Az ismeretlen ( I.Rész )

Perzselő a hőség. A levegő beremeg a forróságtól. A hőmérők 42 celsiust mutatnak az Escaldo, katonai repülőtéren. Ám hiába a gyilkos napsütés és az izzasztó meleg, mert a bázist valami, komolyan felrázta. A központi torony, éles hangú szirénája már percek óta visít. Bakák és tisztek rohangálnak ide-oda, mintha megkergült volna az egész támaszpont. 1670 ember teljesít szolgálatot a mai napon, de az egyetlen férfi aki használja a fejét, Luis Fernandez ezredes. Magas, szélesvállú, markáns arcú férfi. Vérbeli katona aki mindig a tökéletességet várja el beosztottjaitól és magától. Élére vasalt keki színű terepruhája a vállán lévő csillagok az övében pihenő pisztoly, mind rendezett és csillogó. Dédapja, nagyapja és apja is a hadseregnél töltötte élete nagy részét, így neki is ez a sors jutott. Nehezen indult a pályája, de az idő előre haladtával, megfegyelmezte magát s kőkemény parancsnokká érett. Mindig tudta mit kell tenni és mondani. Ám a mai napon, legbelül ő is nagyon aggódott. Az egész akkor kezdődött, amikor ma reggel 8 óra 25 perckor az egyik felderítő osztag, valami különöset vett észre, őrjárat közben. A bázistól, úgy hetven kilóméterre a dzsungel közepén, egy ismeretlen tárgya csapódott be s okozott, jelentős pusztítást. A felderítő csapat vezetője, Fredson hadnagy egy meteorra gyanakodott s ezt be is építette, jelentésébe.

A támaszpont parancsnoka, Ramon Esculdo vezérőrnagy, nem igazán kívánt foglalkozni az üggyel. Jobban érdekelte az a csinos, 23 éves hadnagynő akivel együtt fogja tölteni a hétvégét. Így a teendő, Fernandez ezredesre maradt. A tisztet elgondolkodtatta a dolog. Itt brazíliában már rég nem történt semmiféle kozmikus becsapódás. Az utolsót 1913-ban jegyezték. Most pedig 1967-et írunk. Sok idő eltelt s talán Fernandez karrierjére is jó fényt vetne, ha valami rendkívülit fedeznének fel. Ezért aztán, riadót rendelt el s parancsa szerint, egy századnyi katonának az ő vezetésével, ellenőrzése alá kell vonni a kérdéses területet. 14 óra 37 perckor a bakákkal s tisztekkel megrakott teherautók, kigördültek a bázisról. A ponyvával fedett platón utazni, nem épp leányálom. A dzsungelben épített utak, tele vannak kövekkel s bukkanókkal, így aki jól bekajált az inkább üljön a kijárathoz közül, mielőtt rádobná valakire a rókabőrt. Ám az ezredes már megszokta ezt s szinte félálomban várta az út végét. Régi barátja s beosztottja Juan Felix őrnagy, rágyújtott egy cigire s miközben pöfékelt, így szólt.

- Ezredes úr. Hová megyünk pontosan?
Fernandez megrázta magát s válasza, lassan érkezett.
- A 70-es szektorba. A felderítés szerint, valami lezuhant ott. Az osztag parancsnoka szerint, meteorit.
- Micsoda? Na és, ha tele van olyan radioaktív anyagokkal, melyeket nem is ismerünk?
- Nem kell aggódni őrnagy. Kicsi rá az esély, hogy ez megtörténjen.
- Én ezt értem uram, de kicsi vagy sem, nem szívesen mennék a közelébe. Két hét múlva lesz az esküvőm.
- Tudom. Én leszek a tanúja, de most pofa be és szívja el a cigit.
Fernandez visszadőlt s gondolataiba temetkezett. Nem lepte meg az őrnagy magázódása. El is várta, hogy emberei előtt, megadja neki a tiszteletet. Ám, mikor szolgálaton kívül voltak, mind úgy viselkedtek, akár a gyerekek. Együtt mentek csajozni és bulizni s most ennyi év után ő lesz a tanúja a mennyegzőn. Egy volt szépségkirálynőt vesz feleségül Felix őrnagy. A rohadt mázlista.

