Démoni árnyak-II.Fejezet.

George Manson, elhűlve hallgatta, felesége s fia, nem mindennapi beszámolóját. Megdöbbentette a tény, hogy a házban, melyről annyit álmodozott, kegyetlen, vérszomjas démonok és szellemek lakoznak. Figyelte az asszony viselkedését. Ismerte már rég s tudta, hogy nem hazudna ilyet. Hisztériukus rohamai még most sem szűntek meg. Könnyeivel küszködve mesélte el, miként folytotta bele kis híján egy rejtélyes erő a vérrel teli mosogatóba. A férfi agyában, baljós gondolatok cikáztak. Ha az ügyfelei rájönnek erre, másként tekintenek majd rá. Még az üzletnek is árthat. Tudta mit kell tennie.
- Figyeljetek ide. Nem fogunk megfutamodni. Nem a szellemek fognak elüldözni minket, hanem mi őket. Holnap hívok egy papot s a tanácsát kérem. Addig is, nagyon vigyázzatok magatokra. Nem akarom, hogy bárkinek is baja essék.

Fia s az asszony, helyeslően bólintottak. Jennyn szíve még mindig hevesen vert s úgy érezte csak azzal nyugtathatja meg magát, ha beleolvas a bibliába. Órákig lapozgatta a szent könyv lapjait. Zsoltárok és próféciák jöttek egymást követve. Szemei már kezdenek fáradni, de ő csak folytatja, hátha megtud valami hasznosat, melyet felhasználhat a gonosz erők ellen. Kis ékszeres dobozából, elővette a régi, feszülettel díszített nyakláncát s fölvette. Azt markolászva jára körül a házat. Ám semmitől sem rettegett annyira, mint az estétől. A feszületet markolászva bújt ágyba s a bibliát a kis éjjeli szekrényre téve, bújt oda férjéhez.
Eközben a ház másik részében a kis Mary, fura hangokra lett figyelmes a szobájában. Szemeit lassan kinyitja s fülel. Sutyorgó morgásra hasonlít, de igazából, lehetetlen kivenni, mi is az. Szemeit törölgeti s fülül, finom selyem ágyában, mikor kinyílik az ajtó.
A kislány nagyon megijed s remegő hangon így szól.
- Mama. Te vagy az?

Ám nem jön válasz s ez a legrosszabb. Mary a nyakáig húzza fel a takarót s lassan kiveri a víz. Emlékszik még anyja meséire. Félelmében a paplan alá bújik. Ott imádkozik a kis jézushoz, hogy segítsen s e pillanatban, oly érzése támad, mintha valaki lenne a szobában. Egész lassan és óvatosan, dugja ki a fejét s kémlel körül. A fehér aurás kisfiú áll ott, mozdulatlanul.
Mary becsukja a szemét s reménykedik csak egy álom. Ám mikor újra kinyitja az alak még mindig ott van. Minden ízében reszket s a sírás kerülgeti félelmében. A fiú ekkor megmozdul s jobbját, feléje emeli, majd valami abnormális, nem emberi mélységű hangon így szól.
- Takarodjatok innen sápadtarcúak, vagy hamarosan mind meghaltok.
S ekkor, ahogy előtűnt, úgy lett kámforrá.
Mary sikolya, messzire szállt s családja, őrült loholásban nyitott be hozzá. Jennyn, szörnyűlködve figyelte kislányát, amint reszket, mint a nyárfalevél.
Félre húzván a takarót, látja amint a lepedő teljesen átnedvesedett a vizelettől. Magához öleli gyermekét s csitítgatja. George az ég felé tekint s sajnálkozva figyeli családját. Tennie kell valamit, méghozzá sűrgősen.

