért a combja a férfi lábához.
- Uram, hogy kerültem ide? - kérdezte újra.
- Sírt álmában és zaklatott volt és én idehoztam. - komolyodott el a férfi. - Lehet hogy nem volt jó ötlet, de félálomban nem jutott más eszembe. - Anna megnyugodott.
- Semmi baj… vagyis köszönöm! Köszönöm, hogy törődik velem és elnézést, hogy ennyi gondot okozok.
- Ó ha tudnád mennyit - gondolta a férfi, aki azon gondolkodott, hogyan tudna kimenni úgy a fürdőszobába, hogy a lány ne lássa meg, mennyire föl van izgulva. Lekapta a lányról a takarót és magára tekerte és úgy vonult ki, mint egy római császár. Anna megbabonázva nézett a férfi után, aztán gondolt egyet és a konyhába ment körülnézni. Remélte, hogy talál valami alapanyagot, amit reggelivé tud változtatni. Szerencsére a konyha nagyon jól föl volt szerelve és a szinte üres hűtőszekrény ellenére tudott palacsintát sütni és kávét főzni. Már éppen tálalt mikor megcsörrent a telefon. A fürdőszobában zuhogott a víz és a férfi nem hallhatta a csöngést. A lány egy pillanatig habozott majd a zsinór nélküli készülékkel a fürdőszobába lépett.

- Uram telefonja van. - szólt be a zuhanyzó férfinak és a szemét becsukva nyujtotta a telefont. Hiába csukta be a szemét mégis maga előtt látta a férfit teljes szépségében. A nyomozó kikapta a kezéből a készüléket és beleszólt.
A lány kiment és a folyosón a falhoz dőlve nagy levegőt vett. Lakott már együtt idegen emberekkel babyszitterként, de ilyen hatással, mint ez a férfi még senki nem volt rá. Közben A férfi dermedten állt a fürdőszoba kövén és alig hitt a fülének. A kollégája arról számolt be, hogy betört három fegyveres abba hotelbe ahová a lányt akarta letenni és teljesen feldúlták. a lány után.
- Főnök! Hová tűnhetett az a liba?Már mindenütt kérdezősködtünk, de semmi nyoma.
- Megyek és mindent megoldunk, addig nézzetek a fegyveresek után. A lányt felejtsétek el. -
Magára csavart egy törölközőt és kiment a fürdőszobából. A folyosón a lányba ütközött, aki talán mindent hallott.
- Csináltam reggelit - mondta bátortalanul.
- Kösz, de rohannunk kell, öltözz föl gyorsan és indulunk. -
- Mi történt? Engem is érint? - a férfi odaállt elé.
- Nem tartozik rád, de megemlítem, hogy néhány úriember nagyon keres téged.
Gyorsan öltöztek. Amíg a lány a fürdőszobában volt a férfi még néhány palacsintát a szájába tömött és a kávéból is ivott és a maradékot egy zárható fedelű pohárba töltötte.
- Kösz a reggelit - mondta a lánynak mikor az kilépett a fürdőszobából. - Indulhatunk? - még egy palacsintát markolt föl, amit a lány kezébe adott és már tolta is az ajtó felé. Anna szó nélkül ment e kocsihoz. Újra a hátsó ülésen kellett feküdnie. Már meg sem kérdezte lefeküdjön-e. A férfi nyitotta a garázst és indított. Anna nem tudta hová megy, de azt tapasztalta, hogy milyen őrülten vezet. A rendőrségi garázsban a férfi kisegítette a kocsiból, és mikor indulni akart megállította.
-A mai napom nagyon zűrös lesz, ezért nem jöhetsz velem. Csak egy helyet ismerek, ahol biztonságban leszel és az a fogda. Ugye nem fogsz haragudni, ha bezáratlak? Ígérem, hogy érted fogok jönni, ha megszervezem az őrzésedet. - a lány bármire igent mondott volna, amit ez a férfi mondd neki.
- Jó. Várni fogom. - egyezett bele.

A fogda nem volt valami kényelmes hely és a nő, aki elhelyezte kifejezetten durván viselkedett vele. A nyomozó szó nélkül adta át a lányt, de mielőtt elment még visszanézett és rákacsintott úgy hogy senki se lássa meg.
Anna napja szörnyű volt. A bűnözők, akikkel együtt be volt zárva trágárak és durvák voltak, az őrök, kemények és brutálisak. Annát úgy kezelték, mint egy veszélyes bűnözőt. A legmegalázóbb a végbél és vagina vizsgálat volt. Amikor ezeken túlesett bosszút is esküdött a férfi ellen, aki ide hozta. Tiltakozni nem mert, mert a férfi a lelkére kötötte, hogy senki nem tudhatja meg, hogy ki ő.

