Nyári kép

Elállt a zivatar. Kilép a házból. Megtölti orrát az eső utáni jó illat. Jól esik ez a délelőtti fülledtség után. Az égen még ott vannak a vattapamacsnak látszó felhők. Bárányfehérek, épp csak nem bégetnek. Békésen legelnek a dombok felett, lustán vándorolnak egyre távolabbra. A halastó vizének felszínén olybá tűnik, mintha megszomjaztak volna, s a tó vizéből oltanák szomjukat. Visszamegy a kicsiny lakba. Kinyitja az ablakot, hadd áradjon be a friss levegő. Eztán kihajol az ablakon, élvezi a koradélután új erőre kapott Nap fényét. Elmereng, közben a zöld-barna szalagot nézi: jegenyesorral keretezett, az iménti esőtől sáros utat. S lám, ott jön Élet!

Kiált.

A nő nem hallja meg. Épp arra törekszik, hogy a puha sárban haladni tudjon a kerékpárral, anélkül, hogy akár csak egy békát is az Örök Halastavakba küldjön. Inkább leszáll a kétkerekűről. A kerekek nyomai úgy fonódnak össze, hogy szerelmes kígyópár sem hagyhatott volna különbeket. Most saját árnyékát nézi: egész normális, emberméretű. Csinos nő sziluettje. A szandál egészen vékony bőrpántjai nem látszanak rajta. Annál feltűnőbb a szoknya. A szél lengeti, bele-belekap néha, a kerékpár csomagtartójához simítja. Szép kontrasztot alkot a mély bordó kelme a fekete fémvázzal. Gyönyörű ellentét. Tovább vizsgálja a saját maga által vetett árnyat. A blúz sem vet feltűnő árnyékot. Persze elég, hogy a látványa elkápráztatja férjét. A ruhadarab mintájától, a milliónyi apró virágtól egész jó kedve lesz bárkinek , aki megcsodálja. Tekintete visszatér a földre. Földigiliszták nyomát fedezi fel. Egész úthálózatot lát. Egy csiga ballag álmosan a gilisztrasztrádán. Néha megáll, lelegel egy az útra hajló fűszálat. Aztán elbújik házában, megpihen.

A férfi újra kiált.

Ezt sem hallja meg, annyira belefeledkezik az apró-hatalmas természeti csodákba. A fűszálak között gyermekláncfű bujkál. Furcsa, száron álló hófehér szappanbuboréknak mutatja magát. A nő lehajol, leszakítja a kedves virágot. Elfújja a kicsiny ejtőernyőket, s szemével követi útjukat, míg el nem tűnnek. Ő is felfedezi a felhőket. Próbálja eldönteni, melyik gomolygó csoda milyen lényt formáz. Akad közöttük galamb, teknős és farkas is. Mindeközben azért egyre közelebb kerül a kis gátőrházhoz.

A férfi ekkor bezárja az ablakot, a nő felé indul. Gyönyörködik benne. Épp ez a gyermeki báj ragadta meg első találkozásukkor. A játékos életöröm azóta minden napját beragyogja. Így a jó.

Újra kiált: Hiányoztál, Kedves!

A fiatal asszony ekkor csapot–papot-kerékpárt hátrahagyva indul szerelme felé. Az ajtó bezárul, nyugodt csend van. Nyár.