Világok Csatái (I.Fejezet)

Sokan elképzelték már, milyen is lehet a tökéletes nyár, de talán igazán, még egyikük sem látott olyat soha. Ám a mostani hasonlít hozzá a legjobban. A folyók kissé leapadtak, de nem súlyosan. Nap, mint nap fújnak kellemes szelek, melyek vad táncukkal, felborzolják a végtelen mezők, magas fűtengereit s elviselhetőbbé teszik ezt a nagy meleget. A felhők elpárolognak még azelőtt, hogy egy csepp eső is esne belőlük. A gazdák átkozódnak is miatta, de a gyerekek inkább áldják az időt, hisz így egész álló nap játszhatnak. Ezt lehet nevezni, tökéletes nyárnak.

Furcsa, meglepetésekkel teli földön járunk. Sok-sok éve a horizonton túlról, ismeretlen hajókon, idegen harcosok érkeztek, kik vadságukkal, megrémítették az itt lakókat. Nyomukban nem járt más csak pusztulás és halál. Üszkös romok s lemészárolt holtak jelezték, vonulásuk útját. Aranyat, ezüstöt s minden értékeset, maguknak akartak. A helyi népek, nagy hévvel álltak ellen a hódítóknak, hisz ők nem csak a kincseket vették el, hanem a termést s az embereket is. Férfiak, asszonyok, gyermekek ezrei rabláncra s váltak árucikké. Az akkori idők királyai, megelégelvén a pusztítást, egyesítvén hadaikat a barbár sereg ellen vonultak. Több hatalmas csatában is megmérkőztek, de mind annyiszor, csúfos vereséget szenvedtek. A vad harcosok, felbuzdulva a sikerek láttán, bekebelezték az egész vidéket, földig rombolva a falvakat s városokat. A szomszédos birodalmak, rémült félelemmel tekintettek, új szomszédaikra, kik csak úgy nevezték magukat, kregek. E nép ezelőtt, ismeretlen volt a mágusok, hatalmas könyvtáraiban.

Sehol sem ejtettek szót róluk, de ők alig két esztendő alatt, megismertették nevüket s egy országot lerombolva, létrehoztak egy másikat. Száz esztendő se kellett s a vad hordák, letelepedvén, falvakat majd városokat emeltek. Kik egykor karddal, hódítottak, most kapával és szekercével. Felszántották s bevetették a földet. Utak, hidak épültek nyomukban s teljesen beolvadván, megalapították saját királyságukat. A sors fintora talán, hogy pont olyanná váltak, mint akiket lemészároltak. Nem kellett sok idő s megépült a királyi székhelyük a nagy és pompás Karasum. Óriási város, melyet a vidák legjobb hadmérnökei láttak el, több rétegben húzódó, gigászi falakkal. Eme tetemes védelmi rendszer, tökéletesen bevált, hisz az elmúlt hétszáz esztendőben, több nagy ostromot is kibírt. E hely, mindig megmaradt, hogy táplálja a királyság reményeit. Úgy gondolták, ha valaki egyszer beveszi, akkor övé lesz a királyság is.

Ha alaposan körülkémleljük e földet, láthatjuk, milyen nagyszerű, titkokkal teli földet szereztek maguknak a kregek. A hely ahol élnek a tudósok kódexeiben csak úgy szerepel, Síkfölde. A Thraskea őskontinens három fő tájegysége közül a legnagyobb s a legnyugatabbra fekvő. Síkfölde oly lapos, mint egy asztal, melyet alföldek borítanak s néhol, alacsony dombos területek szakítanak meg. Nem meglepő, találó elnevezése.
Az egész tájat, mint egy kétezerötszáz mérföldön át, keresztülszeli a hatalmas Wix, mely a helyiek, szent folyója. A terjedelmes folyam, bőven ellátja a közelében élő embereket s állataikat s mélysége miatt, könnyedén hajózható.Két fő mellékága a Chawan és a Tywlos. A Tywlos dél felé folyik, egyenest a Thetys-tengerbe, míg a Chawan, hosszú kanyargás után a Felső-tengerbe ömlik. E három folyó vízhozama, bőségesen ellátja a birodalmat vízzel s élelemmel. Mellékágai s a tavakat ellátó folyamok száma szinte végtelen, így inkább bele sem kezdek.

Ha még jobban megfigyeljük a földet, láthatjuk, hogy síkföldét is több tájegységre lehet osztani. Ott van mindjárt a Tywlos folyó, óriási hordalék medencéje, Frieg. Hála az őszi áradásoknak a föld gazdag az ásványi sókban s a zsíros földön, minden évben, kövérem terem a gabona s a szőllő. Csodás ajándék ez, melyet a folyó két részre oszt. Nyugati oldalán élnek a derék s szorgalmas földművesek. Keleti oldala azonban, fehér folt. Sűrűr, fás rengeteg borítja, melyet eddig nem sokan térképeztek fel.
Nem messsze keletre helyezkedik el a Wint, mely egyetlen ingoványként, szerepel a térképeken. Nagy része, bűzlő veszélyes mocsár, de a déli területeken, emberek élnek kik vadászatból s halászatból tartják fenn magukat. Tőle északra található, Gendor végtelen kiterjedésű, füves sztyeppéi. Barbár törzsek lakják e rónaságot, kik alig hagyják el az őket bújtató s mindennel ellátó, pusztaságot. Innen dél-nyugatra helyezkedik el a Lisse-alföld, melyen a városok nagy része telepszik. Itt épült fel, Karasum királyi székhelye is. Nyugati partjait a Thetys tenger mossa, mely számtalan kisebb-nagyobb öblöt hozott létre. Gendortól dél-keletre találni Tikföldet, melynek egész területe, sűrű akác és fenyőrengeteg. Az erdőség közepén, több kisebb-nagyobb tavacska látja el a táj lakóit. A helybeliek azt beszélik, hogy az erdő különös dolgokat rejt. Manók s tündérek vigyázzák a több ezer éves fákat, nehogy valaki is kárt tegyen bennük. Kevesek hisznek ebben a furcsa legendában, azok után, hogy az emberek által, elüldüzésre került, minden más faj. Innen délre terül el a Thub-tóvidék, melynek három gigászi tava, egymásba nyúlva, csodás tájat alakított ki. Végül következzék a vidék, leginkább félt térsége, Brisse. Huszonhárom félsziget alkotja. Magas, dombos terület. Földje terméketlen, mint a sivatag. Számtalan vulkán, emelkedik ki a tájból, de öt közülük, valóban figyelemre méltó. Osin ikrei és a Pokol trenuma a leghatalmasabb tűzhányók a környéken, melyeknek nagysága s ereje, megrémisztik még a sokszáz mérföldre élők, szívét is. Olyan ez a hely, mint a pokol. Láva tavak, szikár fennsíkok borítják a tájat, melyen veszélyes lények egész falkái portyáznak. Ám a rettegett Oslys király, jó száz esztendeje, hatalmas falat emeltetett a térség határára, hogy oda be s onnan ki se jöjjön senki és semmi.
Az előbbi beszámoló, adhat valami képet a világról melyről mesélek, de igazából csak akkor kapunk róla pontos képet, ha még közelebb kerülünk hozzá.