A férfi egész nap sokat gondolt a lányra, de tudta, hogy nem engedheti, hogy a gondolatai elkalandozzanak. Kemény napjuk volt és még éjfélkor is helyszíneltek egy újabb gyilkosság helyszínén. A kollégái közül néhányan faggatták, hogy hol van a lány, de ő csak annyit mondott, hogy biztos helyen. Tudta, hogy valaki közülük árulta el, hogy hová viszik a lányt, még szerencse, hogy olyan fáradt volt, hogy nem volt ereje odavinni. Újra hajnalodott mikor volt végre egy szusszanásnyi ideje és egy bárban fölhajtott egy kávét, ekkor vette észre azt a kocsit, amit már az előző helyszínen is látott.

Rögtön tudta, hogy követi valaki és a lányt akarják megtalálni. A telefonja után nyúlt és értekezletet hívott össze a központban. Közben az agya lázasan dolgozott, elindult ő is és közben figyelte a kocsit, ami profi módon követte őt. Behajtott a központba és ott már biztonságban érezte magát. Benézett a fogdába is ahol látta aludni a lányt. Az őr elmondása szerint az őrizetes nagyon nyugodtan viselkedett. Kiadta a parancsot, hogy a lányt senki nem viheti ki csak ő személyesen.

Az emeleten lassan mindenki összejött a megbeszélésre. Mindenki álmos volt és nyűgös, de szó nélkül ülték körül a nagy asztalt. Tamás látta, hogy néhány kollégájának már nagyon vörös a szeme a kialvatlanságtól.
Összefoglalták az éppen futó összes ügyet és néhányban biztató eredmények voltak egyedül az az ügy volt a látszat szerint holtponton, amiben a lány is érintett volt. Ő próbálta kimozdítani az ügyet és megtalálni az árulót.
- Nagyon jó leírásunk van a gyilkosokról, egynek a nevét is tudjuk, azt is tudjuk, hogy tudnak a szemtanúnkról, akit nagyon keresnek. Kérek ötleteket, hogy hol tudnánk a lányt biztonsággal őrizni. Na és ki vállalná?-
- Hol van most a lány? - hangzott el az első kérdés.
- Az nem fontos most hol van, de ott nem maradhat sokáig - mondta látszólag közömbösen, de a kérdező már föl is volt neki jegyezve az ellenőrizendők listájára. Több javaslat is elhangzott, amit aztán vitára bocsátott és nagyon figyelt az aktivitásra. Látszólag egyik javaslatot sem fogadta el. Mikor már kifelé mentek a szobából megállította az egyik csinos nyomozónőt, akivel néhány hónapja rövid viszonya is volt.
- Kati maradj - a nő boldog mosollyal ült le vele szemben, remélte, hogy nem abban reménykedik, hogy közöttük valami újra elkezdődik.
- A segítségedre lenne szükségem, ha jól látom, te most egyik ügybe sem vagy beosztva. -
- Igen, sajnos szabad vagyok.
- Ez most nagyon jó. Vállalod? A lányt akarom rád bízni. -
- Igen! Természetesen. - a nő nem mutatott nagy érdeklődést.
- Vásárolj be legalább 4-5 napra és menj haza. A lányt oda fogom vinni kb. négy óra múlva. Nem adok melléd senkit, mert minél kevesebben tudunk róla annál kisebb a veszély, hogy kitudódik. -
- Oké, Tomi - rebegtette a szempilláit a lány csábítóan. Tamás tudta, hogy a nőnek egy másik kollégájával is viszonya van, de úgy tett mintha reagálna a csábító pillantásokra. Átölelte a nőt és a nyakába csókolt.
- Menj és vigyázz magadra. Figyeld nem követnek-e. - A lány mégegyszer megrezzentette a szempilláit. Tamás mégegyszer átgondolta a tervét és elindult megszervezni. Már délelőtt volt mikor lement a lányért a fogdába. Másik őr volt szolgálatban, akit nem ismert, de rögtön kiadta neki a lányt, aki eléggé elgyötörtnek látszott. Bevezette Annát egy kihallgató szobába és gyengéden nézett rá.
- Hogy vagy?
- Még meg meri kérdezni? Szörnyen megaláztak, úgy kezeltek, mint egy bűnözőt! - a lány szemébe könnyek gyűltek. A férfi odament és átölelte, így akarta megakadályozni a könnyek kitörését. Anna hozzábújt és próbálta visszanyelni a könnyeit
- Azt hittem itt felejtett! - szipogta a lány.
- Az a fontos, hogy semmi bajod - súgta a férfi és maga sem tudta hogyan történhetett, de megcsókolta a lányt. Anna nem ellenkezett, sőt odaadóan csókolta vissza. Tamás érezte, hogy őrültséget csinál, próbálta is abbahagyni, ahogy tisztult az agya, de nehezen ment, mert az esze hiába volt a szája nem akart elszakadni a lány szájától.
- Anna! Anna! - húzta magával a lányt, egy székre ült és az ölébe ültette. Anna a férfi tüskefrizuráját simogatta.
- Tamás én…
- Csitt - hallgattatta el a férfi és újra csókolta a lányt. Mikor tudott végre újra uralkodni magán egy kicsit eltolta magától a lányt és nagyon halkan de határozottan kezdett el magyarázni. Anna ábrándozva figyelte.
- Anna ez komoly, ne ábrándozz. - szólt rá Tamás aztán mégsem bírta ki ő sem tovább és újra csókolta a lányt. .
- Teljesen elveszed az eszem. Őrjítő vagy. - suttogta. Mikor végre összeszedték magukat és a lány is megértette a férfi terveit az odaszólt az akciócsoportnak és elindultak. Az akciósok már órákkal ezelőtt elhelyezkedtek Kati háza körül úgy, hogy senki ne vegye őket észre és az úton is végig követték őket. Anna most is a hátsó ülésre feküdt, de Tamás most leparancsolta az ülések közötti résbe és ott sem volt egyedül, mert egy kommandós is ott szorongott.
Tamás óvatosan vezetett, ami rá nem volt jellemző, de most nagyon sok függött az akció sikerétől és féltette Annát.