Több mint két órába tellett, mire a teherautók lelassítottak, majd megálltak. Fernandez, mindenkit leparancsolt s fegyvereiket előkészítvén haladtak a kérdéses terület felé. A felfedezést tevő osztag már várt rájuk. Fredson hadnagy az ezredes elő lépett s karót nyelve szalutált.
- Üdvözlöm uram.
Fernandez viszonozta a tisztelgést, majd rögtön a lényegre tért.
- Hol van a célterület?
- Ott a fák mögött. Száz méterre. Ilyet még nem látott uram.
A 80 főből álló különítmény, gyors léptekkel követte a két tisztet. Fredson haladt előre a machjetevel megtisztított ösvényen. Fernandez, nagy fényességet látott a túloldalon. Ez szokatlan itt a dzsungelben. Ám mikor elhagyták az utolsó fákat is, leírhatatlan látvány tárult a szemük elé. Az őserdő közepén egy jó ötven méter széles, 10 méter mély kráter tátongott. A katonák, mind hüledezve figyelték a gigászi mélyedést. Fernandez erőt vett magán s a hadnagyhoz fordult.
- Feltérképezték már a krátert?
- Nem uram. Megvártuk önöket.
- Akkor induljunk.

Fernandez, embereivel, lassan araszolt a csúszós vájatba, míg végül az aljára értek. Nem láttak sem meteort, sem más kőzetet. Az ezredes, elkeseredetten kutatott valami rendkívüli után, de a percek múlásával, kezdte feladni. Ám ekkor Felix őrnagy, megbotlott valami keményben. Fernandet felfigyelt erre s a helyszínre sietett. Ő és katonái, kezükkel, ásni kezdtek, s hamarosan egy fémes tárgy bukkant elő a laza földréteg alól. Hoztak ásókat a teherautókról s most már, komoly erőket megmozgatva kezdtek neki a feltárásnak. Órák hosszatt csak ástak és ástak s a kis fémes tárgyról kiderült, hogy csupán a jéghegy csúcsa. Valami óriási, fémből készült tárgy lapult a föld alatt s Fernandez, egyre hevesebben hajszolta embereit. valósággal, mámorossá tette a gondolat, hogy a kőzeteknél, valami sokkal érdekesebbet talált. Emlékezett még a Roswell-i esetre, ám ott csak szóbeszédek keringtek. Itt viszont, kézzelfogható bizonyítékok hevernek. A nap már lefele száll, égi pályáján, de a kimerült katonák, még mindig ásnak.

Nyílvánvaló, hogy amit találtak az nem földi eredetű. Szárnyai nincsenek s fémszerkezete, kifinomultabb a megszokottnál. Méretei folytán is lenyűgöző. A fejétől a farkáig, legalább 40 méter, ami meghaladja a mai repülőgépek méretét. Fernandez valami bejáratot keresett rajta. Be akart menni, hogy megtalálja azt ami őt a tábornoki székbe röpíti. Percekig kutatott utánna, de semmi. Végül észrevett valamit a jármű oldalán. Egy aprócska bemélyedés, ami nem illet a képbe. Nekifeszült, de semmi. Kilincset vagy gombot keresett rajta, hiába. Kezdett besötétedni s az ezredes, elővette, kiszolgált, gyalogsági, elemlámpáját. Mihelyt rávilágított az ajtóra, hogy alaposabban szemügyre vegye, kattanást hallott az illesztéseknél s a bejárat, elmozdult. Dermedten álltak a katonák s figyelték a belső sötétséget. Fernandez már lépett is volna be, de Felix őrnagy megállította.

- Uram. Szerintem, ne menjen be. Ki tudja, mit találunk ott.
- Nyugalom barátom. Ismeri a mondást nem? Aki mer az nyer.
Ezzel bement a járműbe s behívta, embereit is.
Senki sem tudja, mit találtak oda bent. Esculdo vezérőrnagy, hiába hívta az ezredest, bármelyik frekvencián. Csupán az éter, monoton sercegése hallatszott. Felderítőket küldött utánnuk, de semmi. Fernandez ezredes s népes csapata, kámforrá vált.