Történetek

. De aztán jöttek az én megmentőim az én szép kismadaraim, akik jóízűen fogyasztották őket, hogy biológiailag pontosak legyünk azért nem is voltak annyira kicsik. Ennek megfelelően nagy volt a hangjuk és minden egyes reggel az ö flörtölésükre ébredtem, azonkívül a buta fácánokat se szerettem, mert mindig megijesztették lovamat...

Nem volt más választásuk a barátoknak, hát elhitték, mert szent ember nem hazudhat, gondolták. Ebéd után keresték minden merre, lenéztek a mezőre. Rossz dolgokat találtak a bokrokban, ennél szörnyűbb dolgokat soha nem láttak...

- Miért nem a dumnóiak lesznek a feltartók? – ráncolta a homlokát Dia.
Lednar ránézett.
- Azért, mert Sanyi jobb harcos, mint ők. Lawren! Fel tudsz kelni?
- Ö... asszem – felelte a fiú. Nagy nehezen talpra állt ugyan, de szédült. Dia megfogta a karját, és odatámogatta Lednarhoz.
- Lawren, bizonyára nem emlékszel rá, mikre képes Saradon, úgyhogy elmondom. Alakváltoztatásra – ágyúk vannak a testében, és képes késeket dobálni hajszálpontossággal – ezen kívül be...

A szomszédok kíváncsi tekintete fürkészi az új családot. Néhányan oda is mennek s köszönnek. Mások viszont meglepett tekintettel figyelik őket. Nem velük van bajuk, hanem a döntésükkel, hogy a régi, Calloway házba költöznek. A hatalmas kúria, valaha a viktóriánus kor egyik legszebb alkotásának számított. Gyönyörű oszlopai, csodás kertje az istállóban tartott lovak, mind öregbítették a grófi család, amúgy is makulátlan hírnevét. Ám néhány hét leforgása alatt, mind, váratlanul és igen szörnyen,...

Az ifjú végignézi nagyjából a falu maradványát, majd megáll egy romhalmaz mellett és így szól:
- Még a templomot se kímélték ezek a férgek. Itt megesküdök a halottaknak, akik már fent vannak az égben, hogy bosszút állok a falumért és a barátaimért!
Miután elmondta mondókáját, elindul az erdőbe, hogy felkutassa pontosabban, hol is lakik ez a nép...

A férjem mindig is tudta rólam, hogy belőlem hiányzik az időérzék, vagy ha van is, sokkal türelmesebben jár, mint a rámváróké. Így hát igyekeztem ennek a számomra "csoda"- nak minden előnyös és előnytelen, hasznos és haszontalan részét megismerni. Sokszor maradtam fenn így éjszakákat...

Kegyetlenül éreztem magam, kegyetlennek tartottam magamat és a világot egyaránt. Nézni sem tudtam, hogy ne fájjon, milyen hamar elment...
Milyen hamar elment, én pedig ilyen egyedül maradtam. Nem volt többé senkim, nem várt rám senki, és én sem vártam többé senkit. Szabadság ez, de valahol lehúzott, hogy többé nincs kihez, mihez húzzak...

- Amnéziád van, Lawren? – dörmögte. – Nem szerencsés állapot, bár nem csodálom. Igencsak beverhetted a fejed, mikor becsapódtál a hegybe.
- Hegybe? M... Miféle hegyről beszél? – dadogta Sanyi. – És miért fehér a haja?
Lednar felsóhajtott.
- Tényleg amnéziás – morogta oda Diának, aztán ismét magával foglalatoskodott.
- Sanyi, mire emlékszel akkor? – faggatta Dia. – Azt mondtad, béna voltál a csajozásban.
- Igen, erre emlékszem. Meg a szüleimre, bár azt...

A tükör vörösen felizzott, és mintha folyékonnyá vált volna a feszíne. Megjelent benne Kathrina. A lány egy sziklánál volt megkötözve, és szája betömve. De a szeme haragtól csillogott, keskeny szemöldökét összevonta, vörös haja függönyként terült rá. Az egyik ra’zac felkapta. Hirtelen felhangzott az másik ra’zac beszéde...

Itt az örök búcsú pillanata. Lassan elbúcsúznak a régi barátok, akik most részvétet nyilvánítva, fehér arccal, és kipirosodott kezekkel elballagnak Mindenki elment már. A pap is éppen most sétál el. Talán egy kicsit megolvasztotta a szívét, az a részvét, amit ő érez, mert mintha az a meleg kéz, ami az előbb hozzá ért, egy megbízható támaszt nyújtott volna a lánynak...