Másnap délelőtt érkezett meg Horsefield atya a helyi egyházközösség vezetője. Pufók arca s testes mivolta, kedves embert takart, aki égett a vágytól, hogy segítsen. Az emberek azt beszélték róla, megérzi a szellemeket s más pokolbéli lényeket, még akkor is, ha azok nem láthatók. A pap egy percet sem habozott. Magához véve a bibliát, körbe járta a házat. Különösen a konyha s Mary szobája érdekelte. Majd két órán át tartott a sétája, mikor végre az aggodalommal teli családfőhöz fordult.
- Mr.Manson. Nagyon sajnálom, de a félelmei beigazolódni látszanak. A házban hemzsegnek a szellemek. Ám a legtöbbjük ártalmatlan, kósza lélek. Viszont érzek itt a kisfiút, akiben leírhatatlanul sok a düh és gyűlölet. Nagy erőt érzek mögötte.
George igyekezett nyugodt maradni.
- Tud segíteni atyám?
- Nem hiszem. Ide ördögűzés kell s én azzal nem foglalkozom. Felkeresem egy régi barátomat, ki az ország egyik legjobbja ezen a téren. Talán ő tud segíteni.
Jennyn nem volt túl boldog a ténytől, hogy még egy ideig, együtt kell lenniük ezekkel a szellemekkel. Ám nem tehetett mást, mind illedelmesen elköszönt a paptól s visszatért a hímzéséhez. Ő is látta a kisfiút s Mary is egy fiúról számolt be. Agya zakatolt. Mivel lehetne kiengesztelni a feldühödött lelket. Ha sikerülne lenyugtatni, talán végre, rendes életet élhetnének.

Az estéjük, nagy vidámságban telt. Vacsora közben, mókás és felemelő történeteket meséltek. Hatalmas nevetések járták be a házat s a kísértetek réme, legalább erre az időre, elhagyta őket. A vacsora végeztével a két fiú kapta az edények s tányérok elpakolásának, fárasztó feladatát. Aki volt személyzet az már elmenekült s senki sem volt hajlandó, itt dolgozni. A fiúk ezért is voltak oly bosszúsak. Úrfi létükre, maguk szedik le az asztalt. Ám e percben, megremegett az asztal s vele együtt az összes edény is. A fiúk, ledermedve figyelték az eseményeket. A tányérok, táncot jártak az asztal lapján s ide-oda mozogtak. Egyikük meg akarta érinteni a leveses tálat, ám ekkor az felemelkedett s kis híján fejbe verte. Nagy reccsenés közepette tört milliónyi darabra. Példáját sok tányér követte s lövedékekként igyekeztek a fiúkat eltalálni. George felfigyelt a nagy zajra s visszarohant az ebédlőbe. Elhűlve nézte a falnak csapódó tányérokat s a falhoz lapuló fiait. Ki akarta hozni őket, ám az edények most őt ostromolták. A pohárszék kinyílt s újabb tálak s poharak kerültek elő. Felemelkedtek a kéesk villák s feléjük csapódtak. Valóságos háborús övezetté vált az ebédlő s amint lehetett a három férfi, kirohant a helységből. Zihálva lapultak a falnak s várták a következő csapást.

Jennyn, remegő kézzel tartotta a petróleum lámpát. Lassú léptekkel haladt a lépcső felé. A feszületet markolászva próbálta túltenni magát, félelmein. A fiúk elmesélték az ebédlőben történteket. Elhatározta, hogy szembenéz a kisfiúval s igyekszik majd, szót érteni vele. Nem retteghet örökké. Abba beleőrülne. Nincs más választás, mint a találkozó. Elérte a lépcsőt. A korlátnak simulva indult lefelé. Első fok, majd még egy s még egy. Óvatos léptei, gondosan kiszámoltak. Már a feléig leért, mikor valaki meglökte hátulról. Kis híja volt, hogy nem vesztette el az egyensúlyát. Ám az erő ismét megtaszajtotta. Jennyn a korlátba kapaszkodva igyekezett megtámaszkodni, de valami, szinte kitépte a kezét s egy újabb lökést követően az asszony, legurult a lépcsőn.

Nagy puffanásokat követően csapódott a padlónak. Orrából és szájából folyt a vér. Földet érését, hatalmas roppanás előzte meg. Nyakát szegte. Rémült tekintete a semmibe veszett. Meleg testéből, kiszállt az élet. Kezében a lámpás összetört, de szerencsére nem gyullad be. George volt az első, ki felriadt erre a nagy zajra. A lépcső tetejéről látta felesége kicsavarodott testét. Szörnyűlödve látta, hogy mellkasa nem mozog. S ekkor a kisfiú jelent meg az asszony teste mellett, majd lassan a férfira tekintett, végül eltűnt. George úgy érezte, helyben összeroskad.