Már közeledtek Kati házához mikor egy motoros eléjük vágott, és megállásra késztette, aztán abban a pillanatban két kocsiból is amik a közelükben haladtak férfiak ugrottak ki és tüzet nyitottak rájuk. Valaki kinyitotta a kocsi hátsó ajtaját, de ekkor a lány már nem látszott a hátára vetődő kommandóstól, aki miközben a testével védte tüzelt a támadóira. Aztán egy pillanat alatt mindenhonnan Police feliratú mellényesek tűntek elő és elfogták az összes támadót. Ekkor már Tamás is a hátsó ülésre vetette magát és védte a lányt. Anna mozdulni sem bírt, de nem is akart, ő csak azt tudta, hogy várnia kell és ő várt. Mikor a lövések elcsendesedtek Tamás fölült és őt is fölhúzta az ülések közül.
- Vége - mondta és már ment is előre, beszállt és indított. közben telefonon utasításokat adott. Anna azt hitte megfeledkezett róla, kicsit el is keseredett, mert azt hitte jelent valamit a férfinak. Már Tamás garázsában voltak mikor a férfi kikapcsolta a telefont és a lány felé fordult. Csak nézte, szinte beleveszett a szemébe.
- Be akarsz jönni? - kérdezte halkan. A lány nem válaszolt csak szó nélkül elindult a lakásba. Tamás a nappaliban érte utol és hátulról átölelte. Nem ígérhetek neked semmi jót. Van úgy, hogy napokig nem jövök haza, aztán hajnalban hazaesek, és olyan fáradt vagyok, hogy képtelen vagyok kommunikálni. Nem vagyok alkalmas normális kapcsolatra, mert a munkámat imádom. Lehet, hogy egy hét múlva jövök haza újra, és akkor is csak aludni fogok, aztán meg pár óra múlva elmegyek…. de most nagyon kívánlak és minden vágyam az, hogy velem legyél. - a lány hozzábújt.
- Maradok - súgta a lány. Tamás fölkapta és a hálószobába vitte, ahol lassan lefejtette róla a ruhát és közben csókolta, becézgette. A mellbimbóit a szájába vette és lassan haladt lefelé a lány testén. Anna nagyokat sóhajtott és teljesen átadta magát a férfi kényeztetésének. Amikor már a csiklóját simogatta annyira nedves volt, hogy másra sem vágyott csak arra, hogy ez a férfi belé hatoljon. Kérte is, könyörgött neki, hogy tegye meg, de Tamásnak tetszett, hogy a lány ennyire élvezi a érintését és a végsőkig fokozta. Már majdnem kirobbant a lány mikor végre belenyomult. Anna hatalmasat sóhajtott. Csodálatosnak érezte, ahogyan a férfi kitölti, és amikor megmozdult akkor már nem tudott gondolkodni. Ölelte a férfit és boldognak érezte magát. Odaadó volt, nagyon örült mikor a férfit többször is a csúcsra juttatta. A végén egymás karjaiban aludtak el.

Tamás tudta, hogy milyen sok az elvált rendőr, de ettől a lánytól úgy érezte nem akar többé soha elválni.
Anna azt tudta, hogy a férfi milyen sok szörnyűséget lát a munkája során és ő akart lenni aki ezek után itthon várja és dédelgeti, megeteti, gondoskodik róla. Ha csak pár órára jön aludni ő akkor is várni akarja melegséggel, öleléssel.